Rezi vára / Rezi három vára: Rezi vára, Cservár, Aligvár
A Szántói-medence déli peremén, a 418 méter magas Meleghegy előreugró, meredek lejtőkkel körülvett dolomit szirtfokán emelkednek Rezi várának romjai. Rezi első világi birtokosának a Tomaj nemzetség Lesence-Tomaji ágából való Jaak (egyes forrásokban Csák) fia II. Tibát tekinthetjük. IV. Kun László királyunk 1284-ben adományozta neki Rezi, Zsid, Gelse, Szepetnek falvakat, a Boldvai (Boldogkő) váráért cserébe. Tiba birtoklása valószínűleg nem lehetett békés, gyakoriak lehettek a hatlmaskodások, ellenségeskedések a környező birtokosokkal. Mindez odáig vezethetett, hogy tulajdonától végül is erőszakkal fosztották meg.
A Keszthelyen birtokos Pécz nemzetség Marczal ágához tartozó Apor és fivére Lukács zalai ispánok, az 1290-es év végén foglalták el a szomszédos tátikai várakat, ami ellen 1291. januárjában tiltakozott birtokosa a veszprémi püspökség. A várat közvetlenül az 1291-es esztendei határjárás után már az új birtokosok, a Pécz nembeli Apor és Lukács építette. A munkálatok idejét 1292 és 1307 közötti évekre tehetjük, de ekkor még csak a lakótornyot emelték, az udvart védő falakat feltehetően nem. Apor az erőszakos foglalásokkal jelentősen megnövelte korábbi birtokainak területét és így saját jövedelmét, valószínűleg az új, jogtalanul szerzett uradalmainak megtartására és biztosítására építette a várat. Rezinek, illetve Tátika két várának együttes birtoklása stratégiai jelentőségű lehetőségeket adott Apor kezébe. Csak Apor utód nélküli halála után szállhatott vissza a birtok a királyra. Apor halálának körülményei és időpontja ugyan ismeretlen, de a vár 1307-ben egy birtok adományozás okán Károly Róbert mellett szerepel.
A király itáliai kapcsolatai és kereskedelme miatt Budáról Zágrábon át Velencébe vezető út kiemelt fontossággal bírt. Az út pedig Rezi és Tátika vára között haladt el. Nyílván Károly Róbert is felismerte milyen lehetőségek vannak a két vár együttes birtoklásában, ezért Rezi mellé megszerezte Tátika alsó és felső várát is 1342-ben. Uralkodása vége felé Károly Róbert úgy döntött, a Balaton északi partján lévő várait, Rezit, Szigligetet, Hegyesdet kibővíti Tátika alsó és felső várával. Arról, hogy Apor halála után a király vette magához Rezi várát, egy 1333-as oklevélből értesülünk, melyben a falu királyi birtokként szerepel.
1358-ban a szintén királyi Tátika jobbágyai még erőszakkal elfoglalták a Vátkai család egy birtokát, feltehetően Rezi is királyi birtok ekkor, mert a két várat minden bizonnyal együtt adományozta Lajos király a Lackfiaknak. Mivel három említett birtokot a későbbiekben együtt találjuk a Lackfiak tulajdonában, a család kezére feltehetően 1360 körül került Rezi vára. 1360-1397 közötti időben újabb bővítések történtek, köszönhetően az új birtokosoknak. A vár megerősítése során számos védművel gazdagodott, és a korabeli viszonyok közepette már komoly erődnek számított. A toronytól délre eső területen egy 1.25 méter széles és három méter magas fallal udvart kerítettek be, valamint mély várárkot is ásattak. Az 1396-os év vége felé Lackfi István, az unokaöccsével és Szepesi János zágrábi püspökkel közösen, Nápolyi László trónigényéért lépett fel. Ezért Zsigmond király 1397. február 27-én, a körösi gyűlésen, híveivel meggyilkoltatta, és 1397. március 4-én kelt oklevelében elkobozta a család minden vagyonát. Ekkor került vissza ismét a király kezére Rezi vára is, amely még 1398-ban is királyi várként szerepel.
