Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kamenica nevét legelőször a zágrábi káptalan részére 1334-ben kiadott statumokban említették meg. A település feletti várat a feltételezések szerint a 13. sz. második felében építették fel, de először csak Zsigmond király azon, 1399-es adománylevelében említették meg, melyben egész Zagorjét a Cillei családnak adományozta. A Cilleiektől Vitovec Jánoshoz került, majd fiainak pártütése miatt Mátyás király a zagorjei grófságot Corvin Jánosnak adta. A várat azonban 1463-ban lerombolták, de pontosan nem tudni, hogy ki és mi okból. A várat és birtokát Corvin János a Gyulaiaknak adta, de János herceg halála után, özvegye, Frangepán Beatrice e javakat a lepoglavai pálosoknak adományozta. A pálosok azonban sohasem kerültek birtokon belülre, mert az adományozást a király nem hitelesítette, így továbbra is a Gyulaiak bírtokolták egészen a család 1568-as kihaltáig. Eztán a birtok a Draskovichok (1569-ben haszonélvezetbe, majd 1584-től örökös tulajdonba) kezére került. Az addig közös birtokként számon tartott trakostyáni és kamenicai birtokot Draskovich II. György felosztotta (1600. körül). Ekkor a lepoglavai pálosok újra bejelentették igényüket Kamenicára. A pálosok és a Draskovichok közti pereskedés majdnem 130 évig tartott, de 1730-ban a báni szék végleg a Draskovichoknak ítélte, miután a kamenicai birtokrészt a trakostyáni uradalom osztatlan részének tekintették.

Engel Pál adatai szerint:

„… A magyar történetírásban is Kamenica név alatt szereplő, Varasd vármegyei castellum és birtoka, Zsigmond király adományaként 1399-1456-ig a Cillei család birtokában volt. Az adományozás tényét 1435-ben is megerősítették. A Cillei család kihalása utáni pár évben a vár sorsa ismeretlen (feltehetően Vitovec János tulajdona volt), de azt tudni, hogy 1458-tól Katzendorfer Márton zálogbirtoka volt. Tőle 1464-ben Vitovec János váltotta ki (ekkor már castrum).

1494-ben Corvin Jánost illette, de zálogként Székely Jakab tartotta a kezén. 1514-ben már Gyulai Jánosé és feleségéé. Az időközben Zagorjei előnevet felvevő Vitovec leszármazottak 1496-ban, még jogot tartottak a birtokra (castrum).

Egy ismeretlen nevű várnagyát említik 1487-ben.

A castellum/castrumhoz tartozó birtok, 1399-1456-ig a Cilleieké, majd Vitovec Jánosé, aztán Corvin Jánosé (1488-1504.), végül a Gyulaiaké (1504-1566.). A vár alatti települést, mint oppidum említik 1487-1598-ig.

A vár mai állapota:

A várat 2008. 03. 14-én Keserű László és Szabó Tibor társaságában jártam be. A vár közvetlenül a falun átvezető főút nyugati oldalán, a plébániatemplomtól, kb. 50 méterrel északabbra található. A várdombot (rel. sztm.: kb. 30 m ) két balra ágazó földesút karolja át, így délről és északról is könnyedén megmászható. Az eredeti felvezető út a déli földútról indulhatott mely egy kanyar után, meredeken felvitt a vár északnyugati sáncárkához.

A várat egy majdnem szabályos kör alakú sánc övezi, melynek közepén egy sziklás felszínű természetes magaslat áll.

E magaslat legészakibb részén, egy kb. 10x5,5 méteres, megközelítőleg téglalap alakú (igazából ötszögletű), toronyszerű épület állt, mely a látható falak vastagsága (cca, 1,3 m ) alapján, inkább egy kétszintes, toronyszerű palotaépület lehetett. A falak helyenként az 1,5 méter magasságot is elérik. Az épület északi, hosszanti falát egy kb. 4 méter magasságú sziklára alapozták, de ugyanez a szikla tartja a torony északkeleti sarkát is. A déli, hosszanti fal előtt egy kisebb nyílt tér - az egykori várudvar - található. Ezt a részt is egy sziklatömb zárja, melyen talán valamikor a kaputorony állhatott. Az övező várfalak a terep adottságait követhették.

Tekintve a várdomb gondozottságát, továbbá, hogy a magyarországi turisták előtt szinte teljesen ismeretlen, így a felkeresése mindenképpen ajánlott. Aki Ivanec, Lepoglava, vagy Trakostyán turisztikailag is igen értékes településeit felkeresi, annak igazán kár lenne kihagynia! /Szatanek József/