Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Hrvatski Blagaj - Hrvatski BlagajHorvátországHorvát-SzlavónországModrus-Fiume történelmi vármegye - Blagaj

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

„…A Korana folyó mellett, valamivel délebbre van Blagaj [5] vára, azon Blagaji grófok ősi birtoka volt, akik a boszniai Blagajt (a Szána mentén) is bírták. A XVI. század végén, a szábor az egyik záradékában arról határozott, hogy a vár 40 legényt kapjon, de kicsivel később, 1584-ben, az egész vidék a törökök alá került. A karlócai béke után a várat kijavítják, majd a blagaji kompánia székhelyévé teszik, míg az alakulatot át nem költöztették Veljunba. 1865-re Blagaj teljesen rommá lett. Egy 1701-es alaprajzból jól látható, hogy a vár a középkori állapotában maradt fenn, egy (téglalap alakú) lakótoronnyal, külső várral és belső udvarral, mely körül egy épületsor húzódott. A vár egészéből, még jelentős maradványok állnak. 

[5] Lopašić: Oko Kupe i Korane, 51. (A Kupa és a Korana folyók környéke, 51. oldal) Gjuro Szabo: Sredovječni gradovi… Zágráb, 1920.


---/---



Engel Pál adatai szerint:


Castrum. A Blagaji (Blagay) grófoké volt (1471: Blagay 383; 1504 II 26: Zágrábi k. hh. lt. B 5-94). — Talán rom Blagaj na Korani mellett? (Szabo 161). A Toronynak is nevezett vár tizede a goricai főesperességét illette. 


---/---


A vár mai állapota A vár bejárása 2009. 03. 23-án történt Keserű László és Szabó Tibor társaságában. A vár környéke 2006-ig elaknásított terület volt, de mára megtisztították, ennek ellenére a járt utakról letérni továbbra sem javasolt. Maga a vár a Korana kanyonszerű medre fölé meredő sziklán helyezkedik el. A vár tekintélyes maradványokkal bír, bár a belsővár épületeit már vastag talajtakaró borítja. Az övező falak viszont majd teljes magasságukban állnak. A vár kapujához vezető út, a keleti falak előtt elkanyarodva, egy szűk, sziklába vágott részen át kanyarodik a vár északkeleti sarkában található kapuhoz. Az alaprajzon szereplő, téglalap alakú torony közvetlenül a kapu mellett állt, s helyzetéből adódóan kitűnően védhette azt, illetve a vár keleti előterét. A belső várba, a kapun és egy azt követő fal-szoroson át lehetett jutni. A belsővár legjobban védett nyugati szakaszában helyezkedett el a palota épületének tömbje. A belsővár déli falának támaszkodva egy épületsor húzódott, melynek létére a várfal belső oldalán látható falbekötések utalnak. A palota északi oldalának fala előtti rész mára teljesen lepusztult, s itt falmaradványok sem figyelhetők meg, holott az alaprajz szerint itt is egy tekintélyes épület állhatott. A vár keleti homlokzatától kb. 25-30 méterrel keletebbre, egy kolostorra hasonlítható épületegyüttes tekintélyes romjai találhatók. Kolostorra utal, hogy az épület délkeleti sarkában, szabályos keleteléssel, egy félkör alakú kiugrás van, ami egy kápolna maradványa lehetett. A „kolostor” udvarán több épület alapfalai is megfigyelhetők, s az egészet egy kb. 50 cm vastag, mára 20-30 m magasságig lekopott fal övezte. 

Blagaj, vagy Torony várának bejárása mindenképpen ajánlott, egyrészt a tekintélyes maradványok, másrészt a Korana folyó kanyonjára nyíló pazar látvány miatt! /Szatanek József/ 

---/---


A Korana menti Blagaj (Turanj), vagy Torony vára Blagaj és környéke – a blagaji grófok, mint Blagaj vár urai – Blagaji István halála – Blagaj vára végvidéki őrhelyként A blagaji grófok a középkor folyamán két Blagaj nevű várat birtokoltak Horvátországban. A régebbi a Szána folyó mentén található, 1240 körül építette Babonics Babó comes, míg a korban fiatalabb Blagaj vár a Korana folyó mentén áll. E várat a középkor folyamán nevezték a Blagajiak tornyának is (Turanj, Blagajski Turanj) [1]. 

