A Szebeni-havasokhoz tartozó Szerdahelyi-hegység északi részében, Szászorbó (Gârbova) falutól délkelete 3 km-re, egy 687 m magas hegyen omladoznak az Árpád-kori eredetű vár romjai.
A várnak írásos említése nem maradt fenn, területén régészeti ásatást nem végeztek. A 13. század második felében épülhetett, valószínűleg a 14. században is állt.
A sziklás plató alakjához igazodó, ovális alakú erődítmény területét ma erdő borítja, ennek ellenére jól áttekinthető. A déli oldalon a kerítőfal 17 m hosszú volt, és jóval vastagabb, mint a többi részen. Ebben a falban alakították ki a várkaput. A kapu közelében kőépítmény csekély nyoma látszik, mely egykor a várfalhoz volt hozzáépítve. Valószínűleg nem kaputoronyról van szó, formáját és funkcióját csak ásatással lehetne meghatározni. A kaputól 15 m-re északra a sziklában egy bemélyedés látszik, mely egyes vélemények szerint ciszterna lehetett. A 20. század elején, a vár területén átvezető szekérút létesítésekor a keleti várfalat áttörték és több helyen ledöntötték, ezért csak néhány szakaszon figyelhető meg. Az északi fal egészen a sziklafelszínig elpusztult, szinte nyoma sem maradt. A nyugati fal viszont csaknem teljes hosszában, 3-3,5 m magasan ma is áll. A bejárat ill. a vár leginkább támadható déli része kettős sánc- és árokrendszert hoztak létre. Az első árok 6 m-re van a faltól, szélessége 6 m, ezt követi a 6 m széles földsánc. A második árok 9 m széles, hosszúsága 7-9 m között van, és ugyanilyen hosszú az ezt követő sánc is. A szekérút készítésekor az árkokat betömték, így azoknak már csak a hegyoldalba kifutó végei figyelhetők meg.
Forrás:
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 416.