Mentővár
Vármegye: Maros-Torda
Ország: Románia
Régió: Erdély és Partium
Helységnév 1: Magyaró
Helységnév 2: Aluniş
Helységnév 3: Haseldorf
Magyaró – Mentő vár
A Görgényi-havasok NY-i lábánál, az itt DNy-ra tartó Maros bal partja közelében, a K-ről jövő, és a településen keresztül folyó Fickó patak mellett fekszik Magyaró (Aluniş) község. A falu ÉK-i szélén, a Fickó-patak déli partja fölé emelkedő, ma már beépített területen állt egykor Mentő-vár. Mentő (Menteu) várát Losonczy Tamás székely ispán egy 1319-ben kelt levele említi először. Homály borítja e vár viszonyát az egy 1325-ből való oklevélben előforduló "castrum Idech"-hez, vagyis a közelben fekvő Idecs település várához, ugyanis lehetséges, hogy a két elnevezés ugyanarra az erősségre utal. Mindenesetre, néhány évvel később az erdélyi káptalan - a családi osztozkodást lezárandó - oklevelében Losonczy Tamásnak ítélte az általa épített, úgymond "új" Mentő nevű várat. 1377-ben a Losonczy család tagjai osztoznak rajta I. (Nagy) Lajos rendelkezése szerint. A vár a 15. század során is a Losonczy-Bánffyak kezén van. A XVI. század közepén a várat már, mint elhagyott erősséget említik.
A vár utca 305. szám alatt, egy új ház alapozása során 1 - 1,5 m vastag habarccsal rakott kőfalakat és néhány faragott sarokkövet találtak. A helyi hagyomány is azt erősíti meg, hogy e területen, a Vár utca kettős kanyarja és a patak meredek déli oldala közötti területen volt felépítve a vár. Ezen a részen most több lakóház sorakozik. A vár valószínűsíthető mérete K–Ny-i irányban kb. 80 m, É–D-i irányban kb. 60 m volt.
Forrás:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 535-536.