Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Selmecbánya - Schemnitz - Banská ŠtiavnicaSzlovákiaFelvidékHont vármegye - városerődítés

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Térkép

.

                        Selmecbánya – város – Banská Štiavnica – mesto

 

 

 

Vármegye: Hont

 

Ország: Szlovákia

 

Régió: Felvidék

 

Helységnév 1: Selmecbánya – város

 

Helységnév 2: Banská Štiavnica – mesto

 

Helységnév 3: Schemniz

 

 

 

Leírása:

 

Az ezüstbányáiról híressé és irigyelté vált Selmecbánya városa kezdetben a Glanzenberg dombon volt, az 1241 – 42-es tatárjárás pusztításai azonban elsöpörték ezt a települést. A IV. Béla király által külhonból behívott szász telepesek {hospesek} a jobban eldugott, meredek hegyekkel koszorúzott völgyben építették fel a házaikat. A korai időszakból nem ismeretes, hogy a szabad királyi város rangját elnyerő Selmecnek milyen erődítései lettek volna. Így nem tudni, hogy az 1440 – 62 között magukat befészkelő cseh husziták emeltek-e valamilyen védőművet. Az 1442-es irtózatos pusztítás idején, amit Rozgonyi Simon egri püspök hada művelt, még nem szerepelt ilyen a korabeli forrásokban. Csak a következő évszázadban, a fenyegető török veszély miatt határozta el a selmeci városi tanács magát, hogy az alig néhány évtizede gótikus stílusban átalakított plébániatemplomát várrá építteti át. Ez lett az Óvár. A következő évtizedekben sorra készültek el az egyes völgyeket elzáró kapuk és falszakaszok is. Így az Óvár 1546 – 59-es megerősítése után 1554-ben készült le a Hegybányai kapu, a szentantali, a bélabányai, a bakabányai és az ÉNy-i kapu. A szentantali kapu után beljebb, a Kamaraháznál még egy tornyokkal megerősített fal is elzárta az ellenséges támadások elől az utat. 1564 – 1571 között emelték a bányásztelepülés D-i oldalát védelmező Újvárt, ezzel teljesen kiépült Selmecbánya védelmi rendszere.

 

Mindebből napjainkra az Óvár és Újvár mellett csak a Hegybányai kapu maradt meg, amit a középkorban két kör alakú toronnyal tagolt fal védelmezett. Ebből az egyiket, a szélesebb út megépítése miatt, 1910-ben lebontották. A többi része szépen restaurálva megtekinthető. Az É-i völgyet elzáró bélabányai kaput még 1945-ben a németek robbantották fel, a többi városkaput pedig még régebben bontották le a város lakosai.

 

 

 

Selmecbánya fontosabb műemlékei:

 

-- Az Óvár: a XIII. század első felében épített Szűz Mária plébániatemplomot a XV. században gótikus stílusban átalakították, majd a török veszély miatt rövidesen templomerőddé formálták át. Történetét lásd: Selmecbánya – Óvárnál!

 

-- Az Újvár: a török D-felőli portyázásainak kivédésére emelték a XVI. század közepén. Történetét lásd: Selmecbánya – Újvárnál!

 

-- Szent Katalin-templom, gótikus stílusban épült 1491 – 1501 között. Ez volt a helybeli szlovák anyanyelvű lakosság egyháza. Oltára és keresztelőmedencéje csodálatos remekművek.

 

-- A Városháza, alapjai a XIV. századból valók, a karcsú tornyos épület mai formáját az 1788-as barokk ízlésvilág szerinti átépítéskor nyerte el.

 

-- Kamaraház, gótikus épület, ez volt a selmeci kamaragróf székhelye. Napjainkban látható homlokzata 1650-ből származik. A közelében még egy tornyos kőfal is elzárta a támadó ellenség útját, ezt már lebontották.

 

-- Szent Miklós-templom, eredetileg román stílusú háromhajós bazilika, eredetileg a dominikánus szerzetesrend egyháza, de mivel ide jártak a szász polgárok is, hívták a németek templomának is. Egy 1773-as térkép szerint a jezsuita rend selmeci tartózkodása idején falakkal és tornyokkal védelmezték, ez napjainkig nem maradt fenn.

