Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Likava vára

Likavka (Likavka) község Rózsahegytől 1 km-re északra, a Vág jobb partja mentén, a Likavka-patak völgyében húzódva fekszik. Már messziről szembeötlő, a település észak-keleti része fölé emelkedő, meredek sziklagerincet koronázó erősség látványa.

Likava várának építtetője a 13. század második felében Dancs mester, a Balassák őse lehetett. Az alatta elterülő falu a 14. században keletkezett és első említése 1341-ből való. Likava várának első írásos említésére 1397-ben kerül sor, mikor Prokop morva őrgróf elfoglalta. Két évvel később Zsigmond király szerzi vissza, amely ezt követően királyi várként a liptói ispánság tartozéka lett.

1431 szeptemberében a cseh husziták, Holy Prokop és Jan Czapek vezetésével, benyomultak a Vág folyó völgyébe és elfoglalták Likava erősségét. Az ostrom súlyosságát jelzi, hogy ekkor leégtek a várbeli épületek is. November 9-én a huszita sereg egyik része a Vág völgyében, Galgóc és Illava helységek között, vereséget szenvedett a magyar nemesi csapatoktól. A krónikák bizonysága szerint a Berzeviczy Pohárnok István vezette magyar sereg rövidesen visszafoglalta Likavát is.

1434-ben Zsigmond királytól újabb zálogként került felesége Cillei Borbála királyné kezére Likava, melyet négy évig birtokolt. 1437 december 5-én Zsigmond király a morvaországi Znaimban elfogatta, és Pozsonyba vitette feleségét, mivel a királyné ellenezte V. Albert osztrák herceg magyar trónutódlását. Az úrnő csak a rá következő évben szabadult ki fogságából, miután kénytelen volt lemondani összes birtokáról. A továbbiakban Lengyelországba, majd Csehországba távozott, ahol 1451-ben halt meg. Likava vára az új király, Habsburg Albert javadalmai közé került át.

1440-ben Habsburg Albert magyar király váratlan halála után az országban anarchikus állapotok törtek ki. Míg az özvegy Erzsébet királyné a megszületendő gyermekét akarta a magyar trónra juttatni, addig a bárók nagy része, köztük Hunyadi János szörényi bán is, egy felnőtt férfit kívánt uralkodónak, aki a legégetőbb veszedelem, a török elleni harcba tudja őket vezetni. Az özvegy királyné – hatalmának megtartása érdekében – az országba hívta Jan Giskra cseh zsoldosvezért és tapasztalt, harcedzett katonáit. Giskra megkapta Zólyom várát, egyben kinevezték Kassa városának főkapitányává. Legfőbb feladata lett, hogy megakadályozza az ellenkirály, Jagelló Ulászló híveinek közlekedését Lengyelország felé. Griska csapatai rövidesen hatalmukba hajtották a Felvidék nagy részét, várakat és városokat foglaltak el, köztük Likavát is. Emellett elhagyott erősségeket építettek újjá, valamint újabbakat is emeltek.

A krónikák tanúsága szerint, a csehekkel szövetségben álló, lengyel Komorowsky Péter 1446-ban megszerezte Likava erődítményét, ahonnét rablólovagként rettegésben tartotta a messzi környék lakosságát és kereskedőit. A következő évtizedben több oklevél kiadása is fűződik Komorowsky likavai tartózkodásához. 1454-ben az uralkodó a pártjához tartozó lengyel Komorowskyt nevezte ki Liptó és Árva vármegyék élére. A rablólovag ekkoriban szerezte meg Árva és Liptóújvár birtokokat is.

1462-ben Jan Giskra cseh huszita zsoldosvezér kiegyezett Hunyadi Mátyás királlyal, így szövetségese Komorowsky is kénytelen volt meghódolni előtte. A király kegyelmet hirdetett neki az addigi hatalmaskodásaiért, minden birtokát és tisztségét megtarthatta. Az írott források 1469-ben is Komorowski Pétert említik a vár uraként.

1474 februárjában Mátyás király csapatai támadást indítottak Komorowsky Péter rablóvárai ellen. Egymás után vették ostrom alá és foglalták el Liptóújvárt, Likavát és egyes adatok szerint Liptóóvárt (?) is. A győzelemittas katonaság elől Péter báró és családja Árva várába zárkózott be, de nem bízva a védekezés sikerében, tárgyalásokat kezdett a megjelenő királyi sereg vezérével. A tárgyalások végeredményeként Mátyás király megbízottjai kiegyeztek Komorowsky Péterrel. 8 ezer aranyért megvásárolták tőle a várat, a harcedzett őrséget pedig az uralkodó állandó zsoldos seregéhez csatolták. Komorowsky a kapott pénzből már békésen élt a rövidesen, 1476-ban bekövetkezett haláláig.

