Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Vurpód - Burgberg - VurpărRomániaErdély és PartiumSzeben vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

Az Oltmelléki hegysor területén, a Vurpódi (Burgberger)-patak mellett fekszik Vurpód (Burgberg, Vurp�r) község.

1296-ban Hoehalom, 1333-ban Borcperg, 1357-ben Burperg, 1425-ben Burchperg, 1432-ben Hihalom, 1488-ban Burgperg néven jelentkezik az oklevelekben.

1332-ben plébániatemploma van, papja, Miklós a pápai tizedjegyzék szerint 4 évre 1 lotó ezüstöt fizet. Ismert plébánosai még: 1372-ben János, 1414-ben György, 1425-ben György, 1438-ban Bálint, 1451-ben is említve, név nélkül.

A templom maga régebbi, mint az első okleveles adat: 1230-ban építik román kori stílusban. Főhajója majdnem négyzet alakú, rövid. Torony nélküli. Oldalhajói, kis román kori szentélyvégződéssel, változatlanul megmaradtak. Az északi oldalhajó az 1500 körüli átépítés nyomán a sekrestyéhez csatlakozik. Ugyanekkor építik a főhajóhoz a nyolcszög felével záródó szentélyt. is.

A déli és északi oldalkapuk félkörívesek, ívmezővel. Az északi kapu ívmezejében kőbe faragott érdekes XIII. századi féldombormű maradt fenn: életfa, egy oroszlán meg egy mitikus állat – félig oroszlán, félig hal –, amint egy háromlevelű liliom felé nyúlnak első lábukkal. E vidék legrégibb román kori domborművei közé tartozik.

A főhajót sima mennyezet fedi, a XVIII. században dongaboltozattal váltják le, de barokkos megoldással. Tornya új, 1750-ben építették a nyugati homlokzathoz.

Valamikor kör alakú kő kerítőfalát erődítették, de ez részben eltűnt.

Középkori kelyhének cuppáján a kosár és talpának tagolása olasz reneszánsz hatást mutat.

Középkori tiszta katolikus lakói a reformáció során lutheránusok lesznek, a templommal együtt.

A XVIII. században lutheránus anyaegyház, és e század elején is az.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 839-840.

GPS: É 45° 53.715 (45.895256)
K 24° 20.846 (24.347435)
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban