Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kőhalom városától ÉK-re, az Oltmelléki hegysor K-i részében, az ÉK-ről jövő Nagy-Homoród, és az ÉNy-ról érkező Pálosi-patakok találkozásánál fekszik Kaca (Ca�a, Katzendorf) község.

A települést 1299-ben „Villa Felium” néven írják az oklevelek. 1400 körül az egyházi tized fizetési listában Kacát a kőhalmi dékánság falvai között említik. 1453 Kaca a nagyszebeni terület szabad községe. Középkori lakossága a reformáció idején lutheránus lett, a templommal együtt. 1683-ban, 1706-ban és 1749-ben tűzvész pusztított a községben.

A nevezetes templomerőd az Erdélybe gyakran betörő török portyázó csapatok ellen már viszonylag korán, a 15. század második felében megépült. 1658-ban a tatárok és törökök felégették a falut, melynek lakóit a templom köré emelt várfalak sem tudták megvédeni. 1684-ben a Bécs ostromából hazatérő hadinép kifosztotta a templomerődöt és 337 lovat elrabolt. A Rákóczi szabadságharc alatt a faluban tanyázó kurucokat éjjel a labancok váratlanul megtámadták és sokat megöltek közülük.

A várfalakkal körülölelt Szent Miklós templom építési idejét a XIII. század közepére, az 1250-es évekre teszik. Ezt megerősítik megmaradt román kori stíluselemei is: a félköríves ikerablakok a főhajó mindkét oldalán, a déli papi bejáró (a későbbi sekrestyeajtó), a főhajó román kori pilléreken nyugvó árkádjai. A félköríves diadalív derékmagasságában (K�mpferhöhe) egyszerű párkányzat húzódik.

1400 után a román kori félköríves szentélyapszist sokszögzáródású gótikus szentéllyé alakították át, keresztboltozattal és déli oldalán új sekrestyével. A szentély déli falán két csúcsíves ablakot vágtak, a keletin egy keretes ablakot építettek.

A 15. században a hajó is keresztboltozatot kapott a román-kori lapos mennyezet helyett, de csak egyszerű bordázattal. A fő-, és mellékhajókat három félkörös árkád boltív választotta el, amik négyszögletes oszlopokon nyugodtak. Az oldalhajók kapui félkörívesek.

1711-ben egy fakarzatot emeltek. 1860-ban a nyugati kő karzatot lebontották. A déli oldalon sekrestyét építettek.

Szószéket, padozatot és az ablakokat megújították. 1860-1864 között széleskörű javításokat végeztek a templom belterében. 1894-ben a templomtorony ledőlt, a középhajó boltozata, valamint a mellékhajók és a nyugati kapu beomlott. Ekkor a nyugati homlokzatot átépítették. A torony és a nyugati hajó helyett a templom Ny-on egy új, előteres oromzatot, és oldalsó lépcsőfeljárót kapott. A gótikus boltozatot egy lapos stukkó mennyezet váltotta ki. A nyugati homlokzatba egy egyszerű kapu épült. 1926-ban a színes konstrukcióiról híres építész, Karl Schneiner festette ki a templomot.

A templomerőd belső kerítőfala négy toronnyal korábbi alapfalak helyén a 15. században épült. A szabálytalan ovális alakú falazat kb. 8 m magas volt. A négyemeletes nyugati torony régi bejárata fölött fa gyilokjáró húzódott. Északon egy másik négyemeletes tornyot építettek a belső falazathoz. Ezt is lőréssel és sátortetővel látták el, valamint egy nyitott fa gyilokjáróval. 1500 körül ÉK-en egy tornyot építettek, aminek utolsó emelete kő konzolokon nyugszik és amelyet lőrésekkel és szuroköntővel látták el. Az 1658-as tatárdúlás után egy második kerítőfal épült a templomerőd déli oldalán. 1677-ben a gyilokjáróval és piramistetővel ellátott Pfarrerturm a külső fal délkeleti sarkába épült. Ötszög alakú lakótoronynak készült, a 4 emeletből három fűthető volt. A toronynak kék-fehér-vörös a szegélydíszítése.

Három falmélyedésében latin és német példabeszédek találhatók, valamint adatok az építés évéről. 1717-ben kijavították a várfalakat, majd 1781-ben a harangtornyot renoválták. Harminchét évvel később a déli tornyot és a külső várfal keleti részét lebontották. 1818-ban és 1826-ban két torony javítása zajlott (ebből az egyik a Pfarrerturm). 1827-ben két torony a hétből részben ledőlt, részben lebontották és a téglákat két iskola építésénél használták fel. 1884-ben az északi torony és a külső kerítőfal teljes északkeleti szakasza egy új iskola építése miatt lebontásra került. 1897-ban a renoválásra szoruló keleti torony kijavításáért 650 aranyat fizettek. A külső várfal még meglévő szakaszát 1926–1927-ben, a külső várfal északi tornyát pedig 1984–1985-ben-ben bontották le.

Forrás:

Karczag Ákos - Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 664-665.