Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szászlekence, erődtemplom

Szászlekence (Lechnitz, Lechința) falu, Besztercétől 22 km-re délnyugatra, a Mezőségben, a Szamosmelléki dombvidék Sajói ágában, a Lekence (Kecsedi) patak mellett fekszik.

1285-ben Lekicencha néven jelentkezik az okiratokban. 1333-ban Lekenche, 1356-ban Lekence, 1430-ban Lekencze formában fordul elő. 1333-ban plébániatemploma van, papja, János az 1333–1335-ös évekre a pápai tizedjegyzék szerint 24 garast, majd 5 lotó ezüstöt fizet. Már előbb, 1306-ban említik a plébániát. 1380-ban Balázs, 1434-ben a plébános Petrus Norwak, fehérvári kanonok, Dr. Iuris, 1452-ben Ágoston a plébános, a káplán pedig Tamás.

A település református (korábban evangélikus) erődtemploma, a falu közepén egy kisebb dombon áll. Az 1452-es oklevélből kitűnik, hogy a templom Szent Bertalan tiszteletére volt szentelve. Az oklevél arról szól, hogy elloptak a sekrestyéből két kelyhet és egy kis keresztet. 1454-65-ben Christian Pomarius a plébános.

A templom jelentős részben román kori. Erről tanúskodik a nyugati kapu félköríves béllete s a fölötte látható mérműves körablak. A diadalív koszorúpárkányán különös alakú állatokat faragtak, kőben. A sekrestye fölött boltozott terem van. A templom szerkezete az egykori dési Ágoston-rendi temploméval rokon, s így azzal egykorú, 12. századi lehet. Erődített tornya a 15. századi. Ugyanebben az évszázadban kisebb átalakításokon ment keresztül a templom épülete is.

A templom középkori emléke egy kehely, amelyen már reneszánsz díszítés jelentkezik és rokon több, 16. századi erdélyi kehellyel. Édestársa a völci templom kelyhelye. Megmaradt középkori kőoltárasztala és 1494-ből kő keresztelőmedencéje.

A rossz állapotban levő kőkerítés szabálytalan ellipszis alaprajzú, helyenként puskához való lőrések nyílnak rajta, s néhány külső támpillér támogatja a számos helyen beomlott falat. A hajdan magasabb fal déli oldalán emelkedik a templom monumentális, négyzet alaprajzú tornya, melynek középtengelyeihez csatlakozik a védőfal. A sarkain kváderekből rakott torony több nyílását később elfalazták, a toronysisak alatt fából készült tornác áll.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 783-784.