Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Divény - DivínSzlovákiaFelvidékNógrád történelmi vármegye - Vár

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Ábrázolások
  • Légifotók
  • Archívum
  • Térkép
  • Szállás

Divény, vár

A Losonci medence É-i része közelebbről ismeretlen időpontban került a Kacsics nemzetség birtokába. Az első, napjainkig fennmaradt okleveles említése 1213-ból származik, mikor is az elégedetlenkedő főurak kihasználták, hogy Árpád-házi II. Endre király a halicsi hadjáraton vett részt, összeesküvést szőttek, melynek során meggyilkolták a gyűlölt merániai Gertrúd királynét. A hazatérő uralkodó ekkor még nem bűntette meg a résztvevőket, majd csak 1228-ban, fia Béla herceg követelésére kobozta el a bűnös Kacsics nembeli Simon bán birtokait, köztük a szécsényi és divényi földeket is.

A trónra lépő IV. Béla király kedvelt hívének, Tomaj nembeli Dénes fia Dénes tárnokmesternek adományozta oda a földművelésre kiválóan alkalmas termékeny losonci völgyet, melynek É-i határát a hegyek karéjában lévő Divény falva jelentette. 1241-ben, a muhi csatamezőn IV. Béla király serege vereséget szenvedett az őket körülzáró tatár lovas hadaktól. A véres összecsapásban, sok más királyi tisztségviselővel, előkelővel és várjobbággyal együtt, életét vesztette Tomaj nembeli Dénes fia Dénes nádor. A tatárjárás borzalmai elmúltával, jórészt az uralkodó ösztönzésére, sőt parancsára, az országban nagymértékű várépítkezések kezdődtek el.

A környék birtokosa, a Tomaj nemzetség, közelebbről ismeretlen időpontban kővárat emeltetett a Divény település feletti meredek sziklán. Az Árpád-házi királyok 1301-ben bekövetkezett férfiágon való kihalásával az ország anarchikus állapotokba zuhant. A tartományurak az országot erőszakkal részekre szaggatva, hatalmas területek fölött parancsoltak, önálló "kiskirályságokat" hoztak létre. A Felvidék legnagyobb oligarchájának, a Trencsénben székelő Csák Máté számított. A nagyúr hatalmába kényszerítette az egyházakat és a kisebb-nagyobb birtokosokat.

1310 körül Csák Máté oligarcha csapatai megjelentek Nógrád vármegyében is. A környező birtokosok közül a Kacsicsok a meghódolást választották inkább, váraikat (Salgó, Somoskő, Sztrahora, Zagyvafő, Baglyaskő) megnyitották a hódítók előtt. Mivel vállalták a hűbéri szolgálatot – ami elsősorban katonai jellegű volt – megtarthatták uradalmaikat. Velük szemben a Tomaj nemből származó Losonczy család ellenállt ennek a hódításnak, ezért a Csákok serege elfoglalta és felgyújtotta mindkét várukat, Divényt és Gácsot is.

Csak 1321-ben Trencséni Csák Máté halálával bomlott fel a 14 vármegyét magába foglaló tartománya. Várait, birtokait Anjou Károly király katonasága foglalta el. Az uralkodó a mellette kitartó és bátran harcoló várjobbágyoknak és előkelőknek gazdag adományföldekkel hálálta meg a hűségüket. Belőlük került ki a magyar királyság új vezető fő és köznemesi rétege. Ezen új bárói réteg egyikeként a Tomaj nemzetségből származó Losonczy család szerencsecsillaga is magasra emelkedett. Dénes fia Tamás úr rövidesen újjáépítette a visszakapott Divény és Gács elpusztult várait. A Losonczy főúri család mondhatta a magáénak egészen 1451-ig, amikor a Losonc városa mellett vívott győztes csatájuk után a harcedzett cseh husziták foglalták el a Felvidék sok más várával együtt. Uralmuknak csak 1462-ben vetett véget Hunyadi Mátyás király, aki előtt végül meghódolt Jan Giskra fővezér, a jogtalanul elfoglalt várait átadva. Így a divényi várbirtok is visszakerült a jogos földesúri családhoz, a Losonczyakhoz. 1467-től már a királyé, aki kedvelt hívének, Guthi Ország Mihály nádorispánnak adományozta oda. A XVI. század közepén már a gyarmati Balassa család mondhatta a magáénak.

Buda 1541-es török elfoglalása után a hódoltság területe egyre nagyobbá vált, melyet Ali budai pasa 1552-es hadjárata tovább szélesített. A földbirtokaikért aggódó nemesi családok igyekeztek megerődíteni váraikat, melyek már nem feleltek meg a korszerű, ágyúkkal vívott hadviselés szabályainak. Egy 1559-es országgyűlési határozat erre kötelezte többek között a Balassa famíliát is, akik ezután emeltethették a felsővár bejáratát védelmező olaszbástyát. 1569-ben a Habsburg császári és királyi ház elleni összesküvéssel vádolt és letartóztatott Balassa János megszökött pozsonyi fogságából és Lengyelországba menekült, divényi vára azonban továbbra is a birtokában maradhatott.

Csak két esztendő múltán alakult úgy a politikai helyzet, hogy Habsburg Miksa király kegyelmet adhatott János úrnak. Az addig is portyázó martalócok által fenyegetett Divényre 1575-ben érkezett el a végveszély ideje, a budai pasa hadjáratot indított a felvidéki bányavárosok ellen. A nagy létszámú támadó sereg Kékkő várának elfoglalása után Divény ellen fordult. A török ostromágyúk rövid idő alatt rést ütöttek a falakon, majd megindultak a véres áldozatokkal járó gyalogsági rohamok. A védősereg, mintegy 300 fő, a végsőkig harcolva esett el. Egyetlen túlélő, a rác származású Deli Radosa tudott csak elmenekülni, ő vitte meg a hírt a birtokos Balassa Jánosnak, a két vár elfoglalásáról. Ez a végvári vitéz, később öregkorában a Balassák kocsmárosa lett. A győztes muzulmánok a 300 védő levágott fejét kopjára tűzték, majd az erősség romos falait díszítették velük. A törökök igyekeztek a messzi környékről összeterelt jobbágynépekkel mielőbb helyreállítani a rommá lőtt várat, majd őrséget – mintegy 150 – 200 főnyit – helyeztek el benne.

Az elfoglalt Divény vára volt a törökök legészakibb végvára, tovább már nem sikerült jutniuk. Bár a hőn óhajtott, ezüsttel-arannyal gazdag bányavárosok soha nem jutottak a hódítók kezére, de a török és tatár portyázó lovasok sűrűn támadták Selmecbánya és Zólyom térségét. A hódítók uralma egészen 1593-ig tartott, amikor a Teuffenbach generális és Pálffy Miklós vezette királyi seregek a téli hadjáratukban sorra foglalták vissza a nógrádi várakat. Az egykorú források szerint a Divény elleni rohamot személyesen Balassa János (+1577) fia Bálint vezette.

A bátor főnemes – a XVI. századi magyar költészet kimagasló alakja – nem sokáig örülhetett visszahódított birtokának, mivel már a következő évben, Esztergom várának ostromában elesett. A pusztuló állapotú divényi vár helyreállítását 1602-ben rendelte el az országgyűlés, az építkezést pedig Turóc vármegye jobbágyságára rótta ki.

Ennek ellenére már nem számított komolyabb hadászati jelentőségű helynek, megmaradt a földesúri család által lakott másodrendű magánvárnak. 1605 elején őrsége kardcsapás nélkül nyitott kaput a Habsburg császári ház önkényuralma ellen támadó Bocskai István felkelő hajdúinak. Ugyanígy tett 1619-ben is, amikor Bethlen Gábor erdélyi serege vonult Ny-i irányban.

A XVII. század közepétől a korabeli híradások egyre gyakrabban emlegették a divényi várban lakozó Balassa Imre báró gaztetteit. A földesúr sűrűn került összetűzésbe a környékbeli birtokosokkal, határvitáiból, jogtalan hatalmaskodásaiból számtalan pereskedés keletkezett. 1656-ban például saját divényi várkapitánya, az ifjabb Libercsey Mihály is megundorodott ura bűntetteitől, kilépett a szolgálatából és legnagyobb ellenlábasának, a gácsi várat uraló Forgách Ádámnál vállalt szolgálatot.

Ebben az időben Balassa Imrét emberölés vádjával idézték Bécsbe, miszerint feleségét, Lippay Borbálát a divényi vár ablakán kidobta. Mivel a főúr a tárgyaláson nem jelent meg, a birtokait elkobozták, őt, magát száműzetésre ítélték. Hamarosan azonban – befolyásos udvari barátai segítségével – visszakapta minden uradalmát. A garázda gróf felfogadva a környék szegénylegényeit és csavargóit, sorra dúlta a szomszédos nemesi kúriákat és falvakat. Megtámadt egy török kereskedelmi szállítmányt is, ezzel megszegte az 1664-es vasvári békét. A Bécsből várható felelősségre vonás elől Erdélybe menekült el, de ott a rokonai ellenségesen fogadták, ezért inkább visszatért Pozsonyba. 1665-ben Wesselényi Ferenc nádorispán ítélőszékében 32 rendbeli nyilvános hatalmaskodás miatt bűnösnek nyilvánított Balassát a pozsonyi várba zárták be. Ő azonban még az év vége előtt megszökött és a divényi várába menekült el. A bécsi udvarban már attól tartottak, hogy a rablólovag gróf a törökökhöz áll, akik segítségével magának kaparintja meg a gazdag bányavárosokat.