1401.január 6-án a várat és a hozzá tartozó birtokokat Eberhard zágrábi püspöknek és rokonának Albi Rudolfnak, valamint az ő gyermekeinek, János topliczai ciszterci apátnak, Pétermannak, Hermannak, és másik Jánosnak adományozta. Jóformán még meg sem szemlélhette új birtokait Eberhard mikor 1401.április 28-án az országnagyok fogságba vetették a királyt. Zsigmond szeme előtt ott lebegett az esetleges trónfosztás lehetősége is. Koronája érdekében több követelés közt bele kellett egyeznie abba is, hogy idegen bizalmasait száműzzék, és birtokaikat elkobozták. Ezek ura közé tartozott Eberhard püspök is, így Rezi várát is elvették tőle.
1403-ban Scharfenecki Frigyes kapta meg Keszthelyt zálogba, a király tartozása fejében. Ekkortájt Keszthely már Rezi várához tartozott, így átmenetileg Rezi is Sárfenecki birtokában lehetett. Ő azonnal továbbadta Keszthelyt Marcali Miklós erdélyi vajdának, Dénes székesispánnak és István fia Péternek. Alig egy éven át ezután ők tarthatták kezükben a Rezi vár uradalmát. Zsigmond azután visszavette tőlük és cserébe Segesdet adta nekik. Az 1403 és 1406 közötti birtoklások azonban okleveles adatok hiányában csak feltételezhetőek. 1406-ban végül ismét Eberhard püspök kapta meg. 1415-ben Eberhard bekövetkezett halála után Rezi, ismét visszaszáll a királyra.
Zsigmond nagyszabású tervei megvalósítása miatt mindig pénzzavarral küszködött, ezúttal sem tartotta meg sokáig a várat. 1421.április 20-án Hradistyében kelt oklevelében Rezi királyi várát a hozzá tartozó Rezi, Zsid, Tomaj és Falud falvakkal, Keszthely mezővárossal, valamint Pölöske vár felével és tartozékaival, tízezer arany forintért elzálogosította Medvesi János zágrábi püspöknek és királynői kancellárnak, valamint Medvei Rudolfnak, Azonban volt egy kitétel is, miszerint a király szabadon bármikor visszavehette. Időközben a király élt is jogával és visszavette Rezit, majd immár nagyobb összegért ismét a Medvei családnak adta zálogba.
1427. június 2-án Zsigmond Brassóban kelt oklevelében elkobozta a várat a Medvei családtól és Gersei Pethő János fiainak, Péternek, Dénesnek és Lászlónak adományozta. Pethő Lászlóval és Péterrel a család két ágra, a horvátországira és a magyarországira bomlott. A várban azonban a család mindegyik ágának összes tagja birtokolt részt, ezért a későbbi sok tulajdonos. Természetesen a tulajdonos csere sem zajlott gond nélkül, hiszen a püspök vonakodott megválni birtokaitól, és nem adta ki a szükséges okiratokat. A király még ugyanebben az éven, július 3-án utasította János püspököt, ő azonban nem engedelmeskedett. A várat és tartományát azonban birtokukba is vették a Pethők.
1430-ban Zsigmond ismét felszólította János zágrábi püspököt, szintén eredménytelenül. Bár az oklevél szerint a király ekkor már teljesen kárpótolta a püspököt. 1431-ben Medvei János Nürnbergben kelt oklevelében ezt el is ismerte. Ennek ellenére az oklevelek mégsem kerültek a Pethőkhöz. Majd 1433.december 3-án kiadott oklevelében, saját részéről lemondott a Pethők javára. Ezután már a Pethő család lett jogilag is az új birtokos, majd Medvei Rudolf még egyszer lemondott Reziről és átadta az okleveleket. Érdemes megemlíteni, hogy Keszthelyen ekkor már fallal körül vett háza kúriája állott a Pethőknek.
A Pethő család rezi váruradalma: Luxemburgi Zsigmond király 1437-ben bekövetkezett halála után Erzsébet nevű lánya és férje Habsburg Albert követte a trónon. Tőle bár rövid ideig uralkodott – a Pethők minden birtokukra új adományt kaptak így feltehetően Rezi várára is. Amikor Albert is meghalt 1439-ben, a főurak két táborra szakadtak. Az egyik az özvegy királynét, míg a másik a választott ellenkirályt I. Ulászlót támogatta. A viszály miatt az országban belháború robbant k, melyben a Pethő család Ulászló mellé állt. 1440 júliusa és decembere között zajló harcokban a Balaton vidékén Erzsébet hívei kerekedtek felül. Az ellenpárti Pethőket hűtlenséggel vádolták meg. Erzsébet királyné 1440. szeptember 21-én Pozsonyban keltezett oklevelében Rezi várát és Keszthely mezővárosát elvette Pethő Lászlótól és Pétertől, mert azok nem engedelmeskedtek neki. Helyette Zágorhiday György helyette asztalmester és volt kincstárnokmester fiának Demeter deáknak adományozta. A birtok tulajdonában azonban ennek ellenére sem háborgatta senki a Pethőket, hiszen ekkor már az új király Ulászló ült a trónon. Ezért az adománylevél már nem volt törvényes.
1453-ban az ekkor uralkodó V. László, aki Erzsébet utószülött fia volt, a környéken Ujlaki Miklósnak adományozott nagy birtokokat, de hogy a két főúri párt között megmaradjon a békesség, Rezi és Tátika várát most már véglegesen is a Pethő család kezén hagyta. Hunyadi Mátyás uralkodása alatt 1458-1490 között Rezi háborítatlanul a Pethőké. Mátyás király 1490-április 6-án bekövetkezett halálát országszerte anarchia követte. A főurak pártokra szakadtak, és mind egy-egy trónkövetelő mögé álltak, attól függően kinek az oldalán számíthattak hatalmuk növekedésére. A koronára pályázók között lépett fel Habsburg Miksa, aki ellenséges hadakkal támadt az országra és október hónap folyamán megjelent a Dunántúlon, azon belül is a Balaton vidékén. Csapatai november 8-án kardcsapás nélkül bevonultak Veszprémbe és Vitéz János veszprémi püspök parancsára Sümeg és Tihany várai ellenállás nélkül meghódoltak.
A Kinizsi Pál várnagya által védett Vázsonykő és a Gersei Pethők várai, Rezi és Tátika azonban ellenálltak. Egyes kutatók szerint 1490 novemberében Rezi várát is megostromolták Miksa hadai. Az 1491-es esztendő a vár életében jelentős dátum, hiszen ekkor is komoly védművekkel gazdagodott a vár, az ostromot követő felújítás során. Nem sokáig maradt azonban a németek kezén, mert még az 1491-es esztendőben visszafoglalták Kinizsi Pál csapatai, amikor megtisztították a Balaton-felvidék várait a német helyőrségektől.
A 15.században és az 1500-as évek első évtizedeiben a Pethők Tátika várában laktak. Keszthelyen még nem volt vár, Rezi pedig kicsi volt a népes család befogadására. Ennek ellenére feltehetően a család egy, esetleges néhány férfi tagja azért mindig tartózkodhatott Rezi várában. Rezi vára sohasem egyetlen családtag kezében volt, hanem birtokjogán mindig osztoztak a Pethő testvérek. A néhai Pethő Miklós Rezi egyik nagy jelentőségű birtokosa részét három fia, István, Tamás és Ferenc örökölte. Örökségükön megosztoztak, amiről egy összeírás is ránk maradt 1515-körüli időkből.
Miután 1541-ben Buda is elesett és az ország három részre szakadt, megnőtt a Balaton környéki várak jelentősége, így Rezié is. A török most már közvetlenül támadta a várakat is, és pusztította környéküket. Rezit a fekvése miatt a török nem tudta elfoglalni, ezért vész esetén itt lelt menedéket a környék népe. Az 1545 körül a fehérvári török szandzsák ellen kialakított balatoni védelmi vonal északi szárnyán Palota, Veszprém, Tihany, Vázsonykő, Tapolca, Csobánc, Szigliget mellett, megtalálhatjuk Rezi és Tátika várát. Ennek ellenére nem tartozik a nagyobb és fontosabb várak közé, hiszen a stratégiailag kiemeltebb szerepű végvárakkal ellentétben, Rezin nem voltak királyi zsoldon tartott katonák.