 

-- Szentháromság-szobor, elődjét az 1710-es pestisjárvány emlékére állították, a jelenlegi mű 1764-ben került a régebbi helyére.

 

-- Akadémia épületei, az 1800-as évekből származnak, itt tanultak a messze földön híres Bányászati és Erdészeti Akadémia hallgatói.

 

-- Kálvária-templom, a 727 méter magas hegycsúcs tetején emelkedik a kéttornyú, barokk templom, híres búcsújáró hely.

 

-- Havas Boldogasszony-templom, a hegybányai kapu közelében emelkedik, eredetileg 1512-ben kápolnának készült, de később kibővítették.

 

 

 

Megközelítése:

 

Szlovákia középső területén, a Garam folyó melletti hegyek között bújik meg a történelmi nevezetességű Selmecbánya {Banská Štiavnica} városa, melyet a 65-ös főútról D-i irányban kiágazó mellékútvonalon közelíthetnek meg a személygépkocsival közlekedők. A régi Óváros több völgy találkozásánál alakult ki a középkorban, bármerre indulunk el a szűk és váltakozó szintmagasságú utcákban, mindenütt jobb-rosszabb állapotú polgárházakat találunk, melyek az egykori letűnt gazdagságra utalnak.

 

 

 

Története:

 

896 után, a Kárpát medence középső, legelőkben és folyóvizekben gazdag vidékeit megszálló honfoglaló magyar törzsek legészakibb szálláshelyei a zólyomi erdőségekig nyúltak. Itt a régészeti leletek tanúsága szerint már a római korban laktak emberek, akik bányászták a helyi, gazdag nemesfémérceket rejtő hegyeket. Míg a pogány magyarok idejében, a kalandozások során szerzett ezüstpénz csak dísztárgy volt {vagyis az ékszereik vagy fegyvereik ékesítésére használták az ezüstöt}, addig István király uralkodása óta értékmérő tárggyá vált. A központosított királyságot véres kézzel megteremtő uralkodó megindította a magyar pénzverést, aminek legfőbb helyszínéül a mai Selmecbánya szolgált. Az itt bányászott ezüstből a XIII. századig kizárólag Esztergomban vertek pénzt, mégpedig az európai gyakorlatnak megfelelően denárt és annak fele értékét, az obulust. A magyar ötvösök az ezüst denár előlapjára a király egyik hatalmi jelvényét a lándzsát, míg a hátlapjára egy templomot véstek. Később ez az ábra egyszerűsödött, egyenlő szárú kereszt lett ékekkel. Szent István törvénykönyve szerint, aki szándékosan ölt, bűnét 110 penzával váltsa meg. Ebből 50 a királyi kincstáré, 50 a megölt rokonaié, míg 10 az ítélőbíráké legyen. A penza {pensa} nem valóságos pénz volt, hanem 30 ezüst denár együttes értéke. Megegyezett a honfoglaló magyarok értékegységével az egy tinóval. 1 tinó = 1 pensa = 30 ezüst denár. Az 1075-ös esztendőből ismert Selmecbánya település ezüstbányászatának első, fennmaradt okleveles említése. A bányászok helysége ekkoriban még a közeli Glazenberg dombon helyezkedett el. Árpád-házi II. András király 1217-ben a Hontpázmány nembeli Sebes testvérétől Sándortól elvette a pohárnokmesterséget, de kárpótlásul 300 ezüst márkát juttatott neki Selmecbánya jövedelméből. A település ekkori neve „Bana, Banya” volt. 1228-ban a bányászok lakta helység írásos említése „Argentifodina” volt. Ebben az időszakban épülhetett meg a Szűz Mária plébániatemplom és a később, 1275-ben a domonkos rendi szerzeteseknek átadott Szent Miklós templom. Még 1241 előtt történt, hogy IV. Béla király egy német földről bevándorolt bányavállalkozóval szerződést kötött, ezzel megvetve az első magyarországi kolonizációs város alapjait. A vállalkozási társulat gépi vízkiemelő szerkezeteket alkalmazva elérhetővé tette a mélyebben fekvő ezüstteléreket is, így újabb bányák megnyitására nyílt lehetőség. Az országra törő mongol lovasseregek 1241 tavaszán feldúlták és elpusztították Selmecbányát is. A tatárjárás borzalmai elmúltával az uralkodó hívására érkező németajkú telepesek {hospesek} az új lakhelyüket az üszkös romoktól távolabb, a mai város helyén, a hegyek között megbújó völgyben építették fel. A gyorsan fejlődő bányásztelepülésnek az uralkodó rövidesen városi jogokat adott. 