Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

LoborHorvátországHorvát-SzlavónországVarasd vármegye - Oszterc vára

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép

„… Oszterc (Oštrc) vára sem maradt fenn jobban a lobori Pusztavárnál. A felső várnak ovális alakja van. Az északi várfalhoz egy öregtoronyszerű kör alakú tornyot, a későbbiekben a szemben lévő oldalra pedig egy négyszögletű tornyot építettek. Az alsó részen egy külsővár volt, melynek kicsiny és szűk kaputornyán még néhány lőrés is megfigyelhető. A vár megmaradt részeit a nem oly régmúltban értelmetlenül felgyújtották, és így lehetetlen részletesebben bemutatni.

A hegy ormán emelkedő várat, 1330-ban, németújvári Herceg Péter tulajdonában említették meg, később a Cillei grófok és Vitovác János kezére került, majd Corvin János és mások bírták, míg nem Oszterc várát és hatalmas javait a Keglevichek kerítették hatalmukba . …”

Oštrcgrad – Oszterc vár A vár maradványai Lobor településétől kb. 2 kilométerrel északkeletebbre, egy meredek és magas (absz. 746 m ) hegycsúcson találhatók. A várat csak északnyugatról lehet megközelíteni. A vár két részre, egy belső és egy külső várra osztható. A belsővár tojásdad alakú (30x20 m), melynek északi részén egy hengeres, míg déli részén egy négyzetes torony található. A két torony között húzódott a palotaépület, melynek mára csak jelentéktelen maradványai maradtak. A belsővár északnyugati és nyugati oldala előtt, egy kb. 53 méter hosszúságú, ívelt külsővár húzódott, melynek legjobban fennmaradt részét a kaputorony, és az északnyugati falszakasz lőréses fala képezi.

Az Oszterc nevű hegyet már 1258-ben megemlítették, de a várat csak 1330-ban, amikor is a tulajdonosa, Németújvári (Kőszegi) Herceg Péter volt. A vár egészen 1339-ig maradt a Németújváriak kezén, amikor birtokukat Károly Róbert király nevében, Mihály fia Mick bán elfoglalja. A vár egészen 1399-ig a király kezén maradt, amikor Zsigmond magyar-horvát király Zagorje megye egészével a Cilleieknek adományozta. A várat és birtokát a Cilleiek után Brankovics Katalin bírta, majd a Vitoveceké (1457-től), aztán Székely Jakabé (kb. 1489-től), Corvin Jánosé (1494-től), Frangepán Beatrixé (1504-től), a Hohenzollern házbeli Brandenburgi Györgyé (1509-től), Pekri Lajosé (1513-tól), majd Bradács Imréé (1519-től). Az 1555-ös esztendőtől, a várat közösen birtokolta a Bradács és a Pekri család, hogy aztán különböző házassági kapcsolatok révén először a Kastellánffy, majd a Bojnicsics, Hersics, Kerecsényi és végül a Keglevich családhoz kerüljön, akik aztán a 17. szd. első felében fel is hagyták.

Engel Pál adatai szerint:

A magyar történetírásban Oszterc név alatt szereplő vár 1339-ig a Héder nb. Kőszegi családé, majd 1339-1399-ig a királyé. Ekkor Zsigmond király Zagorje egészével a Cilleieknek adományozta és az övüké is maradt egészen 1456-ig. Mint castrum. 1458-ban Vitovec János kapta meg. Fiaitól 1488-ban Mátyás elkobozta és Corvin Jánosnak adta. (1488-94 Székely Jakab kezén.) Tőle 1500-ban Predrihói Marcinkó kapta, ennek örökösei 1513-ban átengedték Pekri Lajosnak (övé 1526-ig).

A várnak egy várnagya ismert: Miklós 1458. 09. 01.

A vár mai állapota:

A várat 2008. 03. 16-án látogattam meg Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A várat megközelíteni Lobor településéről, a gorszkai templomkörzethez vezetőút elején rögtön jobbra letérve, a Majer nevű turistaház ( 576 m ) felől lehet. A várhoz, illetve az alatta lévő turistaházhoz egy erdészeti út vezet, de az út állapota tavaszra meglehetősen leromlik, így személygépkocsival a feljutást meg se kíséreljük! Nekünk, a turistaház előtti útkereszteződésig sikerült egy Lada Nivával eljutni, ahonnan további, kb. 40 percnyi, folyamatosan emelkedő, ám egyre jobb minőségű úton gyalogolva érkeztünk a várhegy északi lábához. A piros kör alakú turistajelzés közvetlenül a vár kapujához vezet (10 perc).

