Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Zsolnalitva - LietavaSzlovákiaFelvidékTrencsén történelmi vármegye - Litva vára (, Hrad Lietava)

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Videók
  • Térkép
  • Szállás

Litva vára

A Vág folyó völgyének egyik legcsodálatosabb szépségű várromja, a Zsolna városából délre elhelyezkedő Zsolnalitva község felett magasodik. A településtől délkeletre fekszik, a 664 méter magas várhegy mészkőszikláin épűlt vár, mely romjaiban is fennségesen uralja a tájat.

A várat a Balassa nemzetség ősei építették. A vár legrégebbi része a 13–14. század fordulója körül épült. Ekkor emelték a sziklás csúcs legmagasabb pontjára a 6 x 6 méter méretű, négyszög alaprajzú öregtornyot, illetve attól észak–északkelet irányban, a sziklacsúcs formáját követve kiépült a korai vár.

A 15. század második felétől kezdve tovább erősítették a várat. Ennek során a legkorábbi várrész déli, nyugati és északi oldala körül új falak, épületek és védelmi létesítmények készültek. Felépült a délnyugati oldalon ma már régi kaputoronyként ismert torony, illetve a tőle délebbre álló impozáns épületegyüttes, amelyet napjainkban először pillantanak meg a várba látogatók, és ahol egykor raktárak és lakóhelyiségek kaptak helyet.

Ebben az időben vették körbe védőfallal a várszikla nyugati oldala alatti várterületet, ahol így várudvar alakult ki. Itt volt a vár kútja is. Az udvar északi részén keletnek forduló fal a felső várhoz északról csatlakozó kápolnaépület nyugati oldalához futott be. A régi kaputorony délnyugati oldalához elővárat építettek, melyet közvetlenül a kaputorony mellett egy félkör alaprajzú, kisebb torony erősített. A 15. század utolsó harmadának építkezései Kinizsi Pál nevéhez köthetők.

A lengyel származású Kosztka Miklós a 16. század második negyedében folytatta a vár megerődítését. Ekkor készült a várudvar északnyugati sarkában épült korábbi, kis méretű, kör alakú torony köpenyfalas megerősítése, és a régi kaputorony délkeleti oldalához kapcsolódó újabb épület. Ezekből az évekből származik a várszikla kelet–délkeleti oldala alá épített, hatalmas, íves, lőrésekkel sűrűn ellátott, többszintes Tölgy bástya is.

A Kinizsi Pál által egykor kiépített külső várfalak köré a nyugati és az északi oldalon további védművek épültek. Az ekkor emelt három várfal a korábban kialakított várudvartól nyugatra és északra újabb udvarokat fogott közre. Ennek a falrendszernek a kiépülésével változott a várba való bejutás útvonala is, mely ettől kezdve az alsó udvarokon keresztül vezetett a Kinizsi-féle várfal északi oldalába vágott új kapunyíláson, és így lehetett megérkezni a korábbi várudvar területére.

A következő jelentősebb, reneszánsz stílusú építkezések a Thurzók birtoklásához köthetőek. A Thurzó Ferenc-féle építkezések során kialakított külső várfal északkeleti sarkába kis kör alaprajzú torony került. Ugyanekkor hozták létre a Kinizsi által kialakított várudvar északi falához támaszkodó istállók sorát, és a  régi kaputorony mellé épített új őrtornyot.

A Kosztka-féle déli előudvartól még délebbre elhelyezkedő sziklacsúcsra egy kisebb, külső őrházat raktak. Thurzó Ferenc fia, György a 17. század elején építtette meg a vár nyugati oldalán az új kapuépületet és kapuslakást. Megerősíttette az elővár falait, a váregyüttes északnyugati sarkának külső oldalához sokszögletű erődítést emelt, de ugyanekkor készült e bástya közelében, tőle délkeletre a külső várudvart kétfelé osztó, belső kapuépítmény is; ezt a Kinizsi által építtetett várfal északnyugati sarkán felépült Parancsnoki bástya falához csatolták. A Parancsnoki bástya lefedése is ebben az időben történt.