1275-ből ismert a selmeci városi Tanács első oklevele. A XIV. század elején a Felvidék hatalmas területeit uralma alá hajtó Csák Máté oligarcha parancsolt a selmeci szász lakosságnak, Anjou Károly Róbert király csak a nagyúr 1321-es halála után tudta megszerezni a fontos bányásztelepülést. A győztes uralkodó a közeli Saskő erődítményének várnagyi tisztét is egy selmeci polgárra bízta. 1323-ban a király, felhasználva a fejlett itáliai üzleti tapasztalatokat, új alapokra helyezte a magyar pénzverést. Az addig használt, az évenkénti kötelező beváltástól egyre értéktelenebb ezüst denár mellett, súlyosabb ezüst garasokat {3 gramm}, majd 1325-től kezdve aranyforintokat {3,5 gramm} kezdtek el készíteni a pénzverő műhelyekben. Károly Róbert király ezzel megteremtette a hazai értékálló pénzt. Az ezüstbányák, köztük a legnagyobb Selmecbánya környékén, mindig ki tudták elégíteni a pénzverés megnövekedett anyagigényét. A király az addigi kettő, Esztergom és Buda, mellé további pénzverő kamarákat szervezett. Ekkoriban alakultak meg a későbbi évszázadokban nagy hírnevet szerzett pénzverdék, Körmöcbánya, Kolozsvár, Nagybánya…stb. összesen 10. Károly Róbert Csehországból Kutna Hora {németül Kuttenberg} városából hívott be német bányászokat, akik felvirágoztatták a Garam folyó menti bányásztelepüléseket. A selmeci polgárok a középkorban a környező hegyekben több nemesérc lelőhelyet is felfedeztek, ezeknél egy-egy várost alapítva {pl. Bakabánya, Besztercebánya, Hodrusbánya}. 1364-ből való az első, napjainkig fennmaradt, városi számadáskönyv keletkezése. Selmecbánya városában íródott, de csak a töredékei ismertek. 1440 és 1462 közötti időszakban az Erzsébet özvegy királyné által az országba hívott cseh husziták tartották hatalmukban a Felvidék középső és K-i részeit. A harcedzett katonák megszállták a szászok bányavárosait is, amiknek nemesfém bányái a továbbiakban az ő hasznukra szolgáltak. 1442-ben Selmecbánya cseh huszita kapitánya az embereivel megtámadta az ellenkirály I. Ulászló-párti Rozgonyi Simon püspök városát, Egert. A csehek kirabolták a várost, de a jól megerősített várat nem merték megostromolni. A zsákmánnyal hazafelé tartó huszitákat Rozgonyi püspök és Czudar Jakab báró a seregükkel üldözőbe vették. Sikerült a szölöskei erdőben magát Talafuz cseh vezért is elfogniuk, akit az egri vár börtönébe zártak. A bosszúszomjas püspök a katonaságával tovább vonulva, egyenest Selmecbánya felé indult, amit az első rohamban elfoglalt. Katonái irtózatos pusztítást műveltek, kirabolták és felégették a házakat. A szász polgárok jobban átkozták őket, mint az addig őket megszállva tartó huszitákat. A korabeli krónikák szerint 1443-ban erős földrengés pusztított a bányavárosban. A husziták uralmának 1462-ben Hunyadi Mátyás király és Jan Giskra cseh zsoldosvezér megegyezése vetett véget, ezután Selmecbánya visszakerült a királyi Kamara kezelésébe. Hunyadi Mátyás adókedvezményekkel igyekezett segíteni a sokat szenvedett Selmecbányát, hogy visszanyerje a gazdasági egyensúlyát. 1497-ben a gyarapodó polgárok átalakítatták a régi Szűz Mária plébániatemplomot, amiből egy gótikus stílusú egyház lett. A fennmaradt forrás szerint az építkezés a teljes belső berendezéssel együtt 1515-re készült el. 1506-ra tehető a közelebbről nem ismert M. S. mester gótikus táblaképeinek létrejötte, melyek eredetileg a selmecbányai Szent Katalin templom főoltárának díszei lehettek. Egy 1522-es jegyzék szerint a bányavárosban és környékén 43 bányaüzem, 5 kohó és 5 zúzómalom összesen 919 munkást foglalkoztatott. Ezek a számok a korábbiakhoz képest jelentős növekedést mutatnak. 1526-ban jelentős bányászfelkelés tört ki, melyet csak a kivezényelt királyi katonaságnak sikerült levernie. 1526 aug. 29.