Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Técső, ref. templom

Huszttól DK-re, a Máramarosi-medence középső részén, a Tisza folyó jobb partján terül el Técső (Tyacsiv) település. 

Templomáról először 1336-ban történik említés, amikor Pál nevű plébánosát említik. 1546-ban már protestáns templomként működik. 1717-ben a Máramaros megyét dúló tatárok gyújtották fel, újjáépítése 1748-ban fejeződött be. Ekkor nyerte el mai formáját. 1810-re a templomot 600 férőhelyesre bővítették, tetőzetét 1924-ben átfedték, ekkor a bükkfatetőzetet palára cserélték.

A nagyméretű egyhajós templom szentélye egyenes záródású. Hozzá északról egy azonos hosszúságú sekrestye csatlakozik. A szentélyt gyámkövekből indított bordás keresztboltozat fedi, keleti falában két keskeny, kora gótikus ikerablak, déli falában két egyszerű félköríves barokk ablak van. A sekrestye keleti falában egyszerű csúcsíves ablak található. A sekrestyét a szentély terével nagyméretű, félköríves nyílással kötötték össze. A templomhajótól a szentélyt diadalív választja el. A hajót kazettás famennyezet fedi, amely 1748-ban készült és az erdélyi famennyezetekkel rokon. A hajó déli falában egy csúcsíves ablak, majd egy egyszerű csúcsíves kapu és két barokk ablak van. A templom nyugati homlokzata előtt álló templomtorony késő barokk, csúcsos sisakja négy fiatornyos. 

Egy 17. század végi rajzon - Oppiaum Técső – jól kivehető, hogy a templomot egykor magas védőfal övezte, vagyis hajdan erődtemplom volt. Ezt a középkori eredetű – valószínűleg 16. századi – kerítőfalat az 1717-es tatár pusztítást követő újjáépítés során bonthatták le, ma a felszínen már semmi sem látható belőle.

Forrás:

Szöllősy Tibor: A Técsői Református Egyház története. Técső. 2000. 29-30.

/Karczag Ákos/