Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nyitra - Zobordarázs - Nitra - DražovceSzlovákiaFelvidékNyitra vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Nyitrától északra, kb. 2 km-re, a Zobordarázs (Dražovce) feletti 207,5 m magas dombnyúlványon találjuk egy 12. századi sáncvár maradványait, közepén egy, a várral nagyjából azonos korú Árpád-kori templommal. A sziklás felszínű terepből 0,5-1 m magasan kiemelkedő sáncok leginkább a vár D-i oldalán figyelhetők meg, de jól láthatóak a templomhoz legközelebbi K-i sánc maradványai is. Az É-i és a K-i külső sáncok elmosódó nyomai ma már alig észlelhetők a sűrű erdőben.

A Turócszentmártoni Állami Régészeti Intézet megbízásából a Szlovák Múzeum 1947–48-ban a sáncvárban rövid kutatóásatást végzett. A templom körüli területet – mint ekkor kiderült – sírok borítják, itt sírkövek is megmaradtak. Szelvényt nyitottak, mégpedig a sírok között, a templom apszisánál és a sáncokon. Néhány sírkövet is a felszínre hoztak.

A sáncerődítés szerkezetét két szelvénynél is megfogták. A sáncmű két kőfalból áll, ami egymástól 430 cm-re van; ezt a falközt vályoggal fedett faszerkezet töltötte ki. A falazatot a hajlatokban ék alakú támaszokkal erősítették meg. A sáncmű nyilvánvalóan a templom építésének idejéből, a XII. századból származik.

A sáncvár területén megfogható volt egy kora kőkori település is. Ebből az időszakból egy tál, cserepek, tűzkőeszközök kerültek elő. Néhány későbbi, szintén őskori időkből származó karcolt kerámiát is találtak (egy kisebb korsót, cserepeket, fonóorsót). Lakóhelyek maradványai is felszínre kerültek: két tűzhely, döngölt padló; egy része ennek a lakóhelynek a karcolt kerámiák idejébe tartozhat.

A kutatóásatás központjában a templom sírkertje állt. A kiásott csontvázak teljes száma 60, néhányat csak részben tártak fel. Sajnos több régi sírt újabb temetkezések pusztítottak el. A sírterület régebbi részének leletei – az „S” formájú bronz és ezüst homlokpántok, egy fonott gyűrű és végül egy nyakpánt, amit ametisztgyöngy díszített – a XI.-XII. sz.-ra datálható. Az ornamentikus mintájú pecsétgyűrű szintén a XI-XII. sz.-i temetkezésre bizonyíték. A temető használatának időtartamára pénzleletek is szolgálnak bizonyítékul (magyar és osztrák érmék a XII., XIII., XV. és XVI. századból). A legfiatalabb érme a XVII. sz. első feléből származik. A többi régészeti anyagot magyar temetők stílus- és analógiakutatása alapján datálták. A XIV-XV. sz.-ra tehető egy díszes bőröv bronz csattal és egy kerek lemezveret, ami valószínűleg a szíj része. A XV. sz.-ból származnak a kisebb csatok bronz veretekkel, amelyek a női ruhák ujját tartották össze. Egy szíj csontcsatját és rozettáját analógiák alapján a XVI. sz.-ra datálhatjuk. Egy egyszerű bronztű feltehetően a XVII. századból való.

A temetőben 15 sírkő maradt meg. Feltehető, hogy a sírkövek a temető legrégebbi, XI.-XIII. sz.-i részéhez tartoznak, ezeket nagyrészt azonban a XIV-XV. században újra felhasználták. A sírkövek egy 8-as csoportja, amit a templom mögött találtak, része a sírkert legrégebbi részének és újabb temetkezések ezeket nem zavarták meg. Mivel a temető területét csak vékony talajréteg fedi, a sírokat a sziklába kellett vágni, vagy egy kőhalmot emeltek a sír fölé.

A felsorolt emlékek azt bizonyítják, hogy a temető a XI. sz.-tól a XVII. század közepéig használatban volt. A temető ideje nyilvánvalóan összefügg Zobordarázs betelepülésével. Zobordarázst először írásban a zobori apátság oklevele említi meg 1113-ban, ami azt jelenti, hogy 1100 körül itt már egy település állt. A megmaradt ruhadarabok kiegészítik ismereteinket a XIV. és XV. sz. idejéből. Úgy a gyűrűk, mint a derékszíj leletek, melyek a gazdagok ruházatával függnek össze, bizonyítják, hogy az eltemetettek a feudális uralkodó réteghez tartoztak. A különleges temetkezés – a sír egy kőhalom alatt, vagy pedig a sziklába vájva – elsősorban a környezeti viszonyoktól függött. Pénzérme elhelyezése a sírban a XVII. sz. első feléig volt itt szokásban, kés elhelyezése a XVI. századból figyelhető meg.

A sáncvár területének kultúrrétegében edénymaradványokat találtak, nagyobb mennyiségű középkori cserép azonban nem került elő. A váron belül uradalmi székhelyre utaló épületek maradványait nem sikerült meglelni.

Csupán néhány egyszerű faépület alapja került elő.

Az ásatások igazolták az eddig ismert okleveleket, azaz Zobordarázs település létezését a XII: század kezdetétől, a továbbiakban pedig a templom körüli temetkezés időtartamára is rávilágítottak, valamint arra is bizonyítékot szolgáltattak, hogy ez a sírterület a felsőbb társadalmi réteggel függ össze. Ezek a régészeti kutatások Zobordarázs történelmét jól kiegészítették.

Forrás:

Ľudmila Kraskorská: Výskum na hradisku v Dražovciach. Nitra. 1961. (6). 170-171, 177-179.

Darina Bialeková: Sporen von slawischen fundplätzen in Pobedim. Slovenská Archeologia. 1977. (XV). 152. 

B. Polla-M. Slivka-A. Vallašek: K. problematike výskumu hrádkov a hradov na Slovensku. Archaelogia Historica. 

1981/6. 386-387.


GPS: É 48° 21.400 (48.356667)
K 18° 3.336 (18.055599)

Nyitrától északra, kb. 2 km-re, a Zobordarázs (Dražovce) feletti 207,5 m magas dombnyúlványon találjuk egy 12. századi sáncvár maradványait, közepén egy, a várral nagyjából azonos korú Árpád-kori templommal. A vártól keletre levő kis parkolóig autóval is el lehet hajtani. Innen néhány perces sétával juthatunk el a vár maradványaihoz.