1666. márc. 21.-én Balassa Imre divényi várúr hajdúival a környék jobbágyait összeterelte, hogy régi ellenfele a Forgáchok gácsi várát elfoglalja. Mintegy 2 ezer paraszt és 3 – 400 hajdú részvételével indult el a támadás kibontott zászlók, dobszó, kiabálás, erős lövöldözéssel egyetemben. Az ostromlók behatoltak az istállókba, ahonnét elrabolták Forgách Ádám gróf, Libercsey Mihály várkapitány, Horváth András nógrádi szolgabíró és Bezzegh György nemesúr lovait. Felverték a vár alatti majorokat is, a lakosság juhait, disznóit elhajtották. Amit nem tudtak elvinni, azt leölték, és a patakba hajították. A majorgazdát megkötözve elhurcolták Divénybe, és tömlöcbe vetették. Nagy pusztítást végeztek a gácsi serfőző házban is.

Libercsey gácsi várkapitány és a vármegyei bizottság felküldte panaszlevelét a Bécsben tartózkodó Forgách Ádám grófhoz, hogy az juttassa tovább Habsburg Lipót királyhoz a Balassa Imre újabb gaztettét ismertető iratot. 1666. őszén a Wesselényi Ferenc nádorispán vezette, mintegy 3 ezer főnyi katonaság ostrom alá vette a divényi várat, amit alig egynapi lövetés után feladtak az elgyávult védők, akik a nádornak átadták a megkötözött Balassa nagyurat. A garázda rablólovagot a nádor murányi várába szállították el, majd onnan Pozsonyba. Hihetetlen de még most is felelősségre vonás nélkül megúszta a tetteit, 1667 júniusában kiengedték rabságából. Szabadulásának azonban nagy ára volt, vagyonát jelentősen megsarcolták, divényi várába sem költözhetett vissza, ide császári őrséget rendeltek.

Helyette az erősség alatt építethetett magának egy új várkastélyt. A főúr a négyszögletű, sarkain ó-olasz bástyákkal megerősített épületben tovább folytatta mulatozásait, mindennapos tivornyáit. Balassa titokban már a várának visszaszerzését tervezte. Ennek érdekében összebarátkozott a császári zsoldosok kapitányával, akit tisztjeivel együtt meghívott a várkastélyába. Itt a mulatozás alatt leitatta őket, majd a berohanó cimborái mindet lekaszabolták. Felöltve a ruháikat még aznap éjjel bemasíroztak a várba, aminek gyanútlan őrségét lefegyverezték. A fékezhetetlen rabló újabb gaztette kiváltotta a bécsi udvar haragját. 1674-ben mintegy 4 ezer főnyi császári sereg vette ostrom alá Divény várát. Az eredménytelen ostrom után azonban kénytelenek voltak szégyenszemre elvonulni a Balassa Imre rablólovag által védelmezett erősség falai alól.

Az elbizakodott főúr tovább folytatta rablásait, majd csatlakozott a Thököly Imre által kibontakozott kuruc felkeléshez. 1679-ben ismét egérfogóba került Balassa Imre rablólovag a divényi várában, amikor Strassaldó és Leslie császári tábornokok csapatai vették ostrom alá. Most azonban az erős ágyúzás után a császári zsoldosok rohamban elfoglalták a várat, ahol ismét foglyul ejtették a garázda, fékezhetetlen nagyurat. Nem kegyelmeztek a rablóbarlangnak, falait és épületeit puskaporral felrobbantották. Divény vára többé nem épült ujjá, nem szerepelt a hadi krónikák lapjain. Milyen azonban a történelem szeszélye? A foglyul esett Balassa Imre ismételten megszökött és mozgalmas életének alkonyán, a hegyaljai Tállya városában halt meg 1683-ban.

Divény birtokát, melyhez akkoriban ötven jobbágyfalu tartozott, a rommá vált kővárral és a reneszánsz várkastéllyal együtt a későbbiekben a Zichy grófok vásárolták meg. Az ő gazdasági tisztségviselőik laktak a várkastélyban egészen a XX. század elejéig.

Divény várából csodálatos kilátás nyílik a környező magasabb hegyekre és a Rózsaszállás alatt fekvő tóra, amely szintén kedvelt kirádulóhely.

2011-ben megindult és azóta is tart a vár régészeti feltárása és helyreállítása. Évek óta komoly változások tapasztalhatóak, amelyek reményt adnak a vár megmentésére.

GPS: É 48° 26.889 (48.448158)
K 19° 31.981 (19.533018)

Információk: A vár a település közponja fölötti várhegyen magasodik. Az erődtemplom bal oldalán a főútról jobbra indul a jelzett túristaút, melyet követve pár perces sétával érjük el a várat. A vár felkeresése mellett mindenképp látogassuk meg az erődtemplomot és a várkastélyt is.

Érdemes Rószaszállást is útba ejtenünk és lemenni a víztározó tó partjára. Szintén kapcsolt látnivaló a negyedik divényi erődítés is, a Lónyabánya település feletti várhely is, amely könnyű sétával megközelíthető.

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció