Gudovc, Gudovac, Gwodowcz
Elhelyezkedése: A gudováci várhely, a Plavnica folyótól nem messze, a falu pravoszláv templomától kb. 200 méterrel északabbra helyezkedik el. A földhalmot, melyen egy torony, vagy egy nemesi udvarház lehetett, csak egy, de meglehetősen széles árokkal árkolták körbe, éppen ezért a védelmi rendszerét, északnyugati és északkeleti irányban is kitolták, ahol is elég magas földsáncokat és tornyokat létesítettek.
A várkastély nyugati oldalán, akkor is, de jelenleg is, egy kisebb méretű tavacska található, melyen keresztül, hatalmas tölgyfákból készített csónakokon közlekedtek, olyanokkal, mint amilyet Ivan Barešić bjelovári gyűjtő 1950 körül feltárt. Azonban ezt a csónakok sohasem szállították át a bjelovári múzeumba, mivel a helyi lakosok szétverték. A várba Barešić többször is visszatért, hogy ásatásokat végezzen, melyek során, jó néhány művészien megmunkált, 15. századi kályhaszemet talált. Tekintettel arra, hogy Gudovac 15. századi tulajdonosáról, Péter mesterről tudjuk, hogy 1476-ban részt vett Mátyás király esküvőjén, valószínűsíthető, hogy Péter mester talált ott egy olyan keramikust, aki elkészíthette a Gudovacban, in situ talált kályhát és kályhaszemeket. Ezek közül a kályhaszemek közül néhányat, jelen tanulmány szerzője is megvásárolt a bjelovári múzeumtól 1960-ban.
A várhely neve és múltja: Maga a „Gud” név meglehetősen ritka Bilogorában, jóllehet, 1334-ben, említést tettek egy Guthfelde nevű birtokról, a Palični, vagy Polični folyó mentén, de az Garics tájékán volt, mint ahogy maga a folyó is lehetett Palešniknél, vagy akár Severinnél is. Azonban Michael fiai, Iván mester és fivére Gud, már 1341-ben, bírták Veliki Klokočevac, Pleterna és Miketa luka falvakat, melyek akkoriban, a mai Gudovac falu környékén voltak megtalálhatók.
Tekintettel arra, hogy Iván mester szamobori kapitány volt, valószínű, hogy maga Gud építethette fel, a fenti faluk közé, a Plavnica folyó mentén ezt a várkastélyt. Még ugyanebben az évben, azaz 1341-ben, rendezték is Gud birtokainak megyehatárait. Noha ez egy tekintélyes család volt, mégsem rendelkezünk részletes adatokkal a család tagjairól, egészen 1462-ig, amikor is Bilogora és Horvátország nemesei közül, kiemelkedett Gudováci Péter. Ő viselte a Szlavón királyság magiszteri és viceprotonotáriusi tisztségét „vicarius tempralis episcopatus Zagrabiensis”. Volt egy fia is, István, aki a raszinjei (Rasinje) Bocskai Péter leányát vette feleségül. Pétert három különböző erőszakos cselekménye miatt is megemlítettek, amikor is szomszédjai kárára akarta kiterjeszteni a birtokait. Gudovaci Péternek, különösen a sztrezai pálosokkal volt ellenséges a viszonya.
Mátyás király 1490-es halála után, a Pest melletti Rákos mezőn megtartott, királyválasztó országgyűlés alkalmával, Gudováci Péter is megjelent, szredicai Drzsich István (Stjepan Držić od Sredica), deccsei (ma Orlovac falu) Rohffy Bernát, stb. társaságában. Péter, jelen volt az 1492-es pozsonyi béke aláírásánál is.
Még ugyanebben az időben, azaz 1501-ben, megemlítették a gudováci egyházközséget is. Ez után, Gudováci Péter egy pereskedésbe keveredett a sztrezai pálosokkal, mégpedig Hedrihovci falu környéki javakért, ám ez a per 1503-ban elcsitult és Péter lemondott Hedrihovciról, valamint a pálosokkal való civódásról.
Szulejmán szultán seregének, Horvátországon való keresztülmenetelének idején, azaz 1532-ben, valószínűleg megrongálódott Gudovac is, ám már egy 1543-ben kiadott oklevélben, Megyerőci Kristóf (Kristofor Međurječki) birtokaként említették meg, ahol ekkor 70 porta volt.
Az 1730. esztendőben szerbek laktak a faluban, majd 1786-ban egy új iskola is nyílott benne. Az 1866. esztendőben Gudovacon, már 46 porta volt 584 lakossal.
Forrás:
Lovrencevic, Z. (1989), Srednjovjekovne gradine u Bilogori, u: Arheološka istraživanja u Podravini i kalnicko-bilogorskoj regiji, "Posebna izdanja Hrvatskog arheološkog društva", 14: 139-166, Zagreb.
Fordította: Szatanek József
Köszönjük Hajdú Istvánnak az átadott fotókat és információkat!
