Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Villány - Szűz Mária Szent Neve-templom

A templom XV. századi maradványok fölhasználásával 1753-ban épült barokk stílusban. A század végén megnagyobbították. A homlokzata copf stílusú. Az Angyali üdvözletet ábrázoló oltárképe ismeretlen olasz festő munkája; Mária Terézia leánya, Mária Krisztina ajándékaként került a templomba.

Veress D. Csaba  - Hol zajlott le a „második mohácsi" vagy a „harsányi-hegyi csata" 1687. augusztus 12-én? tanulmányából:

„Az 1526. augusztus 29-én lezajlott mohácsi csata színhelyétől légvonalban délnyugatra 15-16 kilométerre ment végbe 1687. augusztus 12-én a törökellenes felszabadító háború (1683-1699) egyik legjelentősebb magyarországi csatája, melyet már a kortársak is „második mohácsi csata" néven emlegettek. 

...

Az 1687. augusztus 11-i táborzás helyszínrajzának alaposabb tanulmányozása azonban egyértelművé teszi, hogy az a jelenlegi - akkor elpusztult - Villány falu helyszínrajzával azonos. A rajz déli irányból ábrázolja Villány térségét. Szemből nézve a képet, annak baloldalán, azaz nyugati irányban (a kartusban l-es számmal jelölve) a Harsányi-hegy („il  monte Harsan") keleti lejtői láthatók. Jobb felé, azaz keleti irányba a Villányi-hegység keleti dombsora látható, végén a Templomheggyel (164 m pont), melyet a ma is létező két pécsi út karol át. A kép keleti - jobb - szélén a Karasica mocsarai, valamint a Karasica völgyét keletről határoló magaslatok láthatók. A két pécsi út által átölelt Templomhegy déli oldalán jól láthatók a középkori Villány falu - barokk stílusban átépített formájában ma is eredeti helyén álló - középkori templomának romos, tető nélküli épülete. Az olasz rajzoló plasztikusan ábrázolja azt a - relatíve 15-18 méteres - tereplépcsőt, amely a Templomhegy délkeleti magaslataitól húzódik déli irányba, nyugatról szegélyezve a Karasica völgyét. Ez a tereplépcső ma is két - egy magaslati nyugati és egy lapályos keleti - részre osztja a XVIII. században újjáépült Villány községet. A rajz szerint - és ma is ez a helyzet - ezt a tereplépcsőt metszi merőlegesen a Villányi-hegység dombsorával párhuzamosan és attól délre húzódó „Siklósról Mohácsra vezető út" (mint a rajzon is szerepel: „La strada che da Siklós conduce a Mohatz."). Az út és a tereplépcső metszéspontjától délre - a középkori Villány néhány romos épülete mellett - szerepel a félrevezető „Kystotfalu" felirat. 

A másik, az augusztus 15-i táborzást ábrázoló kép - a mai Virágos feletti magaslatokról (120 m pont) ábrázolja a Karasica lapályain elhelyezkedő keresztény tábort. A rajz szemléletesen érzékelteti a Karasica mocsarait, s a lapályt nyugatról határoló tereplépcsőt, melynek északi végén (a kép jobb oldalán) emelkedő Villányi-hegység magaslatait, szélén a Templomheggyel, s oldalában a magánosan és romosán álló középkori villányi templom romos épületével. Ugyanakkor a kép - szemből nézve - bal szélén (tehát déli irányban) az elhagyott török sáncok láthatóak, s a sáncok mögött (a Karasica mocsarai és a tereplépcső között a perecskei ferences monostor romos templomépületét is feltünteti a rajzoló). A képen központi helyet foglal el a virágosi magaslatok - tehát kelet - felől a Karasicát, a lapályt, majd a tereplépcsőt merőlegesen metsző útvonal („La strada di Mohatz a Siklós"), azaz a Mohácsról Siklós felé vezető út. Ezen a képen is - a tereplépcső és az út metszéspontjától valamivel délebbre - szerepel a félrevezető ,,Kystotfalu" felirat, a középkori Villány falu néhány romosán ábrázolt épülete mellett."