Likava várát Mátyás király 1482-ben fiának, Corvin Jánosnak ajándékozta a liptói hercegi címmel együtt. Corvin János herceg bajnai Bot Andrásnak adta zálogba a várat, akitől bár 1494-ben visszakapta, de már a következő évben Szapolyai Istvánnak zálogosította tovább. Corvin János 1504-ben meghalt, várnagya, lomnicai Horvát Mihály 1507-ben a Szapolyaiakkal cserélte el a várat, akik 1526-ig folyamatosan birtokolták.

1528 tavaszán a Kassa városának visszafoglalására indult Szapolyai János király csapatai Abaújszinánál ismét vereséget szenvedtek Katzianer Habsburg-párti zsoldosvezér hadától. Maga János király, csekély kíséretével Lengyelországba menekült el. Katzianer generális rövidesen a Szapolyaiak családi fészkét, Szepesvárt foglalta el, míg vezértársa petrovinai Pekry Lajos a lovasaival bevette Likava és Liptóújvár erősségeit.

1533-ban Habsburg Ferdinánd király az eddig végzett hűséges szolgálataiért Pekry Lajosnak adományozta oda Likava és Liptóújvár várbirtokait. Az új tulajdonos megnagyobbítatta, alsóvárral egészítette ki Likavát, míg a felsővár kapujára a címerét és latin felírást készíttetett. -- Az országos viszonylatban is jómódúnak számító Pekry 1530 után vette feleségül az elhalt „sánta” Báthory István nádor özvegyét, Zsófia hercegnőt. Pekry Lajos nemes úr 1534 – 37 között Vas vármegye főispáni tisztségét is betöltötte.

1537 decemberében azonban Pekryt elfogták és börtönbe vetették a Szapolyai-pártiakkal való konspiráció vádjával. Bírósági tárgyalás és ítélet nélkül tartották fogva és csak 1543 telén engedték szabadon. Miután Pekry Lajos Zólyomlipcsén feleségül vette Báthory István vajda leányát, Erzsébetet, az új házassága némileg jobb körülményeket teremtett neki. Tudott már udvartartást és cselédséget is fogadni a várba. Azonban a börtön szenvedéseit már sohasem tudta kiheverni, 1554-ben Likaván hunyt el. Özvegye, somlyói Báthory Erzsébet révén 1556-ban I. Ferdinánd híve, ecsedi Báthory András országbíró szerezte meg a Likava várát.

1560-ban Báthory András országbíró és liptói főispán, a Likava várbirtokot zálogba adat lepoglavai Krusith Jánosnak. Mivel az országbíró 1566-ban elhunyt, nem tudta kiváltani a zálogból Likavát, amit János úr így továbbra is használhatott. 1566-ban a király Krusith Jánost nevezte ki liptói főispánnak, aki a hivatalát egészen 1580-ig, a haláláig viselte.

Özvegye Pálffy Katalin, János úr elhunyta után a Felvidék egyik leggazdagabb földesurához Illésházy Istvánhoz ment újra feleségül 1580-ban. A Habsburg király 1582-ben Illésházy Istvánt nevezte ki örökös liptói főispánnak. Illésházy főispán először zálogba vette a feleségétől Likavát, majd a későbbi években örökbirtokként mondhatta a magáénak. Illésházy-t 1601-ben az uralkodó hűtlenné nyilvánította, mire 1603-ban Lengyelországba menekült, várait császári zsoldosok foglalták el. A Bocskai-féle mozgalom során, 1605-ben Bocskai István juttatta vissza neki a várat, majd 1606-ban, a bécsi béke értelmében, immár az uralkodó beleegyezésével kapta vissza többek között a likavai váruradalmat is. Illésházy 1609 május 5-én halálát követően Likavát unokaöccse, Illésházy Gáspár, majd annak elhunyta (1648) után két fia, Gábor és György örökölte meg.

1651-ben Illésházy György örökös liptói főispán {1648 – 79} Likava várbirtokot 30 ezer ezüst tallérét elzálogosította késmárki Thököly Istvánnak, akinek családja marhatőzsérségből gazdagodott meg és került be a főnemesi osztályba. Ez az időszak volt Likava várának fénykora, mivel Thököly família fényűzően berendezte a magas sziklán trónoló erősséget.  A Thököly szolgálatában álló építőmester, a Krakkóból érkezett Xanthó „fundátor” ezután jelentős átalakításokat végeztetett a  várban.

