Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

VinagoraHorvátországHorvát-SzlavónországVarasd vármegye - templom

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Archívum
  • Térkép

A 404 méter magasságú dombtetőn található erődített templom, a környék legambiciózusabb, barokk-kori épületegyüttese. Az egyhajós, Szt. Mária templom két oldalról, egy-egy lépcsősoron át, közelíthető meg. A nyolcszög három oldalával záródó szentélynek egy sekrestye támaszkodik, míg a hajó mindkét oldalának egy-egy, szintén sokszögzáródású oldalkápolna, ami a templomnak egy kereszt alakzatot ad. A főhomlokzat előtti, felső részén sokszögletű harangtornyot, egy toronysapka fedi, melynek csúcsát egy lanterna torony zárja. A dombtető kicsiny területe miatt, szinte a templomhoz simulva, a templomot egy szűk cinterem övezi, belső oldalán árkádokkal és két, hengeres saroktoronnyal, melyekben egy-egy kicsiny kápolnát alakítottak ki Szt. Rókus és Szt. Flórián tiszteletére. A saroktornyok, a támpillérek és a lőrések okán, az egész templom-együttes egy vár benyomását kelti. A cinterem elkészülte után rögtön, egy helyi lakos a falakat egy képsorozattal díszítette, melyeken különböző csodatételek szerepeltek. Az épületeket fedő tetőzeteket, különféle, pazar kidolgozású kovácsoltvas keresztekkel és egyházi jelképekkel díszítették. A templom-együtteshez, egy egyemeletes parókia csatlakozik.

A főoltár által szinte teljesen betöltött főszentélyt, 1768-ból származó falfestmények díszítik. A szentély kőpadozata 1850-ból való, mely alatt, Stephan Zagvozd 1826-os kriptája található. A kriptát egy 1846-os sírkővel zárták le. A templom berendezési tárgyai, barokk és klasszicista stílusjegyeket mutatnak. A főoltár szerkezetében, 1770 körül készülhetett. Az oltár oldalalakjai és vázái barokk-koriak, míg a Madonnát a gyermek Jézussal ábrázoló központi alak a gótika idejéből származik (1500-1510. körül).

A diadalív fala mellett, két ferde elhelyezkedésű, késő-barokk oltár található, melyek egyike a Mindenszenteké, a másiké a Szt. Háromkirályoké. Az oltárok 1830. és 1840. között készülhettek. A jobboldali oldalkápolna Szt. Valentiné, míg a baloldali oldalkápolna a Szt. Háromságé. Mindkét oldalkápolna oltárát, 1779. körül készítették. A girlandokkal díszített szószék 1805. körül készülhetett. A sekrestyében egy szép, barokk-kori szekrény van, szépen profilozott berakásokkal.

A templom orgonája, a maribori J. Brandl műve. Az orgona lusztere, egy pálma-, vagy páfránylevélhez hasonló – 1911-es bécsi munka.

A templom aranytárgyai közül a legértékesebb, egy rokokó Szentkereszt. Az idelátogató Gjuro Szabo figyelmét is felkeltette a fogadalmi kép népviseletbe (a viseletnek sajnos ma már nyoma sincs) öltözött földmíves alakjai, de lejegyezte a templom nagyharangjának a latin feliratát is: „DNI JESV CHRISTI ZV LAIBACH GOSS MICH SAMBRACK A.D. 1607” ! A másik harangét is: „MARIA MATER DEI ORA PRO NOBIS. CONRADVS SCHNEIDER FVDIT ME CILLIAE ANNO 1716.” Valamint a harmadik harangét is: „JESVS NAZARENVS REX IUDAERVM – ANNO 173 CASPAR BALTHASAR SCHNEIDER CILLIAE ME FVDIT”! A feliratok szerint, két harangot, a cillei (ma Celje) Schneider Konrád és Gáspár Boldizsár mesterek öntötték, míg a harmadik harang, a laibach-i (ma Ljubljana) Sambrack Éliás mester munkája.

A vinagorai templomot - a templom belsejében található kőtábla (1. kép) alapján – Rátkay Ádám zenggi püspök szentelte fel (2. kép), 1713-ban. A püspök portréját a templom melletti parókián őrzik.

A „liber memorabilium” szerint, a Szt. Máriának szentelt templom, már a 16. században is állt. A templom 1652-es kisoltárát, állítólag Krapináról hozták át. Egy 1639-es vizitátori jelentésben, a templom a deszinityi (Desinić) egyházközség plébániatemplomaként említődik meg. Ennek a korábbi templomnak a kora-barokk főoltára (mára eltűnt), Rátkay László és felesége, Ivana Leopoldina adománya volt.

Az erődített templom mai állapota: A vinagorai templomról, a fent ismerteteken kívül, más adathoz nem tudtunk jutni.Így jelenleg is kérdésesnek tekinthető, hogy erődített templomnak számít-e, vagy csak külsű jegyeiben „mű” erődítettséget mutató templomnak.

Az biztos, hogy a cinterem falainak vastagsága, támpillérjei, kiépítése és a lőrései alapján, az együttes templomvárnak tekinthető. A hengeres saroktornyok azonban a létükön kívül, semmiféle erődítéselemet sem tartalmaznak. A belső kialakításuk teljesen kápolna jellegű. Nincs adatunk a 16. századi templomról, s arról sincs, hogy az erődített volt-e. A kor viszonyait tekintve, ez nem kizárható.Ám az biztosnak tűnik, hogy a mai templomot és a cintermét, a 18. században alakították ki.

A templomba, illetve annak udvarára jelenleg a parókia előteréből, egy soklépcsős, fedett lépcsőházon keresztül juthatunk be. Van egy másik kapu is, amit feltehetően csak nagyobb egyházi ünnepekkor nyitnak meg. A nyitva tartás ideje nincs meghatározva, ez a parókián lakó plébánostól, illetve a templomszolgától függ.

A vinagorai templom-együttest 2008. március 14-én bejárta: Keserű László, Szabó Tibor és Szatanek József.

A galéria alsó részében a helyszínről belső fotók és panoráma képek is megtekinthetők.
GPS: É 46° 9.988 (46.166466)
K 15° 41.870 (15.697835)

A vinagorai templomegyüttest a legkönnyebben, a Pregrada - Nagy Tábor közti alsóbbrendű úton közelíthetjük meg, úgy hogy Pregrada kisvárosát elhagyva 5 km-t haladunk nyugatnak, míg el nem érjük Višnjevec falut. A völgy aljában, egy elég rosszul elhelyezett táblának megfelelően, le kell térnünk a főútról és egyenesen északnak kell haladnunk. A templomhegy már messziről látható. A meredek, kanyarokkal tarkított útegyenesen a templom előterébe vezet.

Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban