Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bodzavám - Vama BuzăuluiRomániaErdély és PartiumHáromszék történelmi vármegye - A Bodzai-szoros újkori erődítései

  • Áttekintés
  • Történelem
  • Fotók
  • Alaprajzok
  • Térkép
  • Szállás

Bodzavám, a Bodzai-szoros újkori erődítései (a Kálvária-hegy környezete és a Lobkowitz-sánc)

A Bodza felső folyása mentén haladt az a középkori út, amely még a 19. században is jelentős forgalmat bonyolított le. A mai Bodzavám község déli végétől Havasalföld irányába vezető útvonal a Kárpátok déli gerincét megközelítve kétfelé válik és a Tatárhavas-, valamint a Bonkuta-hágón át hagyja el Erdélyt. A fontos út védelmére a középkortól kezdve emeltek várakat, erődítményeket. A Kárpátok déli oldalán állt a Slon falu környékén épült vár, a Tatárhavas-hágó (Tatárhavas-szoros) közvetlen közelében a Keresztvár (másik nevén Bodza vára). Az útvonalat később is sáncokkal, erődítésekkel őrizték. Több térképen láthatóak azok a sáncok, amelyeket az 1787–91-es harmadik osztrák–török háború idején építettek és használtak.

A háború folyamán, 1788. március 19-én és április 14-én a 2. székely határőrezred egységei sikerrel védték meg a Tatár-hágónál levő Lobkowitz-sáncot, azonban ugyanott a június 13-i török támadásnak már nem tudtak ellenállni és visszavonultak a Kálvária-hegy környezetébe. Az elhagyott Lobkowitz-sáncot 1788. július 17-én szállták meg a török csapatok, majd tovább vonultak Bodzavám irányába. A Kálvária-hegynél július 19-én csata bontakozott ki, melynek során a törököket megfutamították. A Mavrojeni vajda vezetése alatt álló török-román egységek 1788. augusztus 12-én újabb, nagy erejű támadással kísérleteztek, azonban véres harcokat követően a székely-magyar-osztrák egységeknek ismét sikerült visszaverni a támadókat. 1789. augusztus 3-án az újabb török támadást is sikerrel állították meg a Kálvária-hegy környezetében épült sáncokban védekező csapatok.

 Orbán Balázs 60 évvel később még jól megfigyelhette az 1788–89-ben a Kalvária keleti oldalán készült sáncműveket: “Ott domborulnak most is a bodzai vám kápolnája melletti temetőben, az e csatákban áldozatul esett székely hősöknek feledett sirhantjai; ott tünnek fel odább a Kalvária keleti oldalán, és a túlparti hegyoldalban a hatalmas földsánczok ... “, az 1848-49. évi harcokkal kapcsolatban pedig így ír: “a mikor a muszka tábornak erre való jövetele is lehetséges levén, a Kalvária oldalában a régi védsánczok felett néhány ágyút helyeztek el, melyeknek mellvédei most is felismerhetők; a muszkák azonban a Bodza kikerülésével a tömösi és törcsvári szorosan törtek be, s igy a bodzai védművek nem is vétettek igénybe.”

A 19. század második felében a Bonkuta- és a Tatárhavas-hágók felé vezető forgalmas útvonal védelmének jelentőségét csak erősítette az Osztrák – Magyar Monarchia érintettsége az 1877–78-as orosz – török háborúban. Még a háború kitörése előtt, az 1876. november 13-án Bécsben tartott titkos konferencián I. Ferenc-József elnökletével a katonai vezetés megtárgyalta Bosznia és Hercegovina okkupációjának tervét. Oroszország várható negatív reakciójára számítva ugyanekkor döntöttek – többek között – a Kárpátok és Erdély védelmének fokozásáról is. Más hegyszorosok megerősítése mellett ezután építették fel a Bodzai-szoros védelmére – a már elavult 18. század végi sáncegyüttes helyett – az egyes elemeiben ma is látható szorosvédő erődítmények csoportját. A megépült zártsánc, blokkházak és ütegállás, valamint a Bodzára épített fahíd 1878-ban készült tervrajzai megtalálhatóak a bécsi Kriegsarchivban. Az ekkor emelt védelmi objektumok maradványai a terepen ma is megfigyelhetőek. A mellékelt térkép jelöléseit követve mutatjuk be a Kálvária-hegy környezetében a 19. század második felében épített objektumokat, valamint a térképen látható, korábbi időszakból származó sáncot:

1.: Blockhaus I.: Kereszt alaprajzú gerendákból készült típusépület 50 ember részére, körülötte védőárokkal és sánccal. Az egykori gerendaépület természetesen ma már nem lelhető fel, azonban alapozásának nyomai, valamint az egykor földdel fedett épületet kerítő árkok most is jól láthatóak. Az árok szélessége manapság 4-5 méter, mélysége 1-1,5 méter körül van.

2.: Werk A: Jó állapotban fennmaradt, szabálytalan ötszög alaprajzú zártsánc. Ebben helyezték el a Bodza völgye felé irányuló lövegeket. A kiserődön belül épült egy földdel takart, kereszt alaprajzú gerendafedezék is. A sáncban elhelyezhető lövegek (kb. 5-7 darab) a Bodza völgyét teljes szélességében képesek voltak tűz alatt tartani. Az észak – déli irányban kb. 100 méter, kelet – nyugati irányban 50 méter méretű redutot kívülről egy ma is jól látható, 8-10 méter széles, 2-3 méter mély árok veszi körbe. A sánc belső részén láthatóak az egyes lövegeket egymástól elválasztó harántsáncok maradványai, a mellvédek és a belső fedezékek halmai. Az 1878-as tervrajzon halvány vonallal rajzolva feltüntették a „Werk A” helyén állt korábbi, valószínűleg 1788-ban épült ütegállás nyomvonalát. Ennek maradványa azonban a terepen ma már nem látszik.

3.: Blockhaus II .: A Kálvária-hegy kelet–nyugat irányú hosszú, keskeny fennsíkjára épített, 16 ember befogadására készült gerendaház. A fennsíkot egykor árokkal kerítették, azonban ennek nyomai már alig látszanak. Az egyszerű kivitelű faépületből napjainkra semmi sem maradt.

4.: Batterie B: A Bodza déli partja fölötti kis dombra épített kisebb, 1 darab löveg elhelyezésére szolgáló zártsánc, gerendákból épült fedezékkel. A „Batterie B” – természetesen gerendaépületei nélkül – ma is szinte teljesen ép állapotban van. Jól megfigyelhető minden árok és sánc, az egykori hátultöltő löveg helye, valamint a lövegállás mögötti, földdel borított fedezék elhelyezkedése. Ezen a helyen a 18. század végén is épült egy négyszögletes redut, ami az 1878-as ütegállás építésekor pusztulhatott el.

5.: Blockhaus II .: A „Batterie B” fölé délről emelkedő Mühlberg nevű dombra épült. A 25 ember elhelyezésére szolgáló, téglalap alaprajzú gerendaépület csekély maradványai ma erdővel borított területen találhatóak. Árok csak az épület délnyugati oldala mentén készült, ez ma is megvan.

6.: Az 1878-as helyszínrajzon halvány rajzolattal látható, de a „Batterie B”-nél alkalmazott rajzi jelöléssel ábrázolt zártsánc. A magánterületen fekvő, kb. 40 × 40 méter területű sánc ma is jól megfigyelhető. Véleményünk szerint ez egy korábbi, 1788-as sánc helye.

7.: Az 1788–89. évi harcok során megerősítették a Mühlberg keleti lábánál félkör alakban húzódó platót is. A kb. 15-20 méterrel a Bodza bal partja fölé emelkedő platón ágyúkat is elhelyeztek. A dombperem egykori sáncainak csekély maradványai még láthatóak a terepen.

8: A 18. századi „Sternschanze” helye: az 1788–1790-es térképeken ábrázolt, szabályos sokszög alaprajzú zártsáncnak mára csak csekély terepalakulatok jelzik a helyét.

9.: A Kálvária-hegy déli – délnyugati alacsony nyúlványán, ahol egy kápolnarom falai is állnak, szabálytalan nyomvonalon kiásott árkokat találtunk. Egy 1790-es keltezésű térkép kis figyelőtornyot jelöl ezen a területen.

10.: A Kálvária-hegy északkeleti lejtőjén ma ia rendkívül jó állapotban megtalálható az az ötszögű redut, amelyet az 1788-89-ben készült térképek is jelölnek. A kb. 25x30 méteres zártsánc fontos eleme volt a hegy keleti előterében épített sáncrendszernek. A redutok kívülről 3-4 méter mély árok övezi, sáncain belül pedig megfigyelhetőek az ágyúpadok maradványai. 

11.: A Lobkowitz-sánc maradványai a Tatárhavas-hágó közelében. A harmadik osztrák-török háború (1787–91) során több ostromot megért sáncvár a közelében épült más sáncművekkel együtt a Tatárhavas-hágótól a Bodzai-szoros irányába vezető utat védte. Orbán Balázs a „Királyhegy nyugati oldalán levő vár”-ként említi. Leírása szerint a „Királytető alatti magaslaton fekvő fővár […] középpontját egy 69 lépés hosszú, 26 lépés szélességű négyszög erőd alkotja, melynek izmos mellvédei be vannak most földelve, de hogy ott fal vonult el, arról a most is fölismerhető falmaradványok kezeskednek. Ezt másik alsó vár vette körül, melynek mellvédes gátonya s széles sánczai voltak, s mely útra néző szögleténél befelé hajlitott egyenes szögbe volt megtörve.” A Tatár-hágótól északra, kb. 500 méterre fekvő csúcson, amely a hegygerinctől nyugatra, kb. 200 méterre magasodik, található a Lobkowitz-sánc maradványa, melynek kelet–nyugat irányú mérete kb. 200 méter, észak– déli irányban legszélesebb mérete 60 méter. A bozóttal borított domb közepén egy kiemelkedő, kb. 3-4 méter magas kis plató alkotta a vár központi részét, amelyet közel lekerekített sarkú, téglalap alakban árok és sánc övezett. A bozótos terepen itt-ott előbukkannak épületmaradványokat sejtető kiemelkedések, illetve külső szakaszain az ágyúk elhelyezésére szolgáló kiöblösödések is észlelhetőek.

 

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 110-116.



GPS: É 45° 34.533 (45.575542)
K 25° 59.352 (25.989197)

INFORMÁCIÓK: A Bodzavám falu D-i szélén lévő régi Kápolnadomb után K – DK – D-i irányba vezető földúton a Bodza völgyében 200 m-t haladunk a Bonkuta-hágó irányába. Itt a zúzott kővel borított útról egy keskeny földútra kell balra letérni északkeleti irányban. A keskeny földút torkolatának közelében egy kis "FORT" feliratú táblát találunk. 200 m-t továbbhaladva a keletre elhúzódó dombgerincen feltűnnek az erőd sáncai. A többi sáncot éa tábori erőditést a mellékelt térképek segítségével kereshetjük fel. A Lobkowitz sáncot a nagyrészt a Bodza folyó mentén a Boncuta-hágó felé vezetőúton haladva érhetjük el úgy, hogy arról kelet felé letérünk a Tatárhavas hágó felé. 

Ha ezt az üzenetet látja, hirdetésblokkolója letiltotta a térkép betöltését. A hirdetésblokkolót a címsorban megjelenő adatvédelem vagy követés elleni védelem ikonokra kattintva kapcsolhatja ki.
Tekintse meg partnereink ajánlatait a bal oldali térképen, melyen minden szálláshelyet egy ármező jelöl. A térkép a kurzor segítségével mozgatható és nagyítható. További szálláshelyek betöltéséhez nagyítson rá egy településre. Az adott szálláshelyről további információ az ármezőkre kattintva érhető el.
Várak.hu mobil applikáció