Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kolozsvár mellett, a Gyalui-havasok ÉK-i és a Mezőség Ny-i része között húzódó Erdőalja dombvidék É-i lábánál, az ÉNy–Ny-ról érkező és itt ÉK-re forduló Kis-Szamos jobb partján fekszik Szászfenes (Floreşti) község. A település Mindenszentek tiszteletére szentelt, védőfallal övezett középkori temploma a környék egyik igen jelentős műemléke.

A helység neve 1272-ben jelentkezik először oklevélben Fenes néven. A XIII. században feltűnő neve, „Zaazfenes” szász telepesekre utal, s ez arra a feltételezésre ad jogot, hogy már ekkor temploma volt. Annál is inkább, mert előbb – egy 1336. évi oklevél szerint – a kolozsmonostori apát alá tartozik, majd az erdélyi püspök birtoka. 1334-ből plébánosát, Miklóst is ismerjük, aki a pápai tizedjegyzék szerint 48 régi banálist fizet. 1342-ben Konrád a plébános, 1400-ban pedig László, akit kétszer is elűznek a plébániáról, de IX. Bonifác pápa visszahelyezteti. Ebből az oklevélből azt is megismerjük, hogy a templomot Mindenszentek tiszteletére szentelték. 1508-ban Gyalui Dénes a plébános, akit erdélyi káptalani tagnak is kineveznek. 1466-ban István a plébános, aki mellett János presbiter a káplán.

A középkori tiszta katolikus lakosság a reformáció kezdetén a régi vallás és az új vallások között ingadozott. 1556-ban Alesius (Madarász) Dénes lutheránus lelkipásztor a fenesi pap, egyben a gyalui dékánság esperese. De úgy látszik, a katolikus folytonosság nem szakad meg, mert 1655-ben plébánosa van Tamásy Gergely személyében.

1778-ban azt jegyzik fel, hogy igen régi plébánia, amely a katolikus hittől sohasem szakadt el és mindig volt katolikus plébánosa. Ez csak részben felel meg a valóságnak, mert a XVI. század közepén, illetve annak második felében átéli a változásokat, s csak a XVII. század közepén lesz újra katolikus, és a XVIII. században katolikus anyaegyház.

A gyönyörű, 14. századi középkori templom ma is áll, megőrizve gótikus kori stíluselemeit. A templom északi oldalán külön gótikus kápolna állott. Ennek ma csak alapfalai láthatók.

A templomot kerítő, korábban 2 m magasságig visszabontott és helyreállított védőfal K–Ny-i irányú, enyhén ovális alakú. A fal K-i és Ny-i oldalán kapuépítmények állnak.

Forrás:

Karczag Ákos – Szabó Tibor: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2012. 777.