Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Temetvény - TematínSzlovákiaFelvidékNyitra vármegye - Temetvény vára

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép

A Vág folyó völgyétől K-i irányban, a napjainkra erdővel benőtt 564 méter magas hegyen árvulnak Temetvény {Tematín} várának omladékai. Miután a hosszú erdei úton felkapaszkodva végül elérjük a hegycsúcsot, a maradvány DNy-i oldalán létezett bejáraton keresztül egy falszorosba jutunk. A környező falak szinte az alapokig elpusztultak, nyomait nehéz követni a magas aljnövényzetben. A külsővár viszonylag jó állapotú kapuján belépve egy négyzetes alaprajzú udvarba érünk, melynek két sarkát sokszögű bástyák védték. A magasan fennálló falak belső oldalához egykoron épületek támaszkodtak, nyomaikat még észrevenni. Tovább haladunk a DK-i irányban lévő belsővárba, melyhez kettős kaputorony és egy falszoros vezet. A második kaput félig eltorlaszolják a leomlott kövek, csak lehajolva tudunk átpréselődni. A belsővár É-i részét egy emeletes főúri palotaszárny foglalja el, melynek reneszánsz formáiból, ajtó és ablaknyílásaiból egyre többet pusztít el a könyörtelen időjárás. A K-i helyiségsor még rosszabbul járt, mivel a külső falai lezuhantak a meredek hegyoldalban, apró szobái csonkán tátongnak. A mindent elborító magas bozóttal küzdve eljutunk Temetvény várának legkorábbi részéhez, a négyzet alaprajzú öregtoronyhoz, melyet a XVIII. század elején félig felrobbantottak a győztes császári csapatok. Tőle Ny-ra egy ellipszis alakú rondella lepusztult romja található, míg a K-i irányban a várrom legjellegzetesebb, már messziről látható része, egy hatalmas olaszbástya emelkedik, amit a XVI. században létesítettek. Vastag kőfala még dacol az évszázadokkal, míg belső tereinek boltíves részei és a felső lőréssora már leomlott. A nagyméretű várromnak még eddig {2001-es adat} nem történt meg a régészeti kutatása és restaurálása, területét visszahódította a természet.

Megközelítése:

Szlovákia Ny-i részén, a Vág folyótól K-re emelkedő hegyek között bújik meg Temetvény középkori várromja. A személygépkocsival érkezők a forgalmas 61-es főútvonalon Vágújhely {Nové Mesto nad Váhom} városából DK-i irányban egy mellékúton juthatnak el Temetvény {Hrádok} községbe, ahonnét egy turistajelzés szerpentines kapaszkodóit legyűrve, mintegy órányi kaptatás után érhetik el a sűrű bozóttal benőtt, magára hagyatott várromot.

Története:

Temetvény várának pontosabb építési idejéről nem maradt fenn egykorú adat. Engel Pál történész szerint valamikor az országot romlásba döntő 1241 – 42-es tatárjárás utáni nagy várépítési korszakban, de még 1264 előtt keletkezhetett a korai magja, valószínűleg IV. Béla király parancsára. Első, napjainkban ismert okleveles említése 1264-ből származik, amely szerint a Rosd nembeli Demeter és Mihály ispánok vezette helyőrsége sikerrel védelmezte meg az erődítményt IV. Béla király és fia István ifjabb király háborúja idején.

A XIV. század elején Temetvény vára is a Felvidék hatalmas területeit uralma alá hajtó Trencséni Csák Máté oligarcha hatalmába került. Mintegy 13 vármegye lakossága vallotta urának Máté nagyurat, aki, bár eleinte színleg Vencel király párthívének mondta magát, de valójában nem ismert el senkit uralkodójának. Hatalmát a fegyveres szolgálatra kényszerített kisebb-nagyobb familiárisok ezreinek serege biztosította. Miután 1321-ben meghalt Máté oligarcha tartományába betört Károly Róbert király híve, Gutkeled nembeli Amadé fia Miklós soproni ispán és komáromi várnagy, aki seregével elfoglalta Appony, Ugróc, Privigye, Bajmóc és Tapolcsány várait. Júliusban a Károly Róbert király által személyesen vezetett csapatok elfoglalták Trencsént, mire a többi Csák-vár őrsége feladta a posztját. A temetvényi váruradalom a továbbiakban a királyi Kamara kezelésébe került át.