-én a törökkel vívott vesztes mohácsi csatában elpusztult II. Lajos király és seregének jelentős része. Rövidesen a köznemesség a tokaji gyűlésén Szapolyai János erdélyi vajdát választotta meg magyar királynak, míg a főnemesség szűkebb csoportja Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget kívánta a trónon látni. A két uralkodó hívei között megkezdődött az országot romlásba döntő belháború. A következő évi tokaji csata után Habsburg Ferdinánd hívei szállták meg a Felvidék eme részét. Szapolyai János az erdélyi területekre szorult vissza. Miután Budát 1541-ben megszállták a törökök, a bányavárosokra a közvetlen fenyegetettség veszélye borult. Már ebben az esztendőben a török portyázók kirabolták a közeli Illés és Zsibritó jobbágyfalvait. 1546-ban a török veszély egyre nagyobb mérete miatt a selmeci városi tanács úgy döntött, hogy az újonnan elkészült plébániatemplomot belső erődítéssé alakítja át. A védelmi munkálatok során leszedték a csúcsos tetőt, és a boltozatot bedöntötték a főhajó felett. Így egy hosszú, téglaalap alakú belső udvar keletkezett, amit a mellékhajók, az előtér és a szentély vettek körül. Ez utóbbiak falát megmagasították és megvastagították, majd emeletekre osztották, ahol lőállásokat alakítottak ki. A földszinten a raktárak, a város felőli rész emeletén nagyterem, az egykori szentély kicsiny kápolna lett. A négy sarokra egy-egy kis őrtornyot építettek. A nagy gótikus ablakokat befalazták, csak keskeny lőréseket hagyva. Az egykori templomépület köré szabálytalan alakú területe övező várfalat emeltek, aminek sarkait kerek és négyzetes tornyok tagolták. Így alakult ki az „Óvár” nevű selmeci erődítés. Bár külsőre igen harcias benyomást keltett, de a fekvése miatt, mivel fölé emelkedett a Paradicsom hegy, nem tudott hadászati szerepet betölteni az elkövetkező évszázadokban. Nem is jegyezték fel a krónikások egyetlen ostromát sem. A törökön kívül más veszedelem is fenyegette a dolgos selmeci polgárokat, a közeli Szitnya várából dúló-fosztogató Balassa Menyhért honti főispán, korszakának hírhedt rablólovagja. Ez csak 1549 nyarán szűnt meg, amikor Salm királyi generális csapataival megostromolta és elfoglalta a hegyi sasfészket. Az 1550-es években a török fenyegetés miatt sorra épültek ki Selmecbánya város védőművei. Az Óvár 1546 – 59-es megerősítése után 1554-ben megépült a Hegybányai kapu, majd sorban a többi völgybejáratot elzáró kapu, így a szentantali, a bélabányai, a bakabányai és még egy az ÉNy-i oldalon. A szentantali kapu után beljebb, a Kamaraháznál még egy tornyokkal megerősített fal is elzárta az ellenséges támadások elől az utat. 1564 – 1571 között emelték a bányásztelepülés D-i oldalát védelmező Újvárt, ezzel kiépült Selmecbánya szabad királyi város teljes védelmi rendszere. 1564 máj. 14.-én Selmecbánya városában gyűltek össze a környező vidékek királyi várkapitányai. Tanácskozásukon létrehozták a török portyák megfigyelésére és az ellenük való riasztásra szolgáló jelzőrendszert. Fényjel gyanánt éjjelente a tüzet, nappal a füstöt használták. A hanggal való jelzések közül egy lövés óvatosságra intett, két lövés az ellenség közeledtét jelezte, míg a három lövés a rabló török járáson belüli betörését adta hírül. Az egykorú krónikák feljegyzései szerint 1566 – 67-ben török portyázó lovasok fosztogattak a Korpona és Selmecbánya városok környékén lévő falvakban, míg 1571-ben, a közvetlen szomszédságban lévő Szitnyatő jobbágyfalvát dúlták fel a pogány lovasok. Ez utóbbi év decemberében Veli nógrádi bég hódoltató levelet küldött Selmecbánya városi tanácsának, amiben leírta, hogy „igen jól ismerjük már a hozzátok vezető utat” ezért, fizessék meg a kirótt adót, mert „mert ellenetek indulunk, a várost felégetjük, és reátok romboljuk”. Miután 1575-ben a török csapatok elfoglalták Somoskő, Kékkő és Divény várait, a megszállás veszélye igen közelivé vált. A hódítók lovasai megtámadták és felgyújtották a bányaváros melletti Illés és Tópatak jobbágyfalvakat. A közvetlen támadás veszélye csak 1593-ban szűnt meg, mikor a királyi seregek visszafoglalták a nógrádi várak egész sorát. Ennek ellenére a muzulmán portyázók továbbra is igyekeztek tűzzel-vassal adófizetésre kényszeríteni a keresztény lakosságot. A XVII. században már nem a pogány török, hanem a Habsburg császári ház önkényuralma ellen indított hadjáratok