Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Brogyány, nemesi udvarház, castellum, kastély

Brogyán (Brodzany) település, a történelmi Bars vármegye területén, Simonytól (Partizánske) mintegy 3–4 km-re délnyugatra, a Nyitra folyó bal partján fekszik. Napjainkban a Trencséni kerület Simonyi járásához tartozik. A Brogyáni család napjainkban is álló, szépen felújított várkastélya a község belterületén, a kastélypark délkeleti szélén áll.

A települést a "Súpis pamiatok na Slovensku" 1156-ban Villa Brodinc in parrochia Nitriensi néven említi. Az Árpád-korig visszavezethető származású nemesi Brogyányi család birtok- és lakóhelytörténete, szorosan kapcsolódik a településhez. A család itteni erődített udvarházát a források az 1370-es évekre keltezik. De a történelmi összefoglalók az első kőépületre vonatkozó adatként az 1495-ös évet jelölik meg. A 14–15. századi előzmény kisebb, feltehetően tornyos nemesi lakóépület lehetett.

A Grúňová–Babjak által ismertetett építési periódusok szerint a 16. század második felében téglalap alaprajzú, négytornyos reneszánsz castellum épült. Az épület a feltételezések szerint, magába foglalhatta a Brogyányiak 14–15. századi épületének egy részét. A négytornyos kastély a ma álló összetett épület régebbi, északkeleti tömbjével hozható kapcsolatba. Az eredeti castellum védelmi jellegét a saroktornyok és a felső szinten kialakított lőrések mutatják.

Fontos változást hozott, hogy a falunak 1516-ban a Kvassay család is birtokosa lett. A két nemesi család között ettől kezdve állandó birtokvita színtere volt a település. A kastély 1519-ben a Forgách család kezére került. A 17. század utolsó harmadában a Brogyányi család visszaszerzési kísérlete eredménytelen maradt. A romosodó kastélyt 1668-ban Kvassay István szerezte meg a Forgáchoktól, és 1669 körül felújíttatta, illetve bővíttette.

A 2015-ben publikált szlovák építéstörténeti értelmezés szerint Kvassay István a reneszánsz kastélyhoz kéttornyos elővárat építtetett 1669 körül. Ezt az előrészt később lakóhelyiségekké alakították, és kialakult a ma ismert belső udvaros épületegyüttes. A barokk korszakban a szerzők szerint inkább az épület külső megjelenése változott, jelentős alaprajzi átformálás nélkül. A 18. századi források 1743-ban, 1749-ben és 1780-ban is castellum néven említik az épületet. A 18. században a Kvassay család két tagja Bars vármegye alispánjaként volt ismert.

A 19. század közepén (1844-46) Gustav Vogel von Friesenhof báró vette meg a kastélyt. A család orosz irodalmi kapcsolatai, különösen a Goncsarov–Puskin rokonság, meghatározó szerepet kaptak a kastély későbbi történetében. A 19. század második felében romantikus stílusú átalakításokra, udvari árkádosításra, a felső védelmi szint lakófunkcióhoz igazítására, a tetőzet és homlokzatok módosítására került sor. A kastélyhoz neobarokk szárny is épült. A bejárat fölé erkély és órával díszített oromzat került. A Friesenhof család egészen a második világháború végéig birtokolta az épületet.

A második világháború után az épület és berendezése is károkat szenvedett. Az 1950-es években műemléki kutatások és helyreállítási tervek készültek. A későbbi vakolatrétegek alatt korábbi reneszánsz részleteket tártak fel. A nagyobb szabású helyreállítás 1972–1977 között zajlott. Új tetőszerkezetet készítettek, a felső szint egyes 19. századi módosításait visszabontották, és rekonstruálták a lőréseket, valamint a sgraffito díszítés egy részét. A kastélyban 1979-ben nyílt meg az A. Sz. Puskinhoz kötődő irodalmi múzeum. Legutóbb a közelmúltban újult meg a kastély, amely rendezett környezetben várja a látogatókat.

A mai kastély háromszintes, négyszárnyú épület, amely téglalap alakú belső udvart zár körül. Külső sarkain négyszögletes alaprajzú tornyok állnak. Az északnyugati homlokzaton a korábbi castellum egyik tornyának részlete is felismerhető. A délnyugati oldalon kaputorony található, amelyet a 17. századi bővítéshez kapcsolnak. A délnyugati saroktornyot később támpillérrel erősítették meg.

A belső helyiségekben fiókos dongaboltozatok, keresztboltozatok és poroszsüveg-boltozatok maradtak fenn. A reneszánsz homlokzati kialakításra sgraffito díszítések, ívsoros sávok és kváderköveket utánzó felületek utalnak. A korábbi, magasabb épületen felső védelmi szint, kulcslyuk alakú lőrések és fekvő ovális nyílások voltak. E részleteket a későbbi restaurálás során részben bemutatták.

A Grúňová–Babjak-féle épületszerkezeti vizsgálat szerint a teherhordó falazat jellemzően kőből épült. A helyenként alkalmazott tégla vegyes falazatot későbbi beavatkozásokhoz kapcsolják. A falazatok és vakolatok részletes vizsgálatával, azonban továbbra sem sikerült tisztázni a feltételezett középkori torony helyét.

Keserű László, 2026

Források:

Günterová, Alžbeta (szerk.): Súpis pamiatok na Slovensku. I. Bratislava: Obzor, 1967
Grúňová, Zuzana – Babjak, Jozef: Postup a analýzy v rámci sanačného prieskumu. Bardejov, 2015
Lukáčová, Alexandra: Ako básnik Puškin zachránil kaštieľ v Brodzanoch alebo Príbeh jedného múzea, 2023
Karczag Ákos – Szabó Tibor: Felvidék és Kárpátalja erődített helyei, Budapest, 2018.
Janković, Vendelín: Z minulosti Brodzian, Brodzianskovcov a ich kaštieľa. In: Zborník Slovenského národného múzea, 1972
Babjak, Jozef: Sanačný prieskum a návrh opatrení, renesančný kaštieľ Brodzany, 2014