Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A jelenlegi erődített templom a 14. században épült, a következő évszázadokban többször átalakították. 1657-ben II. Rákóczi György erdélyi fejedelem országgyűlést tartott itt. 1717-ben a tatárok feldúlták a települést, és felgyújtották a templomot, 33 évig állt fedél nélkül.

Az egyhajós templomot kontyolt, meredek nyeregtető fedi, amelynek nyugati végén csúcsos huszártorony van.

Szentélye a nyolcszög három oldalával záródik és a hajónál keskenyebb. Sarkain három, a hajó nyugati sarkain egy-egy diagonál irányú támpillér van. A szentély egykor boltozott volt, erről tanúskodnak a belső sarkaiban lévő faloszlopok is, amelyek közül kettő növénydíszes fejezettel végződik. A szentély késő gótikus ablakai közül csak a déli, kétosztású, halhólyag mérművű maradt meg épségben. A hajót körbefutó profilos lábazat és szépen tagolt főpárkány veszi körül. Bélletes főkapuja a hajó nyugati falában áll. Az északi falban három egyszerű, keskeny csúcsíves ablak és egy csúcsíves kapu van. A szentélyt a hajótól tagolt csúcsíves diadalív választja el. A szentélyt fehérre festett, sík deszkamennyezet fedi. A hajó famennyezetének felülete osztatlan, népies rokokó díszítésű.

A templomtól délnyugatra álló szoknyás, galériás, csúcsos sisakú fa harangtorony 18. századi építmény. A kisebb dombon álló templomot erős körítőfal veszi körül, amelyet kívülről néhány támpillér erősít. Egyetlen fedett kapuépítménye a nyugati oldalon található.

Forrás:

Deschmann Alajos: Kárpátalja műemlékei. Bp. 1990. 173-177.