Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A Benei- és a Kelemen-hegy között félúton, a Borzsa folyó jobb partján, Kovászó (Kvaszovo) község felett látszanak a kovászói vár bokrokkal és szederindákkal benőtt romjai. Hadászatilag fontos hely volt, hiszen a Máramarosból az ország belsejébe vezető ún. sóutat ellenőrizte. Lehoczky Tivadar szerint a település és a vár a nevét a „határában elterjedő Kovas-szikláktól vevé”.

A vár első írásos említése 1390-ből való, amikor Zsigmond király Nagymihályi György fiának, János mesternek adományozta Várival együtt. A későbbiekben a kusali Jakchy család birtokolta Kovászót. A Jakchy családtól egy időre elidegenítették birtokait, azok nagy részét a Hunyadiak, illetve Szilágyi Erzsébet kapták meg. Így 1461-ben Hunyadi János besztercei grófot, Magyarország kormányzóját iktatták be Kovászó birtokába.

A Jakchyak sokat pereskedtek szomszédaikkal, így a Szaniszlóffy Báthoriakkal, akik egy időre még Kovászót is elnyerték tőlük.

Leányági örökségként, illetve vásárlás útján a Mathuznai család szerezte meg a kovászói uradalmat (kászoni Jakchy Katalin hozományaként). 1540-ben Mathuznai György és Pál eladta a várat Kávássy Kristóf huszti várkapitánynak.

Az 1543-as beiktatási okmány szerint a várhoz a környező földek mellett az Atak folyón lévő kétkerekű malom, a Borzsa folyón lévő malom, illetve a folyón átvezető vámhely tartozott.

1546-ban a Mathuznaiak visszakapták Kovászót. Mathuznai Pál kihasználva a János Zsigmond erdélyi fejedelem és I.

Ferdinánd közötti háborúskodást, valóságos rablóvárat alakított ki Kovászón, innen tartotta rettegésben a környéket. Balassa Menyhérttel közösen áttértek a császár hűségére, ezért a fejedelem (aki ekkor Bereg megye egészét birtokolta) Gyulafehérváron kelt rendeletével Kovászót elkobozta és Gáltői Ferenc munkácsi várnagynak adományozta.

Ferdinánd is megelégelte a Mathuznaiak garázdálkodásait, ezért 1563-ban vizsgálóbiztosokat küldött ki a megyébe. A pozsonyi országgyűlésen a rendek határozatot hoztak, hogy meghagyják az ország főkapitányának, vizsgáltassa ki: szükséges-e az ország védelme szempontjából a kovászói vár. Amennyiben igen, úgy császári hadakat kell benne elhelyezni, ha nem, akkor le kell rombolni. Mivel ekkor a vidék még János Zsigmond birtokában volt, a határozatnak nem tudtak érvényt szerezni.

1564-ben, amikor Schwendi Lázár császári hadakkal elfoglalta a vidéket, serege a kovászói várat is megostromolta és bevette. Ekkor rombolták le az erősséget.

A várat északon, a folyó felől meredek sziklafal határolja, nyugat felől sziklás talajba vágott árok. A vár kissé szabálytalan háromszög alaprajzú, amelyhez délnyugatról egy kerek bástya csatlakozik. A bástya falvastagsága 2,05 m, átmérője 12 m. A háromszög alaprajzú épület falainak vastagsága 1,3 m, egykor kelet felől valamilyen építmény csatlakozott hozzá. A vár magjául a kerektorony szolgált, ehhez épültek később a magaslat vonalát követő erődítés falai.