A nagy méretű erődítmény elkerülte a szabadságharc bukása utáni várrombolást. Valószínűleg a leányági örökösök, a Zichyek és az Esterházyak császárpárti érdemeire tekintettel menekült meg a felrobbantástól. 1760-1770 között az addig az időpontig a Zsolnalitván őrzött oklevél gyűjteményt az uradalmi gondnokság székhelyére, az árvai várba szállították el. A pusztuló középkori erősségre felügyelő várnagy és néhány embere is kénytelen volt elhagyni, mivel kellő karbantartás hiányában nem maradt egyetlen lakható helyiség sem Zsolnalitva várában. A nagy kiterjedésű erődítmény falai a gondozás nélkül, az évszázadok során egyre jobban pusztultalk. Ennek ellenére Zsolnalitva vára még mindig a Vág folyó völgyének egyik legépebben megmaradt középkori erőssége.

A vár területének kitisztítása és az első állagvédelmi munkálatok 2003 után kezdődtek meg, mikor létrejött a Litva várának megmentésére alakult egyesület. Az azóta eltelt 18 évben a vár régészeti feltárása, nyári táborok mentén folyamatosan zajlik. A vár falainak állagmegóvása és az ezzel összefüggő rekonstrukciós munkálatok szépen haladnak.

Napjainkban a vár területén, a közelmúltban bevezetett elektromos hálózatnak köszönhetően, több ponton is folyamatosan dolgoznak. A vár látogatása csak a munkálatoknak megfelelően van korlátozva. A várba a belépés ingyenes, de szívesen veszik a látogatóktól érkező támogatásokat.

A vár története és birtokosai:

1242 után – Az országban a pusztító tatárjárás elmúltával – IV. Béla király ösztönzésére – nagymérvű várépítkezések kezdődtek el. Ennek során a Vág folyó völgyének legnagyobb birtokosa, a Zólyomi „Balassa” nemzetség több erődítményt is emelt földjeik védelmére, mint például Óvárt, Budatint, Szucsányt.

Ekkoriban készültek el a völgy fölé emelkedő meredek sziklagerinc végén Litva várának első épületei, egy négyszögletes torony és az azt övező várfalak. Mivel ebben az időszakban – vásárlás útján – Hricsó vára is a Balassák kezébe került, a nemzetség tagjai Trencsén vármegye legnagyobb földbirtokosai lettek.

1296 – Bogár fia Márton trencséni királyi várnagy a reá bízott erősséget átjátszotta Csák nembeli III. Máté királyi lovászmesternek és pozsonyi ispánnak. A nagyúr ezután itt ütötte fel a szállását. Bár a következő évben nádornak nevezték ki, de rövidesen erőszakos cselekedetei és várfoglalásai miatt III. Endre király megfosztotta hivatalától. Máté nagyúr a következőkben elkezdte a saját, önálló tartományának kiépítését.

1302 feb. 28 – Vencel király legerősebb magyarországi párthívének, Máté nagyúrnak adományozta Nyitra vármegyét, Bajmóc várával és tartozékaival együtt, majd március elsején az egész Trencsén vármegyét és várát is. Ebben az időben az oligarcha már birtokába kaparintotta a Vág folyó menti „Zólyomi Balassa” nemzetség várait és földjeit is, így Litva várát is elfoglalták Máté nagyúr katonái.

1318 márc.3 -- Az erősség első, fennmaradt okleveles említése szerint ekkoriban a Csák Máté tartományúr hatalmában lévő erősséget Ludányi Endre várnagy irányította.

1321 márc.18 – Meghalt Csák nembeli III. Máté, a trencséni oligarcha. Tartományába rövidesen betört Károly Róbert király híve, Gutkeled nembeli Amadé fia Miklós, aki seregével elfoglalta Appony, Ugróc, Privigye, Bajmóc és Tapolcsány várait.

