Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pónik, (Assisi Szent Ferenc) templom

Besztercebányától keletre, 9 km-re, a Polyánai-havasok lábánál terül el Pónik (Poniky) falu. Keleti szélén, dombtetőn magasodik freskóiról nevezetes középkori temploma, melyet egykor magas erődfal kerített. A templom története a 14. század elejéig nyúlik vissza.

A Kürtösiek családjából eredő Turóci Tamás comesnek fia, Fülöp mester (1278-1302) kapta adományba 1282-ben Pónikot, mint lakatlan, vadászatra és halászatra alkalmatlan erdőbirtokot. Fülöp mester fiai – Póniki Tamás, András mester és a Soósnak nevezett Péter – építették fel 1310-ben a máig álló póniki gótikus templomot. Mivel azonban Csák Máténak emberei valamennyiüket elűzték erről a jószágukról, a templom felszentelésére csak az erőszakos foglalás megszűntével került sor.

Fülöp mester unokái 1376-ban Nagy Lajos királlyal elcserélték az ekkor már uradalom méretű póniki birtokot a négy településből álló Nógrád megyei Poltárért. 1376 után Nagy Lajos király a zólyomlipcsei uradalomhoz csatolta a póniki jószágot. A település a közelében kitermelt réz és ólom nyomán bővült, gazdagodott, rövidesen mezővárosi rangra emelkedett. Mezővárosi jogát 1404-ben Zsigmond, 1464-ben és 1473-ban Mátyás király erősítette meg. A település Szent János evangélistának szentelt templomát Pázmány Péter is az exempt egyházak között említi. Papjairól 1323-ból, 1452-ből (Lőrinc) és 1492-ből van adatunk.

A 16. század közepén, a török veszély növekedése idején erődfallal övezték a templomot. Erődtemplomként említik 1689-ben és 1694-ben, melyet a bányavárosok által fizetett katonák védtek. Az újkorban néhány átalakítást végeztek az épületen, szerencsére azonban ezzel nem károsították helyrehozhatatlanul annak középkori részleteit.

A templom egyhajós, egyenes záródású szentélye – akárcsak a sekrestye – keresztboltozatú. A templomfalakat - a gótikus nyílások részleges meghagyásával - újkori ablakokkal törték át.

A nyugatra néző gótikus bejárat elé az újkorban egy belépőcsarnokot emeltek. Ennek födéme egészen a legutóbbi időkig eltakarta azt a főkapu fölé helyezett – a nagybörzsönyi bányásztemploméhoz hasonló – kettős kalapácsos bányászcímert, amely e templomot, mint fémbányász-mezővároska plébániáját, a 15. század derekától fogva városcímerként díszíthette.

1976/77-ben Balassa Géza kezdeményezésére lebontották az újkori előcsarnokot. Ezzel szabaddá vált a főbejárat 15. századi gyönyörű metszésű gótikus kapuja, s kibontakoztak a bányászatra utaló kalapácsos jelvények.

A templom déli oldalához a szentélyhez zárkózó sekrestyén kívül egy déli mellékkápolna is hozzá tapad, mely egyidejű magával a 14. századi templomtesttel, s nem későbbi toldat. E mellékkápolnának a helyreállítások során kibontották dél felé tekintő keskeny, gótikus ívű, festett ablakait.

A sekrestye középkori, kovácsoltvas ajtaja mellett látható, szamárhátíves szentségtartó kőfülke az 1500-as évek elején készülhetett. Szertelenül kanyargó, ágas-indás, szőlőfürtökben végződő faragott díszítése egyedülálló a magyar későgótika emlékei között. Egy kőből faragott gótikus keresztelőmedence is látható a hajót a szentélytől elválasztó diadalív déli lábánál.

A templom újabbkori vakolata alól bámulatos középkori falfestmények kerültek elő, melyek a szentély teljes falfelületét beborítják. A templomhajóban szintén jelentős – többek között a Szent László legendát ábrázoló – freskók láthatók. A templomban őrzik hazai művészettörténetünk legrégebbinek vélt táblaképét, a Jeremiás prófétát ábrázoló festményt. Korát 1390-1400 tájára teszik.

A templomot övező, korábban erősen romosodó középkori erődfalat szintén helyreállították, néhol felfalazták.

Források:

Zolnay László: A régi zólyomi ispánság építkezéseinek történetéhez. (4. közlemény). Ars Hungarica. 1979/1. 39-43.
Matunák Mihály: Véghles vára. Breznóbánya. 1904. 102.
Ludwig Emil: Felvidéki műemlékkalauz. Bp. 2000. 93-94.

/Karczag Ákos/