A vár alsó és felső várra osztódott. Jó állapotúnak mondható az alsóvár északnyugati része és a kaputornya. A délnyugati része már a mélybe omlott, így az egykori falvonulat is csak sejthető. Az alsóvár nyugati oldalát, kb. 10 méterrel lejjebb egy sánc is védte. A kaputornyon keresztül lehet az alsóvár meglehetősen szűk, a felsővárat félkör alakban ölelő, udvarára jutni. A felsővár nyugati oldala mára már egy-két falcsonkon kivételével az alsó vár udvarára omlott. A felsővár bejárata a felsővár északi oldalán található alig 5 méter átmérőjű, hengeres torony mellett nyílhatott. A felsővár déli oldalán, egy négyzetes torony található, melynek csak a nyugati fala áll kb. 14 méter magasan, az aljában egy kifelé nyíló tölcséres ablaknyílással. A hengeres és a négyzetes torony között egy ovális, meglehetősen szűk udvar volt, a közepén egy ciszternára utaló mélyedéssel. Az udvar keleti oldalán megfigyelhető süppedések, egykor egy palotaépülethez tartozhattak. Az udvar nyugati oldalán is egy épületsor húzódhatott, mégpedig oly módon, hogy a külső falát, az alsó- és a felsővár közti lejtő közepébe alapozhatták, így ez az épületsor kívülről, legalább egy emelettel mélyebben kezdődhetett, mint a felső vár udvara - hasonlóan, a krapinai palota épületéhez. Érdekes még a négyzetes torony keleti oldala mellett található szűk, téglalap alaprajzú helyiség, melynek délkeleti sarka, valamiféle kijáratra utaló módon omlott ki. Az elváló falak alapján, itt egy utólag épített, lépcsőtoronyszerűség lehetett, melynek segítségével oldhatták meg a palota és a torony emeletei közti közlekedést.

A „lépcsőtorony” aljában, pedig egy kitörő kapu lehetett, amit szükség esetén, menekülésre is felhasználhattak.

A vár keleti oldalán, a felsővár falán kívül, más erődítésre utaló nyom nincs, de erre valójában szükség sem volt, mivel a várhegy itt majdnem függőelegesen omlik a mélybe.

Ez a kis területű vár valószínűleg a 15. század közepére érhette el a mai állapotát. Tekintve nehezen megközelíthető és beépítésre alkalmas területének szűkös voltát, a modernizálását meg sem kísérelték.

/Szatanek József/

Forrás:

Đuro Szabo: Sredovječni gradovi u Hrvatskoj i Slavoniji, 1920. Zágráb. 

mr. sc. Krešimir Regan: Srednjovjekovne utvrde i kašteli na obroncima Ivanšcice 

Branko Nadilo: Várromok az Ivánscsica hegység délnyugati lejtőjén 

GPS: É 46° 9.980 (46.166340)
K 16° 5.065 (16.084415)

Lobor települését, legkönnyebben Zlatar kisvárosából közelíthejük meg. A kisváros főterén található templomot egy "Y" elágazás fogja közre, melynek északnyugatra vezető szárán (29-es út) kell továbbhaladnunk (a balra vezető szárán, Belec várához lehet jutni). Ezen az úton kb. 2 km-t megyünk, majd jobbra, északnak, Lobor irányába kell tartanunk. A kanyargó úton előbb jobbról elhagyjuk a Keglevichek lobori kastélyának sárga tömbjét (ma szanatórium), majd kb. 4 km után, elérjük magának Lobor falvának a főterét. A főút itt balra kanyarodik, de mi egyenesen haladunk északnak, kb. 20 méter, majd az első jobbos kanyarban lekanyaradunk, hogy egy meredek, a gorszkai Istenanya templomhoz vezető útra térjünk rá. Az út nagyon hamar összeszűkül, majd balra kanyarodva halad tovább, de mi itt hirtelen jobbra kanyarodunk. Az egyenesen a célunkhoz vezető, végig piros körrel jelzett út, innentől előbb dülőúttá, majd ahogy egyre feljebb haladunk, egy erdészeti úttá változik. Személyautóval, kb. idáig mehetünk. Parkolás után, egy kb. 120 perces, jó erőnlétet követelő, kb. 450 méter szintkülönbségű túra vár ránk.

Új feltöltések, frissítések
18OktMaksa - templom  ▪  Makfalva - Makavára
17OktMagyarvalkó - templom  ▪  Magyarózd - kastély  ▪  Magyaró - Mentővár  ▪  Magyarléta - Léta  ▪  Magyarlak - Grebengrad, Greben vár
16OktKereki - Fehérkő, Fejérkő, Katonavár
Ajánlott látnivalók
Szentkirályi palánk
DunapatajSzentkirályi palánk
Keresési előzmények
Lobor - Oszterc vára