1348-ban Nagy Lajos király egyik hívének, Raholcai „Tót” Lőrinc nyitrai ispánnak adományozta oda. A bárótól származott a később hatalmas vagyonra szert tevő Újlaki família. A hegyek között megbújó sasfészek látta el a környező jobbágyfalvak földesúri birtokközpontjának szerepét, a lakosság ide rótta le a kötelezettségeit. 1458-ban Újlaki Miklós báró összefogva Garai László nádorispánnal és Szilágyi Mihály kormányzóval összeesküvést szervezett a trónra lépett Hunyadi Mátyás király ellen. Miután terve, hogy Habsburg Frigyes német császárt segítsék hatalomra csúfos kudarcot szenvedett, a 15 éves uralkodótól kegyelmet kapott, így megtarthatta minden birtokát. Néhány esztendő múlva Mátyás király, hogy a vele ellenséges nagyurat megnyerje magának, Újlaki Miklóst erdélyi vajdává nevezte ki. Így földesura távolra került a Vág völgyi birtokától.

Újlaki Lőrinc herceg halálával 1524-ben férfiágon magva szakadt a dúsgazdag főnemesi családnak. Bár létezett egy törvényes örökösödési szerződés a Szapolyai famíliával, mégis a hatalmas területekre rúgó birtokok – amihez 19 vár, 9 kastély és 300 jobbágyfalu tartozott – a királyi Kamara kezelésébe kerültek vissza. A törökkel vívott 1526-os vesztes mohácsi csatában elesett II. Lajos király és seregének nagyobbik része. Az országban kialakult anarchikus helyzetben a köznemesség Szapolyai János erdélyi vajdát emelte a trónra, míg a főnemesek kisebb csoportja Pozsony városában Habsburg Ferdinánd osztrák főherceget támogatta. Thurzó Elek tárnokmester is az utóbbi táborához csatlakozott, aki már előzőleg megszerezte Temetvény várbirtokát. Az 1527-es felvidéki hadjáratban győztes Habsburg Ferdinándot magyar királlyá koronázták, aki a legbelsőbb hívei közé számító Thurzó Elek tárnokmestert az ország harmadik legmagasabb méltóságává, országbíróvá nevezte ki. Hivatalát egészen 1541-ig viselte. A főnemes és családja a hódoltsági Magyarország meghatározó, befolyásos famíliája volt, hatalmas területeket magába foglaló váruradalmain jobbágyok ezreinek munkája gyarapította a Thurzók kincstárát. Több családtag is viselte a trencséni és nyitrai főispáni tisztséget is, ezzel a magánföldesúr egyúttal hivatalos személyként korlátlan befolyással bírt ezen a vidéken. Közelebbről ismeretlen időpontban a Báthory család szerezte meg Temetvény várát a hozzá tartozó 10 jobbágyfaluval együtt. A Vág völgyétől távolabb eső erősségnek, csak, mint uradalmi központnak volt szerepe. Bár az akkori hadászati követelményeknek megfelelően, a hegycsúcson magasló korai várhoz építettek egy ó-olasz típusú bástyát, nem számított jelentősebb erődítménynek. A Báthoryaktól örökség révén a Csákyak tulajdonába került át. Egy 1668-ban felvett inventárium {leltár} szerint az erődítményt mindössze egyetlen tarackágyú és két szakállas puska védelmezte. A felmérők szerint a szobák, termek állapota jó, de a fazsindelytetők igen gyatrák. A külső várfal egy része kidőlt, ide palánkfalat kellett készíteni. 1676-ban gróf Csáky István a várbirtokból ráeső részét elzálogosította az idősebb Bercsényi Miklós grófnak. Ez alapján Csorba Csaba várkutató nem tartja valószínűnek, hogy az ifjabb Bercsényi Miklós, a kuruc szabadságharc egyik vezére, a temetvényi várban született volna, szerinte inkább ez az esemény a völgybeli Brunóc várkastélyában történhetett meg, ami már 1658 óta volt a Bercsényi famíliáé.

1680-ban Csáky István főnemes visszaváltotta a részét a várbirtokból. Korabeli forrás szerint a továbbiakban őt illette a meredek hegycsúcson emelkedő vár egyik palotájában 8 szoba, 1 konyha, a hozzátartozó folyosókkal, pincével és raktárakkal, míg a másik lakórészben 3 szoba, 1 fülke és 1 pince. Két kocsijuk is volt, amiből az egyiket a várnagy használta. Ő 80 forintot, míg az 5 darabont 14 forintot kapott hópénzként, és természetben gabonát és sót. Idősebb Bercsényi Miklós és fia részt vett 1686-ban Buda várának és városának a 150 éves török megszállás alóli felszabadításában a magyar nemesi csapatok egyik vezéreként. Az ifjabb Miklós, az 1693 – 1708-as esztendők közti időszakban a távoli Ung vármegye főispáni tisztségét viselte, vagyis a legtöbbször a régi családi birtokától távol tartózkodott.