A fiatalabb Blagaj vár a Korana menti sziklás fennsíkon, az egykori szluini határőrvidék területén, Hrvatski Blagaj (a közelben van egy másik, Veliki Blagaj) település közelében, a Károlyváros – Szluin közti főúttól nem messze található. A vár 1865-ben még viszonylag jó állapotban volt, hisz benne lakott egy határőr tiszt, sőt a blagaji ezredet is a várban szállásolták el, míg föl nem építették a közeli Veljunban az új határőrvidéki kaszárnyát. Ez látható abból a várfalakról készített rajzból is, amit az 1699-es karlócai béke utáni határ megállapítással megbízott bizottság egyik tagja, Holstein hadmérnök készített a 18. században. A Korana egyik kanyarulatában felépített, meglehetősen nagy vár alakja hosszúkás téglalapot mutatott. A vár legfőbb védelmét egy négyszögletes torony képezte a vár közepén, de a toronynak már 1700-ban is csak a fele állt, s mára szinte nyoma sem maradt.

A vár fennmaradt falai, mint ahogy a már említett négyszögletes építményé, igen vastagok, s mindenhol lerí róluk, hogy régiek. A vár egyik oldalán két kerekded torony állt, melyek a köztük lévő építményekkel együtt egy tető alatt voltak. A vár körül egy ódon külsővár terül el, de mind a vár, mind a külsővár nagyon romos, s az idő vasfoga miatt mindinkább eltűnőben van. 

A vár falain kívül Blagajban semmi más sincsen, ami a régmúltra és egykori uraira emlékeztetné a jelen kor nemzedékét. Az ősi Szentlélek plébániatemplom (amelyről nem tett említést János, goricai archidiakónus 1334-es összeírásában, annak ellenére, hogy az akkor már feltehetően állt), a vártól nem messze, talán azon a helyen volt, ahol ma két templom is áll közvetlenül egymás mellett. A Korana mentén, egy órai járásra Veljun irányába található egy harmadik, Szt. Jánosnak szentelt templom, amit a helyiek szenthelynek neveznek. Itt egy szentforrás is található, amely mellett a régi időkben gyűléseket tartottak. A forrás vizében manapság betegek fürdenek, a nép számos betegség gyógyítására tartja alkalmasnak. Valvasor művében [2] megemlíti, hogy Blagaj vára alatt meleg vizű fürdő és savanyúvíz található. A savanyúvízforrásról azt meséli a nép, hogy a blagaji grófok szokása volt, hogy a forrás végében célba lőjenek, meg hogy a borukat e savanyúvízzel hígítsák. Mesélik, hogy a galambok csapatostól keresik fel a savanyúvizet, mivel igen szeretik azt a helyet, ahol a forrás vize beleveszik a Koranába. 

Blagaj környékének építészeti emlékei közül érdemes még szólnunk Stojmerić egykori várának romjairól (már 1500-ban említik) és plébániatemplomáról (említik 1334-ben és 1501-ben), melyek a Glina mentén, a Cvianović-brdo és Gojkovac között egy bozóttal sűrűn benőtt területen találhatók. Blagajjal szemben, a Korana bal partján egy Kuzmának nevezett helyen még állnak egy templomtorony néhány méter magas falmaradványai. A toronyban egyébként semmilyen üreg sincsen. A templomtorony ahhoz a Szt. Kozma és Damján plébániatemplomhoz tartozott, amit Hrapavacban említettek1334-ben és 1501-ben. A templomból mára csak egy kőhalom maradt, a többit a törökök és a határőrvidéki katonák dúlták szét, akik pogány módjára pusztították a régi épületeket. 