1321 júl.13 – aug.8 – A Károly Róbert király által személyesen vezetett csapatok háromheti, kemény ostrom után megadásra kényszerítették Trencsén várának őrségét. A védők vezére, Csák Máté unokatestvére, Sternbergi {Cseh} István a vár feladásakor kötött egyezmény értelmében két, kisebb várat – Berencset és Holicsot – megtarthatott saját tulajdonában. Ezeket csak jóval később, 1332-ben János cseh király szolgáltatta vissza a magyar uralkodónak, míg a többi erősség, köztük Litva is 1321-től kezdve az uralkodó birtokába került át.

1321 jún. 29 – Temesvári székhelyén az uralkodó az elébe járult „Zólyomi Balassa” nemzetséghez tartozó Byter fia Péter és Miklós fia Györgynek, kérésükre visszaadatta a Csákok által bitorolt, de a királyi sereg által megszállt Budetin, Hricsó, Zsolnalitva, Szucsány, Óvár {Várna}, valamint az Ipoly folyó menti Kékkő, Hídvég és Gyarmat nevű váraikat. 1323 elején Károly Róbert király, miután felülvizsgálta birtokadományait, Litva erősségét elvette a Balassáktól.

1323 ápr. 8 – Ettől az időponttól kezdve Litva a vágbesztercei várispánsághoz tartozott, amelyben szerepeltek még Budatin, Hricsó, Rajec, Zsolna és Sztrecsnó erősségei is. Ezen királyi várak igazgatása a mindenkori országbíró hivatalához tartoztak, a befolyt jövedelmek is őt illették meg.

1325 – Okleveles említés szerint Köcski Sándor országbíró, egyben besztercei ispán volt a zsolnalitvai királyi uradalomhoz tartozó Divina jobbágyfalu honorbirtokosa.

1349 előtt – Írásos forrás említette meg Nagymartoni Pál országbírót és besztercei ispánt Divina honorbirtokosát.

1350 júl.12 – 1351 ápr.24 – Egy korabeli oklevélben Szécsényi Tamás országbíró és besztercei ispán mint a litvai uradalomhoz tartozó Divina és Závodie jobbágyfalvak honorbirtokosa szerepelt.

1382 – Nagy Lajos király halála után megszüntették a besztercei várkerületet, amelynek legtöbb uradalmát – főleg Zsigmond király – magánkézbe juttatta.

1384 jún.18 – Írásos forrás szerint az ismeretlen nevű zsolnalitvai királyi várnagy Pósafi Miklós és István sztrecsnói ispánok familiárisa volt.

1392 – 1397 – Ebben az időszakban a litvai uradalom Serkei Dezső kezén volt.

1392 márc.20 előtt – Egykorú oklevél megemlítette a Serkei Dezső nemesúr birtokát képező Zsolnalitva három várnagyát: Szúcsai {Zwchay} Lászlót, Kusza {Cuza} Andrást és Zyby Istvánt.

1397 júl.25 – Egykorú írás Serkei Dezső birtokost, mint „litvai ispánt {comest} nevezte meg.

1397 szept.6-tól – Zsigmond király – más váruradalmakkal együtt -- Zsolnalitvát is a lengyel Szubin-i Sedziwoj kaliszi palatinusnak adta a tisztségéhez tartozó honorbirtokul.

1403 jún.23 – Az utolsó ismert írásos említése a lengyel főúrnak Litva birtokosaként.

1418 – Tulajdonosaként az ifjabb Stibort említették meg az egykorú oklevelek, később Cillei Borbála királyné kapta meg adományul.

1431 okt. 13 – Zsigmond király felesége Cillei Borbála királyné a véglesi vadászkastélyából írt egy levelet Kassára, hogy segítsenek visszafoglalni királynéi birtokát, Zsolnalitva várát a megszálló cseh huszitáktól. Ez a megszállás nem tarthatott sokáig inkább, a csehek hirtelen véghezvitt rablóportyái, közé tartozhatott. 1437-1439 között az úrnő kapitányának, Skrzynno-i Dunin lengyel főúrnak zálogosította el a zsolnalitvai váruradalmat.

1439 okt.16 után – a váruradalom Erzsébet királyné birtokába került, aki rövidesen elzálogosította Stiborici Miklós főúrnak.

1460 előtt – Az egykorú írásos források szerint bizonyos Wlodko és neje Katalin tulajdonát képezte.

1474 – Mátyás király, a kedvelt hívének Kinizsi Pálnak adományozta Sztrecsnó és Zsolnalitva váruradalmait, mivel a hatalmas erejű vitéz vezette portyázó lovascsapatok, legyőzték a lengyeleket a csehországi hadjáratban.

1494 – Kinizsi Pál országbíró fiú utód hátrahagyása nélkül halt meg, özvegye Magyar Benigna még csak húsz éves volt, rövidesen férjhez ment Horváth Márk nemes úrhoz. A férfi 1508-ban, Zágrábban leesett a lováról és nyakát törte. Benigna asszony harmadszor is férjet választott, 1509. március 8.-án már Kereky Gergelyné volt. Ura erőszakos, kegyetlen ember volt, így felesége sokat szenvedett mellette.

1519 – Benigna asszony megelégelve férje zsarnokságát, embereivel meggyilkoltatta, és a nagyvázsonyi vár árkába dobatta a nemes urat. Ezért a bíróság fej és jószágvesztésre ítélte, de II. Lajos király – Magyar Balázs és Kinizsi Pál érdemeire tekintettel – kegyelemben részesítette, és az ítéletet száműzetésre változtatta. Benigna asszonynak a távoli Zsolnalitva várába kellett elvonulnia. Itt is halt meg 1523-ban. A vár egyik tornyán napjainkban is látható a Kinizsi címer, a kardot szorító férfikar.

1523 után -- A Felvidék leggazdagabb főúri családja, a Szapolyai szerezte meg a birtokot.

1526 aug. 29 után – A törökkel vívott vesztes mohácsi csata után a köznemesi tábor Szapolyai János erdélyi vajdát választotta meg magyar királynak. Vele szemben Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg lépett fel. Az országban mindkét király igyekezett megnyerni magának a főnemeseket, akinek pártállása eldöntötte egy vármegye vagy országrész hova tartozzék.

1526 dec. 21 -- Szapolyai János király a sztrecsnói váruradalmat zálogba adta Kosztka Miklós várkapitánynak. Ő, és testvére Péter {+1532}, a Vág folyó völgyének jelentős részét, birtokolták ez időszakban.

1526 után – Az országban kitört a belháború János király és az ellenében megválasztott Habsburg Ferdinánd hívei között. A lengyel származású Kosztka fivérek – János király híveiként – hatalmukban tartották Árva, Turóc, Trencsén és Liptó vármegyék területét. Az ő katonáik álltak őrséget Sztrecsnó, Árva, Zsolnalitva, Znió, Szucsány erősségeiben, valamint Zsolna városában. A velük szövetséges Podmaniczky fivérekkel együtt sikerrel ellensúlyozták a Habsburg-párti Thurzók és Révayak befolyását a vidéken. Bár Ferdinánd király megpróbálta a maga pártjára vonni a Kosztka testvéreket, de sem pénzzel, sem tisztségek ígéretével nem tudott rájuk hatni. Háborút indított tehát ellenük, de mivel erre sem katonája, sem pénze nem volt, szerződést kötött Jan Pernstein morva főúrral, hogy törje meg a Kosztkák és más János-párti főurak ellenállását a Felvidéken. Amit a háborúban elfoglal, mind az övé maradhat.

