Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Székelyudvarhely - Odorheiu SecuiescRomániaErdély és PartiumUdvarhely vármegye - Budvár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Archívum
  • Térkép

A Budvár Székelyudvarhely (Odorheiu-Secuiesc) határán, a várostól gyalogosan félórányi távolságra, a Nagy-Küküllő jobb partján, magas szikla délre nyúló fokán fekszik.

Az erősség egy 625 m magasságban elterülő, három oldalról meredek sziklafal határolta lapos tetőre épült. Az ÉNy-i nyereg biztosította az egyetlen könnyű megközelítési lehetőséget. A hegynyakat négy hatalmas, őskori eredetű földtöltés és két árok zárta le. Az utolsó, legbelső töltés az É-i, illetve ÉK-i oldalon is folytatódik, kezdetleges bejárót (Zwinger) alkotva. E töltésbe alapozva emelték a kora középkori magyar vár kőfalát.

A Székelyudvarhelyi Múzeum 1969-1970-ben végzett régészeti ásatást az 1,25 ha-nyi terjedelmű vár területén. A napvilágra került anyag a következő régészeti műveltségekhez, illetve korokhoz tartozik: az újabb kőkor végi Erősd – Cucuteni, a réz-, illetőleg bronzkori Kolozskorpád I (Schneckenberg) és II (Wietenberg), a korai vaskor Hallsatt, dák La Téne III, római-, népvándorlás- és kora középkor. A belső védőtöltés metszetének tanulmányozása nyomán két építési szakasz különíthető el. A védelmi elemek többsége a dák La Téne-hez tartozik, a legbelső töltésbe alapozott, mészhabarccsal kötött kőfal viszont a 11-12. század fordulóján emelt és a 12. század folyamán is használt Árpád-kori építmény. Mindezt az ebből az időből származó, ásatás során előkerült égetett agyagedény-töredékek is igazolják. Ennél későbbi anyag nem bukkant elő, a 13. századdal tehát lezártnak tekinthető a vár hosszabb időszakokban való használata.

A vár belterületén, a kincskereső gödröktől kevéssé zavart, déli tetőrészen kezdett föltárás szelemengerendás, két ereszű, kissé földbemélyített ház maradványait hozta napvilágra. A ház déli felében kibontásra kerülő, nagyobb kövekkel körülrakott, alján kisebb méretű kavicsokkal kikövezett, teknőszerű tűzhelyet kitöltő anyagban 11-13. századi edénytöredékeket találtak. Ugyanekkor a mellette lévő gödörben 12. századi bronz füstölőalj került elő.

A székelyudvarhelyre érkező magyar turistáknak mindenképpen érdemes felkeresniük Budvárat, mely sáncaival, valamint a hegytetőn feltáruló panorámával emlékezetes élményt nyújt.

A kaszálóként használt, 160 x 100 m-es belső vár nyugati és déli oldala veszélyesen meredek. Ezeken az oldalakon fal vagy másfajta, emberkéz alkotta erődítési nyom sehol sem látszik. A sziklafal délre néző oldalában szédítő magasságban üregek tátongnak, a szikla rétegezettsége miatt. A bogárhátszerűen földomborodó, inkább nyugat felé lejtő tető északi és keleti peremén Orbán Balázs látogatásakor „2-3 láb magasságban, itt-ott elhantolva a válogatott lapos kövekből forró mésszel bonthatatlan szilárdul épült alapfalak” voltak láthatók. Napjainkban az É-i oldalon rövid szakaszon még észlelhető a középkori várnak a földből épp hogy kibúvó csekély alapfalmaradványa, másutt csak földdel fedett domborulata figyelhető meg.

Északon négy nagyméretű védőtöltés látható, valamint a köztük levő három védőárok, mely félkörben ölelte át és oltalmazta a vár egész területét. Ezen őskori sáncokat valószínűleg a középkori vár elkészülte után is felhasználták az erősség legtámadhatóbb, É-i oldalának védelméhez.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 426-427.

GPS: É 46° 17.688 (46.294804)
K 25° 16.381 (25.273010)

A Budvár Székelyudvarhely (Odorheiu-Secuiesc) határán, a várostól gyalogosan félórányi távolságra, a Nagy-Küküllő jobb partján, magas szikla délre nyúló fokán fekszik.

Nógrád Megye Várai
NVA