1664-ben a török nagyvezérrel vívott győztes szentgotthárdi csatát követő vasvári béke pontjai, mivel a vesztes török kezében hagyta az 1660-óta elfoglalt részeket, igen nagy elégedetlenséget okozott a magyar főnemesség körében. Ezért a Habsburg Lipót császár ellen összeesküvést szító Wesselényi Ferenc nádorispán könnyen meg tudta nyerni magának Zrínyi Péter horvát bánt és annak sógorát Frangepán Ferencet, akikhez később csatlakozott még az ország legvagyonosabbjai közé számító Nádasdy Ferenc országbíró és Thököly István árvai főispán is.

1670 decemberében, miután a császár elleni összeesküvés főrangú tagjait kivégezték (Nádasdyt, Zrínyit és Frangepánt) megindult a többi résztvevő utáni hajtóvadászat. Hamarosan Árva és Likava várát, mint a bűnös Thököly István birtokait, a megérkező császári csapatok ostrom alá vették. Az Árva várába zárkózó István gróf halálának hírére, 13 éves fia Thököly Imre úrfi még aznap Likavából a biztonságos erdélyi birtokaira szökött el. Likava vár védelmét Nemessányi Bálintra bízta. Az alig 40-50 fős őrség tíz napig bátran ellenált a támadóknak. Majd az egyre reménytelenebb helyzet miatt a védők java részével Nemessányi december 22-én hajnalban kiszökött a  várból. Az erősségben maradt néhány ember kapitulált a császáriaknak.

Likava vára ezt követően Kamarai kezelésébe került. 1678-ban a Thököly-felkelés idején kurucok foglalták el, majd a mozgalom bukása után a császáriak várbörtönt alakítottak ki a falak között. Egy ideig az esztergomi érsek zálogában volt, majd ismét a kamarához került vissza. 1699-ben az Udvari Haditanács és az Udvari Kamara parancsot adott Likava várának elpusztítására is, de feltételezések szerint akkor ez még csak részleges volt, mert még a Rákóczi szabadságharc kitörésekor is császári őrség szolgált falai között.

Likava várőrségének parancsnoka, 1703. december 17-én kapitulált Luby György kuruc ezredes előtt. A szabadságharc alatti időkben főként hadifoglyokat tartottak benne. Rákóczi végül a hadiszempontból használhatatlannak ítélt várból a helyőrséget és az ágyúkat kivonatta, azután elrendelte annak lerombolását. A vár azóta rom, melyet a következő évszázadokban a természet vett birtokába.

Az erdővel benőtt romok között 1980-körül kezdték el az első kisebb munkálatokat, melyek azonban csak az ezredfordulót követően gyorsultak fel. Az elmúlt két évtizedekben jelentős részei újultak meg az alsóvárnak és az északi palotaszárnynak. Napjainkban is komoly munkálatok zajlanak az alsóvár és a felsővár területén. Emiatt az átfogó munkálatok miatt a vár jelenleg nem látogatható. A helyszínen 2025 szeptember végén végzett bejárásunk alkalmával a várható megnyitást 2026 októberére ígérte a munkavezető. Ezúton is köszönjük a bejárás lehetőségét és a kapott információkat.

A vár leírása, építéstörténete:

Likava várának romjai a településtől, mintegy 1,5 km-re észak-keletre állnak, egy 630 tszf. magasságú sziklás gerincen. A vár keleti oldala előtt a gerincet három helyen is átvágták, valószínűleg még a vár korai építési korszakában. Az égbetörő sziklatömb keleti oldalán építették fel az erősség korai magját a 14. század első negyedében. A vár ekkor két fő részből, a keleti részén egy szabálytalan ötszögletű palotából és a nyugati oldalon pedig emelkedő, szabálytalan alaprajzú toronyból állt. A palota alsó szintjének alapkőzetébe alakították ki anégyzet alakú ciszternát. A két épületrészt összekötő falak kötötték össze, így alakítva ki a keskeny várudvart. Ezt a korai várat többször is átalakították, több részletben is jelentősen bővítették a következő századok során.

