Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

A sáncvár a Kis-Kárpátok nyúlványán fekszik a valamikori Szentgyörgy (Szentgyörgyújtelep) felett. Š. Janšak lokalizálta és készítette el az alaprajzát. Az ÉNy-DK- irányban kb. 300 m hosszban kiterjedő, de legszélesebb helyén is csak 60 m szélességű vár két részből áll. A közepén a Ny-i és a K-i oldalát sánc választja el. A Ny-i várrészt kettős árok és sánc övezi, míg a K-i várat egyszeres sánc és árok védte. A Ny-i oldalon egy további sáncrésszel egy kb. 25x30 m-es területet csatoltak elővárként az erődítményhez. A Ny-i várrészben több épület alapját tárták fel.

A pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum 1957-, 1958-, és 1962-ben régészeti ásatásokat végzett a sáncvár területén. A lelőhelynek ovális alaprajza van, amit egy sánc oszt meg; ez a belső sánc. A kerítősáncot külső sáncnak lehet tekinteni. A sáncvár keleti része tekinthető a tényleges várnak, míg a nyugati fele az elővárnak. A sáncvár területén középen található egy kiemelkedés és három terasz, ezek kifelé lejtenek.

Ludmila Kraskovská ásatásai részben megvilágították a vár történelmét. Munkájáról így számolt be: Megszondáztuk az elővárat (I, II, XVIII), a sáncvár kiemelkedését (III-VI), az északi lejtő teraszait (VII-XI), a keleti lejtő teraszait (XII, XV, XX) és a déli lejtőt (XIII, XIV, XIX), a külső sáncot; két szondát nyitottunk a belső sáncon és kettőt a sáncok mögött (XVI, XVII). Az elővár szondájában a kerámia leletek alapján egy szláv település nyomait fedeztük fel; a XVIII szondában egy kis vas kapa került elő. A sáncvár kiemelkedésén az 1-es objektumot ástuk ki - az alapja négyszögletes (hossza 7 m). Itt találtuk a 2-es objektum alapjait egy tűzhellyel, ami a cserépleletek alapján a 13.-14. sz.-ra datálható. Az 1-es és 2-es objektum feltehetően egy épülethez tartoztak. A IV szondában cölöplyukakat találtunk, ami bizonyosan egy paliszád fal része volt.

Az északi lejtőn minden szonda szláv leleteket tartalmaz. A VII szondában egy hallstätti lakóhelyet tártunk fel. Ebben kerámiát és fazekasműhelyt találtunk. A szondában még egy szláv égetett agyagból készült tűzhelyet is találtunk.

Hällsttati cserepeket a VIII szondában találtunk; itt agyagból készült vízvezeték csövekre bukkantunk. A vízvezeték a külső sánchoz vezetett, a sáncvár dombjának lejtője mentén 125 m hosszan, a folytatását és a végét a 3-as objektumban találtuk meg. Ez egy kőből épült ciszterna volt. A X szondában egy teljesen épp szláv edényt találtunk. A keleti lejtőn a XX szonda kultúrrétege szláv cserepekből állt. A XV szonda egy kőből épült szláv tűzhelyet kerámia töredékkel rejtett. A XII szondában egy hallstätti lakóhelyet egy tűzhely maradványaival és sok cseréppel találtunk. A déli lejtő mentén ástuk a XIII szondát, ahol megállapítottuk, hogy itt egy természetes teraszról van szó. A XIV szonda egy négyszögletes szláv sáncvárat (480 x 280 cm) rejtett, egy kőből készült tűzhellyel. A sáncvárban vas töredékeket és cserepeket találtunk, amik a 9. és 10. sz. fordulójára datálhatók.

A külső sánc ásatása azt bizonyította, hogy itt két erődítési szakaszról van szó, amelyek egymástól eltérő faszerkezettel bírtak és kőfallal voltak védve. A rendszer 85 cm mélyen 4 cölöpsorból áll, köztük szláv cserepekkel. A régebbi konstrukció 130-160 cm mélyen fekszik, 2 cölöpsora van, ami egy leégett szláv településbe épült be. Szláv cserepek még 200 cm mélyen is találhatók. A sánc lejtőjén találtak egy szláv vaskengyelt. Mindkét erődítést tűz semmisítette meg. A 120 cm mély sáncárokban a fal előtt szláv cserepeket találtunk. A belső sáncba egy szondát nyitottunk a mai gyalogút mellett. Itt egy középkori kapu alapjait találtuk meg, amit a kész falazatba építettek be. Egy második keresztátvágásba faszerkezetet találtunk (gerendák 4 szinten), amit a külső oldalán egy kőfal védett, 250 cm mélyen szláv cserepeket találtunk. Az erődítés tűznek esett áldozatul. A sánc előtt egy 150 cm mély árok található, amelyben számtalan szláv cseréptöredék volt. A sáncváron kívüli szondák nem tartalmaztak leleteket. Néhány bronz fülbevaló is előkerült a sáncvár területéről.

A szentgyörgyi sáncvár kutatása bebizonyította, hogy itt egy erődítés nélküli település állt a kora-hallstätti kultúra idejéből, ebből egy település maradt meg félig a földbe ásva és a továbbiakban egy telep maradéka egy tűzhellyel.

Feltételezhető, hogy a paliszádfal a kiemel-kedésen a szláv korból ered. A szláv telep, amit a sáncvár egész területén és az elővár átkutatott részén feltártak, a kerámia és fém leletek alapján a Nagy - Morva Birodalom idejére tehető. A belső sánc faszerkezete a 9. sz.-i szláv erődítésekre jellemző. Az elővár külső sánc erődítésének két építési periódusa volt: A korábbi a 10. sz. első feléből ered.

A középkori emlékek, melyek a 13. - 14. századból származnak; (a telep egy része, a várkapu és a vízvezeték a ciszternával) azt mutatják, hogy a várat az Árpádok és az Anjouk idejében újra felhasználták.

Forrás:

Ľudmila Kraskovská: Veľkomoravské hradisko v Jure pri Bratislave. Zborník Slovenského Národného Múzea. 1963. 
(3). 67-103. 
/Karczag Ákos/