során látott Selmecbánya városa idegen hadajkat, így 1605-ben Bocskai István hajdúi, 1619-ben Bethlen Gábor és 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek csapatai vonultak be az ágyúlövés nélkül kaput nyitó helységbe. Selmecbánya és a környező bányászvárosok nem hadászati, inkább gazdasági szempontból voltak fontosak, az innen nyert arany és ezüstpénz, a helyi polgárság fejlett kézművesipara mind-mind létfontosságúak voltak a hadviselő felek ellátásában. Közben a szorgalmas németajkú lakosság jelentős újításokat hajtot végre, így például 1627-ben a Selmecbányához tartozó szélaknai Felső-Bíber-Táróban Gáspár Weindl vájár végrehajtotta az első számon tartott bányászati lőporrobbantást. Habsburg I. Lipót császár és király 1662. február 10.-én kelt rendeletében felemelte a bányászok munkaidejét és egyúttal bevezette a három műszakot. Az új bányarendtartás miatt sorozatos elégedetlenségi mozgalmak kezdődtek a felvidéki bányásztelepüléseken. 1678-ban Thököly Imre kurucainak hatalmába került Zólyom, Zólyomlipcse, Saskő, Kékkő várai, majd Besztercebánya városa, ahol 180 ezer aranyat és jelentős ezüstpénzt is zsákmányoltak. Korabeli adatok szerint, míg a pénzverdéjéről híres Körmöcbányát nem tudták megszállni a felkelők, addig Selmecbánya a hatalmukba került. Miután azonban november 1.-én a barsszentkereszti csatában a kuruc sereg vereséget szenvedett a császári ármádiától, kénytelenek voltak visszavonulni a környékről. 1682-ben rövid ideig ismét a felkelők uralták, de a következő esztendőben a török által Bécs városánál elszenvedett döntő vereség miatt Thököly szerencsecsillaga is lehanyatlott. 1701-ben Habsburg I. Lipót császár és királynak a magyar várakra vonatkozó elpusztítási parancsa nem vonatkozott Selmecbánya védőműveire, azok továbbra is teljes épségben maradtak. Utolsó katonai jellegű szerepét, a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban játszotta, amikor 1703 szeptemberében Ocskay kuruc lovasai megszállták. Bár az október 31.-i lévai vesztes csata után rövid időre a felkelők kénytelenek kivonulni belőle, de már a november 15.-i győztes zólyomi ütközet után ismét Bercsényi Miklós és Károlyi Sándor kuruc generálisok seregének hatalmába jut. A következő időszakban a felkelés biztos hátországának számított, az innen kikerült javakból Rákóczi fejedelem külföldön tudott fegyvereket vásárolni katonáinak. De például a selmeci lutheránus, német származású Lang Jakab Ambrus orvos gyógyította meg a szegedi vár ostrománál maláriában megbetegedett „nagyságos fejedelmet„ is, aki ezért hálából Lang doktort tábori főorvosának nevezte ki. 1704 októberében a bányavárosban béketárgyalások kezdődtek a Habsburg császár és király és Rákóczi fejedelem megbízottai között. A felkelők küldöttségét Bercsényi Miklós, Mikes Mihály, Jánoky Zsigmond és Rádai Pál nemes urak vezették, de a tárgyalások, a szembenálló felek álláspontjának szöges ellentéte miatt, eredménytelenül félbeszakadtak. 1707 őszén Hellenbach János báró, főbányagróf katonasággal törte le a rézpénz elértéktelenedése miatt kitört selmeci bányászsztrájkot. A tömegbe lövetés után 11 bányász meghalt, 30 pedig megsebesült. A kuruc szabadságharc ügye 1708-ban végleg leáldozott, amikor Rákóczi serege a trencséni csatában döntő vereséget szenvedett. Októberben kénytelenek kiüríteni a gazdaságilag fontos bányavárosokat, ahová Heister császári tábornagy zsoldosai vonultak be. A legutolsó katonai jellegű híradás szerint 1709. augusztus 23.-án Bottyán János kuruc generális csapatai véres harcokat vívtak a selmecbányai sáncoknál, aminek során Tollet császári generális a felkelők fogságába került, de a bányászváros szilárdan a Habsburg vezetés parancsnoksága alatt maradt. Selmecbánya a továbbiakban már nem szerepelt a hadi krónikák lapjain. Az erődítések elvesztették fontosságukat, nagy részüket a háborús idők elmúltával lebontották, a maradékát restaurálva napjainkban is megtekintheti a régmúlt történelmi időkre kíváncsi látogató.

