Szigetújfalu, Ercsi monostor
(... ) A kolostorról tudjuk, hogy exempt apátság volt, vagyis a területi egyházi vezetés alól kivett, a pápa alá tartozó intézmény. Sörös Pongrác hívta fel a figyelmet arra, hogy Pannonhalmán kívül ez volt az egyetlen a bencés rendházak között Magyarországon, amely ilyen kiváltsággal bírt.
Úgy tűnik, hogy a bencések nem tudták a kolostort fenntartani, de ennek okát nem ismerjük. Már 1207–1208 között feltűnnek itt a ciszterciek, II. Endre nekik adományozta a kolostort, de 1211-ben kiűzték onnan ôket. Az előbbi forrásban Szent Miklós-szigetként említik a területet, mely a titulusra is következtetni enged, az utóbbiban viszont az Insulam Thomae megnevezés az alapítóra utal. 1238-ban az in insula LociSecreti – titkos szigeten – fekvő, szétzilálódott kolostort IX. Gergely pápa a karthauzirendnek adta át, a tatárjárás miatt azonban a karthauziak nem maradtak sokáig, így 1253-ban végül a ciszterciek kapták meg, akik a szlavóniai Topuszkóból érkeztek. A templom titulusát – Szent Miklós – ekkor említik először. A kolostort a ciszterciek lakták egészen 1482-ig, amikor is az ágostonos remeték vették azt át. A törökök alatt végül elnéptelenedett és pusztulásnak indult. A törökök kiűzése után a címzetes apát tisztsége tovább élt: pl. ercsi püspökként, máskor pedig ercsi apátként említi a máriabesnyői Historia Domus Besnyöiensis 1771. évi bejegyzése Salbeck Károly váci segédpüspököt, aki a templom szentelésén részt vett. (...)
Az egykori kolostor a mai nevén Újfalusi-szigetként ismert földnyelven, közvetlenül a rév közelében állt. (...)
Entz Géza a terepbejárás során lokalizálta a kolostor helyét, ahol a terepen még falmaradványokat is megfigyelt. Napjainkban már csak a terepegyenetlenségei alapján lehet a kolostor elhelyezkedésére következtetni, a területen álló legészakiabb, jelenleg lakatlan épület környékén. (...)
Forrás: Lővei Pál - ÚJABB KÖVEK AZ ERCSI MONOSTORBÓL, https://www.academia.edu/35189727/Az_ercsi_monostor_%C3%BAjabb_k%C5%91faragv%C3%A1nyai._In_M%C5%B1eml%C3%A9kv%C3%A9delem_LV._2011_3._sz._pp._163-184