A Korana két partján elterülő Blagaj környéki tájékot, mint annyi más uradalmat és megyét, a híres Babonicsok uralták, akiket a későbbiekben Blagaji grófoknak neveztek. A Korana jobb partján található Stojmerić körüli földeket adományként kapta Roland bántól Babonics Péter, Mátyás és Krisztián 1266-ban. A bán a Babonicsok által bírt, Vodicska nemzetségi megye egy részéért, annak Una menti, Kosztajnica környéki birtokért adta cserébe Žirovica, Bojna és Stojmerić földjeit [3]. A Blagajiak még régebbi birtoka volt a Korana bal partján található Kuzma (Hrapavac), mely a hrapaváci nemzetség földjeivel volt határos. Az 1273-as esztendőre már minden értékesebb föld Hrapavacban Babonics István és Radoszláv birtokában volt. A birtokot a fent említett esztendőben István gróf vásárlás útján növelte meg, amikor hetven mérő (pensae) báni pénzért megvette a hrapaváci nemzetség földjeit, Dobroszláv fia Dobroteától, Radoszláv fia Godedragatól, Golub fia Bratelkától és Dragoszláv fia Boriszlávtól. Az adásvételi szerződés részletesen ismerteti a megvett földek határait, de itt csak annyi álljon, hogy azok a Korana mentén feküdtek. 

Magáról a Korana menti Blagaj birtokról viszonylag kevés adatunk van, s azok is a 15. századdal kezdődnek. A hrapavaci és a stojmerići nemzetségek megtartották a szabadságjogaikat, s csak annyira függtek a várbirtoktól, mint amennyire más horvát nemesek. Függőségük leginkább a vár védelmével kapcsolatos feladataikat érintette. E nemesek nemzetségek élén a bíró és az uradalmi segédtiszt állt [4]. A nemzetségek mellett a 15. századtól kezdik említeni a vár melletti Újvásárhely (Novum forum) polgárait, aztán a Korana bal parti kurjavaci faluközösséget és Suhor, Suhodol, Rujkovo, Pestanog és Glina településeit. A blagaji vár melletti mezővárosban 70 polgár élt, és a településen a faluközösség bírójának háza mellett két papnak, Istvánnak és Kirinnek is volt háza. Rajtuk kívül még volt egy deákház (az iskolásoknak), és volt háza a Korana révészének a hajós Matkónak, és több iparosnak: Fábián molnárnak, Márton takácsnak, Péter szűcsnek, János és Borkuna kovácsoknak, valamint János kalaposnak. Kurjavac is nagy település volt, még ha földrengés fenyegette helyen is feküdt. E településen 1461-ben 57 házat számláltak, ezen kívül volt még háza 15 nem helybélinek, az uradalmi bírónak és az írnokának. A már 1334-ben megemlített régi hrapavaci Szt. Kozma és a stojmerići Szt. Jakab plébánia mellett, Blagajban is emeltek egy plébániatemplomot, amelyet a Szentéleknek szenteltek. A templom a török hódításig működött [5]. 

A Blagaji grófok a középkorban leginkább a főbirtokaikon Ozaljban, Sztenicsnyákban, Zrínyben és Osztrozsácban éltek. A 15. században különösen kedvelték a Bojna melletti bruvnói (Brubanj) várukat. Miután a 16. századra a törökök elfoglalták régi birtokaikat, sőt 1540-ben még magát, az ősi fészeknek számító, Szána menti Blagaj várukat is megkaparintották (melyet a Blagajiak még 1530-ban is szilárdan tartottak), a Blagaji grófok az egyedül megmaradt, Korana menti birtokukra menekültek, miután ezt a Blagajt a török támadások az idáig elkerülték. Ha lehet a Blagaji grófokra, Istvánra és fiaira, Gergelyre és Antalra még rosszabb idők jöttek, mivel perbe keveredtek a topuszkói apátsággal [6], amely végrehajtotta azt az állítólag hamis ítéletet tartalmazó okiratot, amelyben a Blagajiakat teljes vagyonvesztésre ítélte. Így elvesztették a Korana menti birtokaikat is, amelyet Bornemissza János királyi kincstartó már meg is kapott Ulászló királytól, és adományt nyert a többi Blagaji birtokra is. Ám ezért a Blagajiaknak nem igen fájt a feje, mivel jogszerűen nem vesztették el a birtokaikat, sőt Ulászló 1507-ben új, Stojmerićre vonatkozó megerősítő adománylevelet adott ki a részükre [7]. Később, Ferdinánd király zálogosította el 1000 forintért Blagaji István gróf Smrković várát, mely valahol a Glina forrásának közelében, Klokoč és Stojmerić között állt. A Blagaj grófok már a fenti per előtt is elég sokat pereskedtek, leginkább a zágrábi káptalannal a tized beszedése miatt. Tény, hogy a káptalan követelésének mértéke jogtalan volt. A blagaji tized miatti pereskedés szinte ugyanabban az időben zajlott, amikor a megnehezült élet miatt a káptalan igényét nagyon nehéz volt kiegyenlíteni. Az 1533-as, 1542-es esztendőben a tized miatt királyi közbenjárásra is szükség volt, miután a tized értéke a 16. szd. közepére nagyon nagyot esett: míg 1501-ben a tized még 302 forintnyi bevételt jelentett, addig 1552-ben a káptalan három évre csak 25 forintért adta el blagaji tizedének bevételét Blagaji özvegyének, Dórának. Blagaji Ferenc 1573-ban már csak 10 forintot fizetett a tized fejében. 

