Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Fehéregyháza (Weisskirch, Albeşti) és Héjjasfalva (Diwaldsdorf, Vânători) között, utóbbi határában, a Határ-patak mentén D-i irányba vezető földúton, Héjjasfalvától 5 km távolságban egy 588 m magas hegyen találjuk az eredetileg Szászdálya (Denndorf, Daia) határához tartozó szászdályai vár maradványait.

Az itt talált régészeti leletek alapján tudjuk, hogy a vár területét már az őskorban is lakták. A középkori vár építését és használatát XIII. századi leletek (kerámiák) keltezik. A várat 1289-ben említik először. 1322-ben Dályai Mátyás és Jakab tulajdonába került. Dályai Péter fiai, András és Bertalan 1329-ben valószínűleg újjáépítették. Későbbi sorsa ismeretlen.

A K–Ny-i irányban 30 m-es, É–D-i irányban pedig 20 m átmérőjű, ovális alakú platót kb. 80 m-es átmérővel, a platótól 4-5 méterrel alacsonyabb szinten feltöltődött árok és sánc veszi körül, kivéve a várhegy D-i oldalának egy 50 m-es szakaszát. A gerinc felőli K-i oldalon az említett árok és sánc elé kb. 15 m-es távolságba egy kiegészítő sáncot emeltek, melynek hossza kb. 35 m. A fellelhető kőtörmelék A. Rusu szerint valószínűleg a vár kőtornyából származik.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 411.