Rövidesen Bercsényi Miklós is bekapcsolódott a II. Rákóczi Ferenc sárosi főispán által a Habsburg Lipót császár és magyar király ellen tervezett összeesküvésbe. A terv kitudódott, ami könnyen ment, mivel a francia Napkirállyal összeköttetés tartó férfi császári provokátor volt, Miklós grófnak is el kellett menekülnie az országból. Az a történelmi legenda, hogy Bercsényi Temetvény várából menekült el Lengyelországba, nagy valószínűséggel 1701-re tehető és nem 1710-re! Bár még ez is bizonytalan, mivel Miklós úr, ungi főispánként nem a Vág völgyében, hanem a K-i Kárpátok vidékén tartózkodott inkább. 1703 végén II. Rákóczi Ferenc lengyel zsoldos csapatok élén hazaérkezve kirobbantotta a Habsburg ház ellen megindított szabadságharcot. A kezdeti nehézségek után bekövetkező sikerek egyre több nemest és főurat állítottak a felkelők eleinte csak szegénylegényekből, jobbágyokból álló táborába. A harcok irányításában központi szerepe volt Bercsényi Miklós grófnak, akit Rákóczi fejedelem fővezérnek nevezett ki. A főúr, lobbanékony, haragos természete és gúnyos megjegyzései miatt nem volt népszerű a felkelők táborában, de a „nagyságos fejedelem” – régi barátságuk okán is – mindig megvédte. 1703 végére a kurucok ellenőrzésük alá vonták Trencsén vármegye egész területét. Meghódolt előttük Trencsén városa is, de a magas hegyen álló várba visszahúzódott nemesek, Illésházy gróf, trencséni főispán vezetésével fegyveresen ellenálltak támadásnak. Ekkoriban kerülhetett a felkelők kezére Bercsényi családi vára Temetvény is, ami nem játszott semmilyen szerepet a szabadságharc további katonai eseményeiben.

Ezen a vidéken csak az É-re fekvő Beckó erődítménye maradt a Habsburg-párti labancok kezén. A Heister császári generális seregével 1708 augusztusában megvívott vesztes trencséni csata után a kurucok kiszorultak a Vág folyó völgyéből. Nyitra erősségének feladása után csak a távoli Érsekújvár maradt meg a felkelők birtokában egészen 1710-ig. Egykorú forrás szerint Bercsényi Miklós gróf, kuruc fővezér 1710. november 21.-én indult el diplomáciai küldetéssel Nagy Péter orosz cárhoz. Többé nem is lépett magyar földre. Tehát nem a temetvényi várából menekült Lengyelországba, a hegyek között bujdosva, hanem Rákóczi fejedelem megbízásából kereste fel – katonai támogatást remélve – az orosz cárt. Terveiben azonban csalódnia kellett, hosszabb lengyelországi számkivetettség után, követve urát a törökországi Rodostó városában telepedett le. Itt is halt meg 1725. nov.6.-án.

Temetvény várának végóráiról nem maradt fenn biztos adat, lehetséges, hogy még az 1708-as trencséni csata után közvetlenül robbantották fel a győztes Habsburg zsoldosok, míg, más dokumentum szerint később, 1710-ben tették ezt. A középkori erősség falai, azóta egyre jobban pusztulnak. Egy 2001-es terepbejárás szerint még nem történt meg a régészeti feltárása és helyreállítása, pedig a Vág folyó vidékének egyik látványos turisztikai műemléke lehetne.

{Szatmári Tamás}

2008. tavaszán alakult fiatalokból egy lelkes csapat, amely zászlajára tűzte ki a Vág folyó völgyétől keleti irányban, az egyik zöldellő hegyormon magányosan búsuló Temetvény várának megmentését. Az eltelt időszakban többször keresték fel a történelmi helyszínt, ahol tábort ütve, megtisztították az erődítmény udvarait és környezetét a mindent elborító elvadult növényzettől. Energiájukból futotta kisebb állagmegóvó falazásokra is.

Forrás:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 442. old.

Ludovit Janota: Slovenské hrady III. {1935, reprint 1996} szlovák nyelvű 174. 184. old.

Burgen und Schlösser Slowakei {1990} német nyelvű 93. old.

CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 158. 160. old.

Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond…{1977} 162. old.

Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 76. old.

Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon 3. {1997} 51. kép

Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra I. {1996} 96. 100. old.

Takács Tibor: Felvidéki várak {1999} 28. 33. old. 

Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyaror. {1977} 204. 205. old. 

AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku {2002} 125. old.

Csorba Csaba: Regényes váraink {2002} 308. 309. old.


GPS: É 48° 40.630 (48.677162)
K 17° 55.750 (17.929169)

Szlovákia Ny-i részén, a Vág folyótól K-re emelkedő hegyek között bújik meg Temetvény középkori várromja. A személygépkocsival érkezők a forgalmas 61-es főútvonalon Vágújhely {Nové Mesto nad Váhom} városából DK-i irányban egy mellékúton juthatnak el Temetvény {Hrádok} községbe, ahonnét egy turistajelzés szerpentines kapaszkodóit legyűrve, mintegy órányi kaptatás után érhetik el a sűrű bozóttal benőtt, magára hagyatott várromot.