Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szentgyörgy - Svätý JurSzlovákiaFelvidékPozsony vármegye - városfalak

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép

Szlovákia nyugati vidékén, Pozsony {Bratislava} városától északkeleti irányba indul ki az a mellékút, amelyen alig húsz kilométert haladva érhetünk el a Kis-Kárpátok keleti lejtői mentén megbújó történelmi helységhez. A szépen felújított belváros több száz esztendős polgárházai mögött itt-ott még maradványaiban fellelhetjük az egykori védőfalak részleteit. 

Leírása:

A szőlőtermesztésből és borkereskedésből meggazdagodott várost az 1600-as évek első felében kerítették körbe erős kőfalakkal. Ez volt az egyik feltétele, hogy kiszakadva Illésházy István főúr zálogából Szentgyörgy csak a Habsburg uralkodótól függő, neki adózó szabad királyi várossá váljék. A falakat ismeretlen számú bástyával is megerősítették. A város erődítésének részét képezte az Illésházyak reneszánsz stílusú várkastélya is. Mindezen védőművek ellenére a hódoltság idején egy török sereg megrohanta és legyilkolta a városka lakosságának nagyobbik részét. A háborús idők elmúltával a jelentőségüket vesztett városfalakat részben lebontották, míg maradékai most is övezik Szentgyörgy történelmi belvárosát. 

Története:

1209 – II. Endre király – az általa új politikának nevezett – földadományozások során az őt támogató előkelőknek nagyon sok birtokot osztott szét. Így került a Hontpázmány nemzetséghez tartozó Sebes pohárnokmester magántulajdonába a Kis Kárpátok K-i oldalán húzódó Szentgyörgy település és minden hozzá tartozó terület. A szomszédos Bazint az előző évben kapta meg a Hontpázmány nemzetség. Eme két birtokból kiindulva az elkövetkező évszázadokban a környék legvagyonosabb bárói családja, a Bazini és Szentgyörgyi família alakult ki. 
1242 után – A tatárjárás utáni országos várépítkezések során az uralkodó és a leghatalmasabb úri nemzetségek, gazdagabb várjobbágyok sorra emelték a védelemre alkalmas helyeken az erődítményeket. Közelebbről ismeretlen időpontban a Hontpázmány nemzetséghez tartozó Szentgyörgyi család a település közelében, a Kis Kárpátok K-i hegyei között felépítette Szentgyörgy várát {másképpen Fejérkőt}. 
1300 – 1321 – Bár ebben az időszakban a Felvidék nagy részét a Trencsénből uralkodó Csák Máté kaparintotta hatalmába, a Szentgyörgyi családnak sikerült elkerülnie a hűbéresi állapotot. Ismeretlen időpont óta az itáliai trónkövetelő, Anjou Károly Róbert hívei közé tartoztak. 
1301 – 1321 – Ebben az időszakban Pozsony vármegye nagyobbik része – Habsburg Ágnes özvegy királyné apácakolostorbeli ellátásának címén – az osztrák herceg birtokában van, ez nem okozott változást a vár mindennapjaiban, földesurai továbbra is a Szentgyörgyiek.
1325 – Egykorú oklevelek tanúsága szerint a pozsonyi polgárok közül sokan rendelkeztek szőlő területtel a Bazini és Szentgyörgyi Sebös és fivére Péter bárók birtokán, amelyek után hegyvámot kellett fizetniük. Ez a vám állandó veszekedés forrása volt a két fél között. 
1339 – Egykorú okleveles említése szerint Ábrahám fiai közül a família birtokosztálya során Szentgyörgy váruradalmát a Péter nevű fiú szerezte meg. A továbbiakban a tőle származó Szentgyörgyi nemesi családé tulajdonát képezte. 
-- Ebben az esztendőben Károly Róbert király megengedte a bazini és szentgyörgyi földesúrnak, hogy a területen arany, ezüst és más fémek után bányászhassanak. 
1386 ápr. – Az egész Pozsony vármegyét Anjou Mária – akinek férje Luxemburgi Zsigmond brandenburgi őrgróf volt -- és Erzsébet királynők elzálogosították Jodok és Prokop morva őrgrófoknak azok katonai támogatása fejében. Ez idő alatt az ő familiárisuk állt a nemesi vármegye élén. Míg a morva csapatok békésen vonultak be a zálogba került várakba, a magántulajdonban álló Bazin és Szentgyörgy várát – bár arra nem vonatkozott a zálog! --erőszakkal elfoglalták. 
1389 jan. 1 – Mivel Zsigmond király megfizette a kölcsönt, Jodok morva őrgróf visszaszolgáltatta a magyar korona uralma alá a megszállt Pozsony várát és városát, valamint a többi várbirtokot. Vele ellentétben a testvére, Prokop őrgróf nem volt hajlandó kivonulni a megszállt erősségekből, ezért ellene Zsigmond hadat vezetett.
1390 máj. – jún. – Zsigmond király az ÉNy-i vármegyékbe vonult, hogy visszafoglalja a Prokop morva őrgróf által birtokolt várakat. A királyi csapatok rövidesen bevették Bazint, és valószínűleg Szentgyörgyöt is, amik újra a Szentgyörgyi bárói család urasága alá jutottak. 
1395 – Szentgyörgyi János fia Temel ispán úgy rendelkezett, hogy amennyiben a háborúban elesne, akkor szentgyörgyi udvarházát neje, Katalin asszony birtokolja. Ezek szerint a nemesi családnak a hegyek között megbújó Szentgyörgy várán kívül volt kúriájuk a mezővárosban is. 
1434 – Pozsony város elöljárósága tudomást szerzett arról, hogy a portyázó cseh husziták elfoglalták Szentgyörgy városát, és a templomából erődítést akarnak kiépíteni. 
1441 – Rozgonyi István pozsonyi ispán, ekkor még Erzsébet híveként, közölte a városbíróval, hogy Tapolczani János báró seregével együtt Szentgyörgy körül táborozik, ezért legyenek óvatosak, míg ki nem tudódik a szándéka. 
1448 – A virágzó mezővárost más környékbeli helységekkel egyetemben 6 ezer forint zálogösszegért Skola Máté és Tamás nemesurak bírták. A következő esztendőben beiktatták őket a közeli erősség zálogjogába is.
1457 – Cillei Ulrik hozott egy közelebbről ismeretlen tárgyú ítélete a mezővárossal kapcsolatban, amit V. László király is megerősített. 
1465 – A magyar trónra lépő Hunyadi Mátyás király magas méltóságokkal akarta a pártjára állítani a vele ellenséges Szentgyörgyi és Bazini családot, ezért János és Zsigmond bárókat erdélyi vajdává nevezte ki. 
1467 aug. – A Szentgyörgyi bárók erdélyi vajdaságának a Mátyás elleni lázadásban való részvétel vetett véget, de szerencséjükre a király megkegyelmezett a főuraknak, míg a köznemesi résztvevőket kivégeztette. Büntetésül viszont elkobozta tőlük a dévényi {?} és éleskői birtokokat, míg Szentgyörgy továbbra is az övék maradt.
1468 – Egyes adatok szerint a virágzó Szentgyörgy település ekkor Éleskő várának tartozéka volt. {Még 1470-ben is!} 1498 – 1510 – II. Jagelló Ulászló király Szentgyörgyi Pétert nevezte ki erdélyi vajdává, aki hivatalát 1510-ig viselte. 1501 máj. 5 – Péter bárót, erdélyi vajdát az uralkodó Magyarország harmadik legmagasabb méltóságává, országbíróvá nevezte ki. Tisztségét 1517-ben elkövetkezett haláláig viselte.
1505 – Bazin, Szentgyörgy és más váruradalmak a biztosítékok arra a 7 ezer forint kölcsönre, amit Péter országbíró, egyúttal erdélyi vajda valamint testvére Kristóf vett fel Szapolyai István nádor özvegyétől, Hedvig tesseni hercegnőtől. 
1505 – Bazin, Szentgyörgy és más váruradalmak a biztosítékok arra a 7 ezer forint kölcsönre, amit Péter országbíró, egyúttal erdélyi vajda valamint testvére Kristóf vett fel Szapolyai István nádor özvegyétől, Hedvig tesseni hercegnőtől. 
1510 – Bazini és Szentgyörgyi Farkas, Ferenc és György tiltakoztak amiatt, hogy Péter országbíró és erdélyi vajda elzálogosította Szentgyörgyöt és a többi családi birtokot. 
1511 – Az uradalmak Szapolyai János és György bárók zálogát képezték. 
1522 – 1527 – A Kis Kárpátok vidékén hatalmas birtokokkal rendelkező Szentgyörgyi és Bazini Ferenc Wolfgang töltötte be a mosoni főispán hivatalát. A báró elhunytával kihalt az ősrégi, dúsgazdag főúri család {?} Minden uradalmuk visszakerült a királyi Kamara kezelésébe.
1527 után -- Szentgyörgy váruradalmát Serédy Gáspár nagyúr szerezte meg. 
1566 – A birtokot – királyi adományként – Neuburgi Salm generális, pozsonyi főispán kapta meg.
1574 júl. 21 – Gróf Salm generális halála után Szentgyörgy várát és minden hozzá tartozó jobbágyfalut a királyi Kamara elzálogosította gróf Kruzsicovnak {?} 1580 – Bazin vára és minden hozzá tartozó javadalom a Felvidék egyik leghatalmasabb főurának, Illésházy Istvánnak a zálogbirtokába került. 
-- Nagy valószínűséggel ugyanekkor jutott meg Szentgyörgy váruradalmának zálogához is. 
1594 márc.3 – Habsburg Rudolf király Illésházy Istvánt nevezte ki Trencsén vármegye főispánjává.
1598 szept. 5 – Az uralkodó engedélyezte Bazin és Szentgyörgy királyi mezővárosoknak, hogy Illésházy István zálogjogon való földes urasága alól 140 ezer tallérért magukat megválthassák, egyben szabad királyi várossá lépjenek előre. Illésházy megtagadta a két település átadását, arra hivatkozva, hogy ehhez országgyűlési végzést kell tenni. 1600 feb. 21 – Habsburg Rudolf király báró Illésházy Istvánt örökös trencséni főispánná nevezte ki.
1600 körül – Bazin polgársága igyekezett megszabadulni a számára terhes földesúri igától. Sikerült elérniük, hogy egy összegben megválthassák magukat az uralkodónál. Természetesen ez ellen a földesúr, Illésházy minden lehetséges módon tiltakozott. Ellenkezése nagyrészt közrejátszott, hogy a Bécsi Kamara hűtlenségi pert indított ellene. 
1601 folyamán – Megkezdődött Illésházy István báró hűtlenségi pere. A Habsburg hatalom koncepciós, hazug perekben igyekezett a magyar főurak vagyonát megszerezni, hogy feltölthesse a kiürült kincstárat. Erre alkalmas célpontnak tűnt a protestáns vallású Illésházy. 
1603 márc.10 – Ítéletet hirdettek az Illésházy báró ellen lefolytatott hűtlenségi perben. Az ítélet: fej és jószágvesztés. A főúr ennek hírét véve, Lengyelországba menekült el, míg trencséni, bazini, szentgyörgyi és más várait császári zsoldosok szállták meg. 
1605 – A Bocskai-féle szabadságharc idején a fejedelem visszaadta a várat jogos tulajdonosának Illésházynak, akit így megnyerve magának, november 21-én a korponai gyűlésről Bécsbe küldött tárgyalni Mátyás főherceggel.
1606 szept.24 – Habsburg Rudolf császár és király teljes büntetlenséget biztosított a Bocskai-féle felkelésben részt vetteknek, így Illésházy hivatalosan is visszakapta a bazini és szentgyörgyi váruradalmakat is. 
1609 máj. 5 – Bécs városában elhunyt báró Illésházy István nádor, örökös trencséni főispán. Hivatalát öccse, Gáspár örökölte meg a gazdag uradalmakkal együtt.
1609 – Az Illésházy főnemesi család reneszánsz stílusú várkastélyt építtetett a szőlőtermesztéséről messzi földön híres – és gazdaggá vált – Szentgyörgyön. Az épület napjainkban is látható. Maga a hegyek között megbújó vár a továbbiakban, mint uradalmi központ szolgált. 
1603 -- 1647 között -- Szentgyörgy városát erős kőfallal vették körbe, amiket több bástya is erősített. 
1663 szept. 5 – A török nagyvezér hadjárata során megostromolta és elfoglalta a hadászati fontosságú Érsekújvár várát, majd Nyitra, Léva és Nógrád végvárait. Egy kisebb portyázó török sereg ekkor rohanta meg Szentgyörgy szabad királyi városát is, amit a közelében épült kicsiny várral együtt feldúltak, lakói közül pedig aki nem tudott időben elmenekülni, azt kardélre hányták. Ugyanekkor fosztották ki a közeli Bazin és Modor kereskedővárosokat is a hódítók. 
-- Amíg a fölégetett szabad királyi városba lassan visszaköltözött az élet, addig Szentgyörgy várát soha többé nem építették újjá. 
1703 – 1711 – II. Rákóczi Ferenc kuruc szabadságharca idején a Habsburg császár ellen felkelők harcosok többször is megszállták a gazdag Szentgyörgy és Bazin városait, de a hadászati fontosságú, éppen ezért nagy erőkkel védelmezett Pozsony közelében nem tudták tartósan a hatalmukban tartani. 
1711 után – A katonai jelentőségüket vesztett városfalak jó részét lebontotta a lakosság, míg maradékaik napjainkban is megtekinthetők a belváros körül. 

Slovakia {1995}  útikönyv 81. 88. old.
CsorbaMarosiFiron: Vártúrák kalauza III. {1983} 150. old.
Kovács – Veresegyházi: Magyarország történeti kislexikona {1996} 246. old.
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 65. 66. old.
Herényi István: Magyarország Nyi végvidéke 800 – 1242 {1997} 90. old.
Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon 3. 79. kép
Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza {2000} 35. old.
{Szatmári Tamás} 

GPS: É 48° 15.352 (48.255867)
K 17° 12.848 (17.214132)
Kőnig Frigyes - Végvárak a Magyar Királyságban