A Blagaji grófok korábban komoly birtokrendszer és fegyveres erő fölött rendelkeztek, mely a török hódítások következtében erősen megfogyatkoztak, így védelmi lehetőségeik is beszűkültek.Lenkovics tábornok 1563-ban megemlíti, hogy Blagaji Ferenc önmaga őrzi a Korana menti Blagaj várát; az 1574-es határőrvidéki költségvetés szerint, Blagajban 6 fizetett katona van, akik havonta 19 forintnyi zsoldot húznak. Az 1574-es horvát száboron (rendi országgyűlésen) Blagaji Ferenc gróf és terzsáci Frangepán Miklós kérelmére a rendek határozatot hoztak arról, hogy a fenti urak váraiban továbbra is maradjanak királyi katonák, továbbá előírták Herbert Auersperg határőrvidéki tábornoknak, hogy a katonái tovább ne fosztogassák a birtokaikat, mint ahogy annak előtte szokásuk volt. Az 1574-es szábor záradékának határozata szerint Blagajnak és a bosziljevói uradalomnak 100 napnyi robotot és 12 szekeret kell adnia. Az 1576-os esztendő rettenetet hozott Korana környékére. Február 5-én Kapidzsi boszniai pasa 2000 lovasával rátámadt a Korana vidékére és számos embert fogságba vetett, majd december elsején Blagajra és Szkradra támadtak, ekkor 170 embert hurcoltak el [8]. A támadások következtében az őrséget 40 legénnyel erősítették meg. Thurn horvát tábornok követelésére 1582-ben rendbehozták Blagaj várát. Blagaj következő horvát parancsnoka 1584-ben az a Radojcsics, vagy Delisimunovics Péter lett, aki a Delisimunovics bárók ősapja volt. Péter kinevezése után nem sokkal Hasszán bosnyák pasa egy erős török csapattal a Kulpa folyóig elfoglalta szinte egész Horvátországot. A támadás a horvátokat is kivetette Blagaj várából, amely ez után sokáig puszta maradt. 

A Blagaji fivérek a Glina és a Korana menti javaikkal együtt a hősiességüket is elveszették, és elhagyva őseik földjét a közeli Krajnába, szlovén földre menekültek, ahol Blagaji István már 1547-ben zálogba vette Kočevje várát és téres birtokát, pont akkor, amikor a török ereje teljében dühödt és kétségbeesett, hosszú éveken át tartó háborút folytatott a Blagajiak ősi földjének utolsó arasznyi darabjáért is. A szlovéniai Blagajokat 1582-ben a kranjai rendek maguk közé választották, eme ág utolsó tagja, Ludovik 1898-ban Ljubljanában halt meg. Az utolsó horvátországi Blagajiak, Ferenc és ifjabb István rettenthetetlen vitézekként hoztak tisztességet a nevüknek. A Blagajiak nagy bátorsággal harcoltak majd egy évszázadon át a horvát végeken a kereszténységért és a szabadságért. Ezért a horvátság, a dicső szluini Frangepán Ferenc 1572-es halála után, a család érdemeire tekintettel, Blagaji Ferencet kívánta bánjává tenni. 

Draskovics György bíboros és a bán is Miksa király barátságába ajánlotta őt. 1574-ben a horvát rendek is Blagaji Istvánt kívánták a Kulpán túli területek védelmére felkérni, de István a károlyvárosi helyőrség egyszerű kapitányaként szolgált tovább egészen 1598-ig, amikor Zvecsájnál egy török elleni csetepatéban hősi halált halt.

Az atyai örökségüket oly szerencsétlen módon elvesztő Blagajiak családi levéltárukat a zágrábi káptalannál helyezték el, s a királynál is kijártak egy olyan oklevelet, melyben ígéretet kaptak arra, ha egyszer kitakarodnak a törökök, és Horvátország felszabadul, családjuk minden birtokát visszakapják. A blagaji vár körüli jobbágyok már korábban elmenekültek, hacsak nem estek török rabságba. Számos stojmerići menekültről tesznek említést dél Stájerországban, a horvát kézen lévő Virje környéki Brežacon, Rakolnokon 1580-1590 folyamán. Többek között megemlítődött Pruszevics Iván stojmericsi nemes neve, valamint Bingár Vid uradalmi tisztviselő neve is [9]. 

Az 1699-es karlócai béke és a határvonal rögzítése után, Blagaj várát újból kijavították és helyőrséggel, felszereléssel látták el. Azonban már ennek előtte, a vár környékére vlach és katolikus családok telepedtek. Blagajban számos német nevű lakos is él, akikről a helyiek azt mesélik, hogy a szlovéniai Kočevjéből maguk a Blagajiak telepítették ide őket, s leszármazottjaik ma is iparral foglalkoznak. Lipót király idejében, gróf Eberhard Blagay kranjai országos kapitány csakugyan foglalkozott ősi horvát birtokaival, s ezért többször is Horvátországba utazott, de e német nevű családokat, akiknek száma 1700-ban 30 volt, nem a Blagajiak telepítették ide. A ma is Blagajban élő családok ősei a 18. szd. elején Rijeka vármegyéből települtek át, ahova az osztrák tartományokból szöktek számosan a kamarai tisztviselők önkénye elől. A 18. századi telepesek egy része aztán 1715 környékén továbbköltözött, miután a vidéket nagy éhínség sújtotta, de nagy lett a robotteher is, s a helyőrség is megszűnt Blagajban, ami a közbiztonságra is hatással lett.

[1] A Blagaji grófokkal bővebben, a Bihać i bihačka krajina (1890) című könyvemben foglalkoztam, különösen a Krupáról, Otokról és Osztrovicáról szóló fejezetekben.

[2] Ehre d. Herz. Krain, XII. kötet, 37-39. oldal.

[3] A részletes lista a zágrábi káptalan és a Kranjai Bolzen, Ludovik Blagay levéltárában.

[4] Hrapavacban, 1461. a bíró Mavar, a segédtiszt Martin Mladenić, 54 porta, 1464. a bíró Mavar, a segédtiszt Kirin Hamošić, 52 porta, Stojmerićben, 1461. a bíró Kirin, a segédtiszt Miksa, 63 porta, 1464. a bíró Bálint, a segédtiszt János, 47 porta, 1492. a bíró Balázs, a segédtiszt Jakab 1493. a bíró Tamás, 1501. a bíró Benkó Baltorić, 1507. a bíró Fábián Pauličić.

[5] Hrapavacban 1464-ben megemlítették János papot, 1501-ben János papot, Márton káplán plébánost, 1507-ben Márton Dragšić plébánost. – Stojmerićben, 1461-ben György papot, 1464-ben Miklós papot, 1501-ben György plébánost; a plébánia 1574-ben még működött. Újvásárhelyen 1461-ben háza volt István és Kirin papnak, 1464-ben Fülöp papnak.

[6] Az eredeti lista a zágrábi káptalan levéltárában, no. 94.

[7] A zágrábi káptalan levéltárában fasc. 8. no. 160.

[8] Lopašić: Spomenici hrv. krajine, I. kötet, 23. és 24. oldal. 

[9] [10] Lopašić: Spomenici hrv. krajine, III. kötet, 310. oldal. 


/ford.: Szatanek J.; szerkesztette: Kupi Györgyi/

Forrás:

Radoslav Lopašić: Oko Kupe i Korane, Zagreb, 1890.

GPS: É 45° 13.119 (45.218658)
K 15° 32.028 (15.533798)
Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció