Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Az Oltmelléki hegysor területén, a Hangás- (Lauter-) patak mellett fekszik Mese község. A falut először 1322-ben említik, eredetileg a kerci apátság birtoka volt.

Egyhajós gótikus temploma 1350 körül épült. Eredeti boltozatának csak nyomai maradtak. Tornyát erős védőbástyává alakították át, befalazva a földszinti bejárat kapuját. Középkori szentségfülkéjét megőrizték, Harangját 1515-ben öntötték.

1495-ben a templom köré homokkőből és terméskőből várfal épült, amely napjainkban is öt méter magas. A függesztőbakokkal alátámasztott, lőrésekkel ellátott, fedett gyilokjáró, amely a déli részben meg is maradt, kétméteres magasságban található. További két, háromszintes védőtornyot építettek fel a templomvár délkeleti, illetve délnyugati sarkában.

A 16. században létrehozták a külső várat: egy második, lőrésekkel ellátott külső védőfal – amely még ma is három méter magas – épült fel a nyugati, a déli és a keleti oldalon. A templomvárat 1701-ben helyreállították, renoválták. 1888-ban a külső várfal egy részét és a belső várfal délkeleti sarkában található tornyot lebontották. A délkeleti sarokban álló, előreugró tornyot, valamint a várfal keleti oldalát omlásveszély miatt 1958-ban bontották le.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 708-709.