 

 

 

Irodalom:

 

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. 1301-1457 {1996}------------------ 408. old.

 

Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994}-------------------------------------- 598. old.

 

Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra II. {1996}----------------------------- 99.-- 107. old.

 

Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980}------------------------------------ 131.-- 135. old.

 

Veresegyháziné: Magyarország történeti – topográfiai kislexikona {1996}----- 220.-- 221. old.

 

Burgen und Schlösser Slowakei {1990 }------------------------------- 31.-- 33. old.

 

Csorba – Marosi – Firon: Vártúrák kalauza III. {1983}----------------------------236. -- 238. old.

 

Slovakia {1995 }-------------------------------------------------------- 127.-- 138. old.

 

Ludovit Janota: Slovenské hrady III. {1935, hasonmás 1996}-------------------- 148.-- 167. old.

 

Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon {1995}----------------------- 192. – 203. old.

 

Gerő László: Magyarországi várépítészet {1955}----------------------------------- 308.-- 309. old.

 

Jozef Labuda: Szlovákia a török terjeszkedés korában {1988}

 

R. Várkonyi Ágnes: Két pogány közt {1975} ------------------------------------------------ 87. old.

 

Vendelín Jankovič: Národné kultúrne pamiatky na Slovensku {1984} --------- 114.-- 119. old.

 

Jalsovszky Katalin – Tomsics Emőke: A tegnap világa {1992} ------------------ 140.-- 143. old.

 

AB ART press: Hrady a známky na Slovensku {2002} -------------------------------- 7.-- 11. old.

 

Ján Hajduch: Slovenské hrady {1972} -------------------------------------------- 168.-- 172. képek

 

Varjú Elemér: Magyar várak {1932} ------------------------------------------------- 144.-- 149. old.

 

Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében {2001}-------- 671.-- 673. képek

 

 

 

{Szatmári Tamás}

GPS: É 48° 27.327 (48.455448)
K 18° 53.598 (18.893305)
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban
Új feltöltések, frissítések
22SzeptVitunj - Vár  ▪  Visuć - Viszucs  ▪  Visk - templom  ▪  Vinna - Tarna - Vinna  ▪  Vinagora - templom  ▪  Vilonya - templom  ▪  Villámos - Vár  ▪  Világos - Vár  ▪  Vidombák - templom  ▪  Vichodna - Vár  ▪  Veszprém - Vár
12SzeptSomoskőújfalu - Somoskő
11SzeptSzombathely - Vár
10SzeptVáraszó - templom
07SzeptBabót - Feketevár
Ajánlott látnivalók
templom
Alvinctemplom
megerősített pálos kolostor
Pécs-Jakabhegymegerősített pálos kolostor
Keresési előzmények
Selmecbánya - városerődítés