1527. szept. 27 -- Salm generális csapatai Tokajnál, majd 1528. március 8.-án Abaújszinánál legyőzték János király hadát. Ezután került sor a még ellenálló Szapolyai-párti várak elfoglalására.

1528 ápr. – Katziáner Habsburg-párti generális és enyingi Török Bálint seregei a márciusi győzelmek után folytatták előrenyomulásukat. Ebben a hónapban ostromzár alá vették Trencsén várát, amit Baracskay Pál és Kozár nevű kapitányok, irányította őrség védett. A Habsburg zsoldosok legyőzték a vár felmentésére küldött Szapolyai hadat. Az ostromágyúk egy hónapi lövetés után erősen megrongálták a várfalakat. A gyakori tűzvészekben elpusztult az élelmiszer és lőszerkészlet java is. A lakosság, az őrséggel együtt éhezett, így végül kénytelenek voltak feladni a fontos erődítményt. 1528 jún.24-én aláírták az átadási szerződést.

1528 jún.30 – A Habsburg-zsoldosok bevonultak a trencséni várba, ahol kezükre jutott a Szapolyai család sok kincse és levéltára is. Habsburg Ferdinánd király a győztes Johann Katzianer generálist nevezte ki Trencsén vármegye főispánjává, amely tisztséget 1536-ig viselt. Egykorú források szerint a német zsoldosok még ez évben egy hónapi ostrommal elfoglalták Zsolnalitva várát. Egyes adatok szerint az erősséget Turi Márton kapitány vette ostrom alá. Az erről szóló felírást látta még a belső kapu felett 1825-ben Mednyánszky Alajos utazó. A győztesek felgyújtották a várat a sikeres hadművelet után, majd elvonultak. A János király-párti Kosztka Miklós birtokos azonban rövidesen helyrehozatta és őrséggel látta el.

1528 szept.29 – Athinai Simon deák Sárospataknál csatát nyert a Habsburg-párti Révay István főkapitány ellen, ezzel megnyitotta az utat János király visszatérte előtt. Ferdinánd király Katzianer generálist küldte ellene, de az csak Trencsénig jutott el. Tétlenségét a hosszas esőzésekben járhatatlanná vált utakkal magyarázta.

1530 – Jan Pernstein, Jan Steinberg és más morva főurak csapataikkal betörtek a Koszka fivérek uralma alatt álló területekre. Egészen 1532-ig folytak a küzdelmek, várostromok. A harcokban legtöbbet a falusi jobbágyok szenvedtek, mivel minden zsoldos csapat rajtuk kezdte a fosztogatást. Kosztka Miklós vitézül ellenállt, de végül – királya, János segélye elapadván – kénytelen volt békét kötni.

1532 nov. eleje – A csehországi Teschenben a Habsburg király követei és Kosztka Miklós békét kötött. A feltételek igen súlyosak voltak, miszerint Kosztka addigi váraiból csak Árvát, Szucsányt és Sztrecsnót, valamint Zsolna városát tarthatta meg, míg minden egyéb a morva főuraknak jutott. A szerződés egyik feltétele az volt, hogy a békekötést, két egymást követő vasárnap a templomokban ünnepélyesen kihirdessék, így a nép is megtudja és meghódoljon Habsburg Ferdinánd király előtt. Ez az egyezség Liptó és Turóc vármegyéket az uralkodónak juttatta, ellenben Árva vármegye ezután is Koszka Miklós kezén maradt, aki még évekig teljesen önállóan kezelte, nem engedve meg annak adóztatását sem. Árvát először csak 1546-ban írhatták össze az adószedők.

1556 – Kosztka Miklós fiúörökös nélkül bekövetkezett halála után, leánya Borbála kezével együtt a dúsgazdag Thurzó Ferenc főúr szerezte meg a zsolnalitvai váruradalmat is. Thurzó Ferenc azelőtt nyitrai püspök volt { 1534 -1556 }, de a római pápa engedélyével lemondott egyházi hivataláról és megházasodott, hogy a főnemesi família ki ne haljon. Még ebben az évben megszerezte Árva várát és hatalmas uradalmát, Habsburg Ferdinánd király pedig kinevezte árvai főispánnak.

1562 előtt – meghalt Kosztka Borbála és Ferenc úr második feleségéül a szigetvári hős, Zrínyi Miklós {+1566} leányát, Katalint választotta. Az esküvőre Bajmócon került sor, Ferenc úr az ifjú feleséget Zsolnalitva várába vitte. Ebben az időszakban készülhetett el a belső vár palotaépületének díszítése. Néhány év múlva átköltöztek a reneszánsz stílusban átépített Árva várába, majd a későbbiekben mindketten áttértek a protestáns vallásra.

1574 márc.17 – Thurzó Ferenc meghalt Árva várában. Özvegye ekkor 26 éves. Katalin asszonyt két év múlva, a biccsei várkastélyban feleségül vette Forgách Imre főúr. Mivel ezt a házasságot ellenezte az özvegy testvére Zrínyi György, a bíróságnál sikerült elérnie, hogy Forgách helyett Thurzó Szaniszló és Elek vegyék át a kiskorú örökösök gyámságát. György úr még az árvai őrség tisztjeit is felbujtotta, akik nem engedték be Forgách Imrét a várba. Az erősségben Thurzó Szaniszló vette át a hatalmat. Zrínyi Katalin és férje Forgách Imre Zsolnalitva várába szorultak vissza. 1578 novemberében Zrínyi György kibékült leánytestvérével, Katalin asszonnyal.

1579 aug. 26 után – Zrínyi Katalin meghívására Zrínyi György és Miklós, valamint Batthyány Boldizsár és Révay Ferenc más főnemesekkel együtt Biccsén vendégeskedett. Innen Árvába tartottak, hogy rendezzék viszályukat Thurzó Szaniszlóval. De nagy meglepetés érte őket Árva váránál. Szaniszló úr parancsára felvonták a hidat és nem engedték be az urakat. Ebből újabb hatalmaskodási per lett, aminek a végén a bírósági ítélet szerint Thurzó Szaniszló úrnak el kellett hagynia Árvát. A gyermek Thurzó György gyámságát is elvették tőle. A továbbiakban Katalin asszony és férje a kényelmesebb Trencsén és Árva várában laktak, Zsolnalitva, csak, mint uradalmi központ szerepelt az egykorú írásokban.

1602 – Egykorú írás említése szerint a nagy kiterjedésű várat mindössze 12 katona őrizte.

1609 dec.10 – Az országgyűlés nagy szótöbbséggel a protestáns vallású Thurzó Györgyöt választotta meg nádorispánnak. György úr általában a reneszánsz stílusú, minden kényelemmel ellátott biccsei várkastélyban élt, itt tartotta meg lányainak országra szólóan fényes lakodalmait.

1616 dec. – Biccsei kastélyában súlyos szenvedések után elhunyt Thurzó György nádor, Pest-Pilis-Solt és Árva vármegyék főispánja. Mivel egyetlen fia Imre 1621 november 29-én utód hátrahagyása nélkül halt meg, a hatalmas Thurzó vagyon az özvegy Czobor Erzsébet igazgatása alá került. Zsolnalitva vára továbbra is, mint uradalmi központ töltött be fontosabb szerepet, a környező jobbágyfalvakból ide hordták be a földesúri adókat, szolgáltatásokat.

1626 – Czobor Erzsébet özvegyasszony elhunytával a Thurzó család árvai ága kihalt, így a tulajdonos nélkül maradt vagyon gondnokául a király Illésházy Gáspár főurat nevezte ki.

1636 - A dúsgazdag família szepesi ága Thurzó Mihály főispánnal férfiágon kihalt. Több vármegyére kiterjedő uradalmait – mint az árvait, biccseit, hricsóit, bajmócit, szepesvárit – a leányági örökösök osztották szét egymás között.