A Rezi őrsége először 1550. augusztus és szeptember fordulóján szemlélhette meg közelről az igazi, nagyszabású, török hadat, amikor azok Veszprém irányából egészen Sümegig és a Tátikáig nyomultak előre. Ekkor azonban támadásra még nem került sor. Az 1550-es években veszély esetén a Pethő család egyetlen biztonságos és elzárt menedéke Rezi vára volt. Keszthely igazi jelentős várrá alakításáig, 1567-ig, a család egyik felének Tátika, a másik felének Rezi vára szolgált menedékül, lakhelyül. Pethő János igaz sokat volt távol, de mikor hazatért birtokaira, túlnyomórészt várban lakott.
Az 1554-es török támadás során az ellenség végigrabolta az egész Balaton-felvidéket és számos várat megostromolt, így valószínűleg Rezi várát és települését is támadták. Az állandó fenyegetettség ellenére a vár elégé elhanyagolt állapotban volt, és komoly veszélye állt fenn annak, hogy a török akár kardcsapás nélkül is megszerezheti. Rezi és Tátika fontosságát a királyi udvar is felismerte, ezért a várakat 1555-56 körül királyi parancsra megerősítették.
Ekkor Rezi várának átépítése során három méterrel magasították meg az udvart övező falakat, és ezúttal is a régi falakra rakták fel. Ezt követően körülbelül kilenc méter magas várfal jött létre. A fal tetején védőoromzat húzódott körben végig. A keleti fal megmaradt részén még ma is megfigyelhetők azok a gerenda lyukak, amelyek az úgynevezett gyilokjárót tartotta. Ezen a gerenda ácsolaton állva és a fal védelmében tudtak a vár védői tüzelni az ellenségre. Ez a falon körbe húzódó védőfolyosó hét métere magasságban helyezkedett el. A védőfolyosóra a lakótorony előtti udvarról lehetett feljutni. A megmaradt falrészből kiugró kis tartópillér legalábbis erről árulkodik. Párja valószínűleg valamivel északabbra lehetett, alátámasztva azt a deszkalépcsőt, amelyen keresztül a védőfolyosóra lehetett fellépni. Ekkor osztották a várudvart is több részre egymás mögött elhelyezkedő falakkal. A várat csak délről lehetett megostromolni, amennyiben az ellenség átjutott a várárkon és bejutott a várba, több egymás utáni fal állta útját.
Rezi végvárrá válása Hegyesd eleste után: 1561.március 18-a előtti napokban a török hadak váratlanul megjelentek Rezi és Tátika vára alatt, miközben elpusztították Szántó falut. A várakat azonban nem ostromolták meg. 1561.április 17-én a törökök csellel elfoglalták Hegyesd várát, amely kulcsfontosságú szerepet töltött be a védelmi rendszerben és csak a szerencsén múlott, hogy a törökök nem támadták meg Rezit is. Hegyesd eleste után Rezi szerepe ennek az útnak a védelmében annyira meg növekedett, hogy átmenetileg fontos végvárrá nőtte ki magát.
Az egyesült végvári seregek Salm Eck győri főkapitány vezérletével 1562-április 12-én visszafoglalták a törököktől Hegyesd várát. Rezi várának közvetlen fenyegetettsége ezzel elmúlt. Néhány évnyi nyugalmasabb időszak következett a környék életében. Rezi szerepe ezzel némileg ismét csökkent a régió védelmében, de kiemelt fontosságát a környéken egészen a keszthelyi végvár kiépüléséig, meg tudta őrizni. A Pethő család tagjainak egy része még mindig Rezi várát találta a legbiztonságosabbnak, és ott is lakott.
1571-ben családi osztozkodásra került sor a Pethők között. Ekkor Pethő János és sógornője Chorom Anna és fiai úgy határoztak, hogy Rezi várába közös költségen négy-négy puskást (egyes forrásokban öt lásd 1573-ban.) darabontot, és egy várnagyot tartanak. Ugyanekkor összeírták a várhoz tartozó falvak összes jobbágyát. A vártartomány részét képezte: Keszthely mezőváros, Rezi, Zsid, Tomaj, Falud, és Fenék falvak.
1569-72 között Giulio Turco olasz származású császári hadmérnök csaknem az összes végvidéki várnak elkészítette alaprajzát és távlati képét. Rezi várában, 1571-72-es év fordulóján tett látogatást. Az általa készített rajzon a várat még jó állapotban találjuk. Falai, tornyai, lakótornya sérülések nélkül láthatóak.
1578.január 22-én meghalt III. Pethő János. A mintegy három évtizedes birtoklásának jelentős idejét a Rezi vár fénykorának tekinthetjük. Nagyhatalmú urának halálát a vár sem sokkal élte túl, alig több mint egy évtizeddel később követte gazdáját és kihalt, gazdátlanná vált. Rezi vára Pethő Jánosnak köszönhette létét, ő újítatta fel, őrizte meg még néhány évtizedre a kicsiny hegyi várat, melyet oly sokan, oly sokszor akartak lebontatni. Rezi várát ezután Gáspár nevű testvérének két fia, Pethő Kristóf és Mihály birtokolta, akik már korántsem fordítottak olyan nagy gondot a várra. Pethő Kristóf ebben az időben Keszthely kapitánya és a török elleni harc jeles személyisége volt.
Az 1586-os szentgróti gyűlésen elhatározták, hogy követeket küldenek Zrínyi grófhoz, hogy Tátikát vagy Rezit rombolják le. Ugyanis ezekben a várakban meghaladja a Pethő család erejét az őrség tartására.
1588-ban még biztosan állt, a vár szerepel Gasparini 1594-es haditérképén.
Tátika és Rezi sorsa véglegesen 1589-ben dőlt el. A Tátika elleni 1589-es török támadás végképp bebizonyította, hogy a rossz állapotban lévő védművekkel rendelkező várak milyen könnyen a török áldozatául eshetnek. Feltehető, hogy Rezi ekkor vált elhagyatottá, akárcsak mint Tátika. Rezi őrsége végleg elhagyta a kicsiny hegyi várat. Rezi várának lebontását 1589. februárja és az év szeptembere közötti időszakra tehetjük, ekkor említik ugyanis először romba dőlt várként a források. Mivel Tátika pusztulásáról fennmaradt viszonylag sok forrás egyszer sem említi meg Rezit, ezért azt a török nem támadta meg. Feltehető, hogy még a tavasz folyamán, de legkésőbb a nyáron a keszthelyi katonák rombolták le a védműveit, nehogy az őrizet nélküli várba beköltözzön a török.
A vár régészeti és műemlékvédelmi helyreállítása 1998-2000 között indult meg. Sajnos 2006-ban pénzhiány miatt abbamaradtak a munkálatok. Csak 2012-ben folytatódott a vár állagmegóvása. Ennek keretében kapott védőtetőt a kaputorony. Az ekkor végzett munkálatok eredményeként nyerte el mai formáját a romvár területe.
Az Aligvár omladéka és a Meleg-hegy őskori sáncai.
Rezi várán kívül tudomásunk van arról, hogy a várhoz is tartozott egy alsóvár vagy őrtorony. Nyomai mára teljesen eltűntek, így pontos helye sem állapítható meg, de 1851-ben Szeremley Miklós a következőket jegyezte fel: „Rezi aljában kisebb hegyen fekszik délnyugatra Aligvár omladéka”. Az elnevezés eredete valószínűleg népi, így feltehető, hogy a falu lakossága a múlt század közepén még ismerte ezeket a romokat. Teljes bizonysággal nem állapítható meg, hogy a várhoz tartozott és nem pedig egy másik régi épület omladéka volt. Azonban nyugodtan támaszkodhatunk Szeremley adataira, a tény, hogy a romokat hegytetőn lelte fel és az elnevezésben rejlő utalás feltételezi a rom őrtorony, őrposzt, előretolt állás voltát.
A Keszthelyi-fennsíkon elhelyezkedő 418 méter magas Meleg-hegy északnyugati gerincen található Cservár sáncát, 1979-ben Dénes József kereste fel, és a sáncokról vázlatrajzot készített. A zalai várakat kutató Vándor László így a helyszínról: "A hegyen a vártól délre az erdővel borított területen ma is jól láthatók egy földvár maradványai. Különösen jó állapotban maradtak meg a hegygerincet délről lezáró sáncok. Az itt előkerült leletek alapján az erődítést késő bronzkorinak tartjuk." (1)
Forrás: Rövidített kivonat Szatlóczki Gábor: A Rezi vár históriája – a rezi váruradalom története c. munkájából
(megjelent: Rezi, 2000)
Meleg-hegy őskori sáncai - Dénes József és Szádeczky Kardoss Géza blogbejegyzéseinek írásai (1)