A 15. század elején, a vár északi oldalán húzódó perem vonalát követve, a korábbi falszakasz elbontásával jelentően bővítették a várudvart. Ekkor készült el az új várkapu, amelynek nyugati oldalán, egy alacsonyabb szinten előkapu épült. A század végére épült fel, a megszélesített várudvar déli részén az új palotaépület. Az ötszögletű korábbi keleti palotából így felszabaduló területen egy kápolnát alakítottak ki.

A huszita időszak elején a vár nyugati előterét valószínűsíthetően fából készült paliszádfallal vették körül, melyet 1453 körül
Hunyadi János kőfallá építtetett át. Az ily módon kialakult külső vár északi részén, négyszögletű kaputornyot építettek, míg a külső várudvar nyugati területének védelmére ötszögletű bástyát emeltek.

A külső várfal déli felén egy fal elé kiugró négyszögletű tornyot emeltek. A nyugati ötszögletű bástya és a déli torony eredetileg hátrafelé nyitott volt, mely udvar felé néző hátsó oldalát csak később zárták falazattal le. Szintén ekkor épül fel a külső vár északi falának keleti végénél, a később „Lőportorony”-nak nevezett félkör alaprajzú torony. A következő építési szakaszban épült meg a belső vár udvarának északi oldalán, az új, kétszintes palota.

A 16. század elején a Szapolyaiak alatt is zajlottak az építkezések. A kor stílusában felújították a belső vár palotaépületeit, amelyeket feltehetően egy újabb szinttel meg is emeltek. Pekry Lajos idejében is folytatódtak a reneszánsz stílusú átalakítások. A várudvarban ekkor épült a központi lépcsőház is.

A 16. század közepén növekvő török fenyegetettség idején, Krusith János erősítette meg a várat. Kibővíttette és sokszögű ágyútoronnyá alakíttatta át a  belső vár keleti palotájában lévő kápolnát. Emellett lakóhelyiségeket is védelmi célokra rendeztetett át. Illésházy Gáspár birtoklása idején, 1642-ben készült el új kapu a külső vár keleti oldalán, egyben átalakítva korábbi északi külső várfalat is.

Thököly István birtoklásának időszakában is folytatódtak az építkezések a 17. században. Ekkor készült el a belső vár sziklatömbjének déli oldalán, a sziklafennsík alá fúrt kút. Ennek védelmére egy félkör alaprajzú rondellát építettek. Innen egy sziklába vájt alagúton keresztül egy lépcsősor vezetett fel a  belső várba. Thököly átépíttette a paloták homlokzatainak magasságát, majd a meglévő külső vár elé egy újabb, nagy területet ölelő külső erődítés építését kezdte meg. Ez északról, nyugatról és délnyugatról vette körül a korábbi külső várat. A napjaikra már nehezen érzékelhető, szabálytalan sokszög alakú erődítést, egyes részein árokkal kerítették és öt toronnyal erősítették. Ezek közül három toronynak a csekély maradványai ma is felfedezhetők az erdős területen.

A jelenleg is tartó feltárási és építési munkálatok számos újabb részletet hozhatnak még felszínre. Ott jártunk alkalmával mutatták meg nekünk, az alig pár nappal korábban felfedezett kenyérsütő kemence, a pékség nyomait.

Szatmári Tamás korábbi szócikkét átdolgozta és aktualizálta Keserű László - 2025

Források:

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I. {1996}
Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia a Zsigmond korban {1977}
Fügedi Erik: Vár és társadalom a XIII. – XIV. századi Magyarorsz. {1977}
Burgen und Schlösser Slowakei {1990} német nyelvű
Legeza László – Szacsvay Péter: Felvidéki utakon II. {1995}
Ludovit Janota: Slovenské hrády II. {1935, hasonmás 1996}
Csorba – Marosi – Firon: Vártúrák kalauza III. {1983}
Szombathy Viktor: Szlovákiai utazások {1980}
Szabóky Zsolt: A Kárpát medence várai {1996}
Kristó Gyula: Korai magyar történeti lexikon {1994}
Szombathy Viktor: Száll a rege várról várra {1979}
Takács Tibor: Felvidéki várak {1999}
Csorba Csaba: Legendás váraink {1999}
Veresegyháziné: Magyarország történeti – topográfiai kislexikona {1996}
Miroslav Placek – Martin Bóna: Encyklopédia Slovenskych Hradov {2007}
Száraz Miklós György – Tóth Zoltán: Várak {2003} 
Karczag Ákos - Szabó Tibor - Felvidék és Kárpátalja erődített helyei I-II. {2018}
Keserű László: Terepbejárási feljegyzések - Likava - www.varak.hu - 2025