1648 – Ebben az évben bekövetkezett haláláig Illésházy Gáspár volt a zsolnalitvai uradalom gondnoka.

1683 – Mivel Zsolnalitva a környék legerősebb vára volt, Thököly Imre kuruc szabadságharca idején itt tartották meg Trencsén vármegye nemesi közgyűlését.

1703 – 1708 – II. Rákóczi Ferenc, a „nagyságos fejedelem” szabadságharca idején a környék a felkelő kurucok hatalmában állt. Bár a vármegye központja a trencséni vár, Illésházy főispán vezetésével Habsburg-hű maradt, de ezt szoros kiéheztető blokád alá vették a felkelők. Zsolnalitva váráról annyit tudni, hogy 1705-ben itt tartották meg a vármegyei nemesi közgyűlést. Ez valószínűleg Rákóczi-párti lehetett, mivel a trencséni várba szorult főispán nem tudta volna {és nem is akarta volna} megszervezni.

1711 után – A nagy méretű erődítmény elkerülte a szabadságharc bukása utáni várrombolást. Valószínűleg a leányági örökösök, a Zichyek és az Esterházyak császárpárti érdemeire tekintettel menekült meg a felrobbantástól.

1760 – 1770 – Az eddig az időpontig a Zsolnalitván őrzött oklevél gyűjteményt az uradalmi gondnokság székhelyére, az árvai várba szállították el. A pusztuló középkori erősségre felügyelő várnagy és néhány embere is kénytelen volt elhagyni, mivel kellő karbantartás hiányában nem maradt egyetlen lakható helyiség sem Zsolnalitva várában. A nagy kiterjedésű erődítmény falai ezt követően egyre jobban pusztultak.

Források:

Karczag Ákos–Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei. Budapest, 2018. II. 1271–1274.

A történeti részt összeállította: Szatmári Tamás - források:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996} 359. 360. old.
Mednyánszky Alajos: Festői utazás a Vág folyón…{1825, reprint, 1981} 51. 53. old.
Takáts Sándor: Régi magyar nagyasszonyok {1982} 177. 196. old.
Ludovit Janota: Slovenské hrady II. {1935, reprint 1996} szlovák nyelvű 100. 111. old.
Burgen und Schlösser Slowakei {1990} német nyelvű 123. 124. old.
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1996} 412. old.
Idegenforgalmi Hivatal: Nagyvázsony {1981} 12. 13. old.
Csorba-Marosi-Firon: Vártúrák kalauza III. {1983} 175.177. old.
Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története VIII. {1898, reprint 1997} 300. 302. old.
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980} 87. old.
Csorba Csaba: Legendás váraink {1999} 187. 189. old.
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban {1977} 131. old.
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyarországon {1977} 173. old.
AB ART kiadó: Hrady a známky na Slovensku {2002} 70. 71. old.

GPS: É 49° 9.645 (49.160751)
K 18° 41.086 (18.684772)

Információk: A Vág folyó völgyének egyik legnagyobb és legszebb várromja, a Zsolna városától délre elhelyezkedő Zsolnalitva felett magasodik. Zsolnalitva (Lietava) községet, a Zsolna (Zilina) városából dél felé kivezető útról letérő mellékúton érjük el.

A 664 méter magas várhegy a településtől délkeletre fekszik és legkönnyebben a "Kék" turistajelzésen közelíthető meg, 1 órás közepesen nehéz túrával. A vár a "Zöld" jelzésen Babkó (Babkov) irányából is elérhető. Bár ez a rövidebb, de egyben a megterhelőbb útvonal is a várhoz.

Napjainkban a vár területén folyamatosan dolgoznak. A vár látogatása csak a munkálatoknak megfelelően van korlátozva. A várba a belépés ingyenes, de szívesen veszik a látogatóktól érkező támogatásokat. A várban büfé is működik.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció