Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kőhalom - Reps - RupeaRomániaErdély és PartiumNagy-Küküllő vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Az Oltmelléki hegysor K-i végében, a DNy-ról érkező Kosd- patak mellett fekszik Kőhalom (Rupea) települése. Felette található Kőhalom várának ma is igen jelentékeny romja.

Kőhalom először 1324-ben szerepel, mint királyi vár. A várat 1421-ben a törökök feldúlták. Az oklevelek egy ideig hallgatnak róla, így csak feltételezhető, hogy a 15-16. században épültek ki tornyokkal megerősített falai. A 16. század vége felé a fejedelmek átadták a városnak. Miután a kőhalmi polgárok átvették a várat, nyomban nekiláttak falai megerősítéséhez. Az 1620-as években a fellegvár körül kialakították a középső vár felső udvarát. Weyprauch Dávid királybíró idején emelték a nyugati falat és kutat véstek az alsó várban. Nem sokkal ezután felépült a Szalonnás torony és a Szolgák tornya, majd 1643-ban a középső kapu. Evlia Cselebi 1661-ben írt a várról, mikor a törökök Ali pasa vezetése alatt elfoglalták. A várat később visszafoglalták a töröktől, majd a császáriak 1691-1699 között helyreállították. Amikor a1704-ben Rákóczi kurucai megjelentek falai alatt, védői minden ellenállás nélkül feladták. Ezután rövidesen elhagyták, fali pusztulásnak indultak. A lakosság még évtizedekig használta raktárnak egyes épületrészeit.

Orbán Balázs 19. századi monográfiája részletesen beszámol a vár akkori állapotáról: „Emlitém már, hogy a vár bazaltcsucsa minden oldalról függélyes meredeken van leszelve; csak is északi oldalán függ egybe egy lapályosabb hegynyak által a Kőhalom feletti fennsikkal. E volt az egyetlen pont, honnan a hegy megközelithető volt, s azért ez oldal merősitésére főfigyelem is volt forditva, mert itten egy szabálytalan négyszög idomu elővár van (100 lépés hosszu keletről nyugatnak, 90 lépés széles északról délnek), mely az erőd többi sziklacsucsra fektetett részénél jóval alább feküdvén, azt alsó várnak is nevezhetjük. Ezen alsó vár északi homlokzatának közepén volt a főbejárat, egy félfedelü négyszögbástya alatt, mely előtt még más külső védmüvek és a hegynyakot egész szélességében átszelt mély sáncz volt, melyre felvonó hid ereszkedett a külső védmüvekből. Az észak-nyugati szögletben egy négyszög-, az észak-keleti szögletben egy ötszögbástya áll, ez utóbbi és egy közelében lévő másik négyszögbástya között másik gyalog kapu is volt, melyhez a város felől meredeken emelkedő lépcsőzeten lehet feljutni.

Az alsó vár fogrovátkos falai, s erős bástyái által környezett alsó udvar menedekesen emelkedik északról délnek, közepén van egy nagyon mély, igen bő és jóvizü kút, melynek oszlopcsarnokos tetőzete és az azon volt – Bethlen Gábor alatti ásatását bizonyitó – felirat már eltünt.

Ezen alsó vár délnyugati szögletében van azon körives nyilatu kapu melyen át a felső várba lehet jutni; könnyen most, mert a kapunyilat ajtó nélkül tárva áll, de bajosan régen, mert a kaputól keletre egy hatalmas ötszögbástya emelkedik, az egész várnak legnagyobb és legtekintélyesebb védmüve és épülete, mely egész testével kiszökelve az alsó vár területére, öt emeletéből sűrün nyiló lőréseivel és zúzmüveivel (machicoulis) fedezte nem csak az emlitém kaput, hanem teljesen uralogta az alsó várat is.

A felső vár ismét két részre oszlott. Alsó része nem más, mint a sziklacsucs oldalában mesterségesen bevésett 10–15 lépés szélességü karima vagy gyürüzet, mely csigaszerü kanyargással futja körül az egész hegycsucsot 500 lépés kerületben. Ennek függélyesen leszelt oromszélére vannak fektetve a 2–4 öl magasságu, 3 láb szélességü várfalak, melyek sok helytt be- és kihajlitódnak, miként azt a sziklahegy alkotása szükségessé tette. E falak a hegyet megkerülve a fennebb leirtam ötszög donjonhoz mennek, hanem itt, hol a falak kiindulási pontjával egybe találkoznak, nem szünnek meg, hanem egy ujabb sziklavésetben folytatódnak a kapu felett vagy 20 lábnyira emelkedett szinvonalán a függélyes sziklának; nemcsak, hanem itt – most csak alapfalzatáról felismerhető – két bástya is állott, melyek a felső várba való feljutást teljesen lehetlenné tették; mert még azon esetben is, ha az ellen az alsó várat elfoglalta volta, s a felső várnak – az ötszög zömtorony fedezte – kapuján sükerült volna is áthatolnia, akkor egy szük, alig 10 lépés szélességü utra jutott, melyet egyfelől a fölibe épitett két bástya, másfelől a külső várfalak vonalába eső más két bástya fedezett, melyekből a szük helyen csak kis számban rohanható, s a rostélykapu leeresztése által a külső segélytől elzárt ellent kövekkel is agyonzúzhatták volna; és hogy az emlitém négy bástyát ily hadtani combinatio létesité, azt már az is mutatja, hogy azoknak nem csak ki-, hanem befelé is voltak lőrései és zúzmüvei (machicoulis).

A külső várfalakhoz épitett bástyák fennebb fekvőjének felső emelete várkápolnául használtatott. Azzá valószinűleg csak a későbbi kor vallásos kegyelete alakitá át, mert az oda felvezető s csinosan boltozott lépcsőzet egyik lépdéjébe bevésett M. T. 1620 csak ezen átalakitást és nem a bástya épitési korát jelölheti.

A kápolna alatt sötét üregek vannak, melyeknek alsó osztálya föld alá sziklába van bevésve, s csak is egy kis függélyes üregen át kap szük adagra mért levegőt és világosságot. Ezek a hagyomány, de építészetök által is börtönöknek vannak jelölve, s főként az alsó osztályban lévők eléggé iszonyuak arra, hogy az ember még most is borzalommal lépjen oda be, hol az isteni irgalmaságot esdeklő helyhez a kápolnához oly közel voltak az emberi könyörtelenségnek ijesztő helyei, a börtönök, hol Isten imádásával a gyötrött emberek szomorú lánczcsörgése vegyült egybe hol a tévedők szabadságukkal együtt a mindenkinek ingyen osztott lég és világosság élvezetetétől is el voltak zárva.

Ide, ennek falaiba volt talán bevésve ezen Kővári által (Erd. Rég. 167 lap) leirt rabkronika: Én Bánfi András itt fogva voltam 164…(az utolsó évszám lekopott). Bár Szeli – Benkőhöz irt levele szerint e feliratot a kapuhoz támasztott köven olvasta. Én sem itt, sem a kapunál nem találhattam meg. Ugyan csak a kőhalmi várba, s talán ide záratta volt be Bethlen Gábor Orend Mártont, a lázongó segesvári consult.

A felső vár ezen alsó osztályának városra néző keleti oldalán két bástya van, ezek között pedig több osztályu, mar omladozó épületsor, melyek régen a királybirónak, székbirónak, jegyzőnek voltak lakjai. Volt ott székház és tanácsház is, hol – Szeli szerént – háborus időkben gyüléseztek és tanácskoztak.

Lássuk a felső várnak legfelső részét. Emlitém már, hogy a kősziklában mesterségesen kellett helyet vágni arra, hogy a felső vár leirt alsó osztálya elhelyezhető legyen; ezen bemetszés a szikla lemetszését is szükségessé tette, s igy támadott egy 20–30 láb függélyes magasságu, falmeredeken leszelt oldalokkal biró sziklacsucs, melynek tetőormát koronázzák a felső várnak legfelső védmüvei. Ezek önmagokban is egy önnálló erődöt képeztek, s épitésöknél számitva volt arra, hogy azon esetben, ha az alsó vár és a felső vár alsóbb osztálya az ellenség kezébe jutna, ezen legerősebb felső vár még akkor is tarthassa magát, s a várvédőknek végső visszavonulási helyet biztosítson.

Bejárata – hová a sziklába vésett keskeny uton lehetett feljutni – délnyugati szögleténél volt, kis keskeny kapuja zuzmüvekkel s felülről leereszthető rostélykapuval volt ellátva, mit a kapuvéset most is jelöl. E kapu egy előváracsba vezetett, mely két bástyára támaszkodva, háromszög idomban (120 lépés kerülettel) a hegycsucs déli kinyulását töltötte be. Ezen előváracs egy tekervényes tömkeleg volt, kicsiny keskeny falak közé szoritott folyosói akként lévén alkotva, hogy a helylyel ismeretlen eltévedhetett, s midőn azt hitte, hogy előre hatol, épen azon pontra tért vissza, honnan kiindult, csak ezen – a védők fegyvereinek kitett – szövevényes folyosókon át lehetett meredek falak közé szoritott ösvényen, a legfelső 4-ik kapuhoz jutni, és ezen át a legfelső fellegvárba, mely 170 lépés kerületü, hosszukás idomban északra hegyesen kimenő erőd, miként a sziklahegy fennlapjának alakja azt meghatározta. Itt már a falak függélyesen leszelt, s megközelíthetlen szíklaoromra lévén fektetve, alig 1 és 1/2 öl magasok, néhol csekélyebbek is és semmi bástyával – mi megközelithetlenségöket tekintve felesleges is lett volna – nem birnak.”

Bár a 19. század második fele, azaz Orbán Balázs leírása óta néhány falrész leomlott, és a falkoronák itt-ott szintén alacsonyabban állnak már, még ma is Erdély egyik legnagyobb, legjelentősebb várromjának számít a kőhalmi vár.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 267-268.


GPS: É 46° 2.253 (46.037556)
K 25° 12.740 (25.212326)

A vár a város nyugati széle fölé magasodó hegyen van és belépődíj fizetése mellet látogatható.

Új feltöltések, frissítések
19NovNagybajom - Temető  ▪  Nagybajom - Koroknyavár  ▪  Nagyapold - templom  ▪  Nádasd - rotunda és lakótorony
18NovGímes - Gímes, Gimes, Ghymes
13NovVárna, Óváralja - Óvár  ▪  Murányalja - Murány
Ajánlott látnivalók
kuruc-kori sánc
Nezsiderkuruc-kori sánc
Athyna vára
VoćinAthyna vára
Keresési előzmények
Kőhalom - Vár