Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Abasár – Hajnács-kő

A Kékes csúcsától hosszan lenyúló déli, széles lejtőből dél- délkeletre 3,5 km-re szakad ki a Hajnács-kő különálló gerince, tszf. magassága 632,6 m. Egy, az összekeskenyedő nyeregből 4–5 méterre kiemelkedő, természetes eredetű, alig 5–6 m széles, keskeny sziklafokkal kezdődik, majd déli irányban fokozatosan kiszélesedik. Tőle nyugatra közvetlenül mellette található a Rónya-bérc (a Tekeres-kő sziklavonulatával), melytől a mély Tekeres-völgy választja el. A Hajnács-kő gerincének nyugati és keleti oldala egyaránt rendkívül meredek, sziklás, több helyen szakadékos, ezért ezeken az oldalakon nem volt szükség sáncra. Az első kősáncot az északi, keskeny sziklafoktól délre 160 méterre találjuk, amely kelet-nyugat irányban zárja le a gerincet, árok nélkül. A sánc hossza 70, szélessége 5 m, magassága helyenként eléri a 2 métert. A gerinc közepén 3 m széles kapunyílás szakítja meg. Ettől keletre, 17 méterre kb. fél méter szélességben a sánc felső részéből hiányoznak a kövek, mintegy keskeny átjárót képezve, de ez bizonyára újkori bolygatás. (...)

Dénes József röviden leírta a sáncokat, kapukat és a méreteket is megadta, régészeti leletet nem talált. A várat 1991-ben Nováki Gyula mérte fel Skerletz Iván segítségével. A vár részletes leírására és felmérésének közzétételére 1995-ben került sor.

Régészeti leletet nem ismerünk a területről. A Kandra Kabos által említett őrlőköveket sem ismerjük. A Hajnács-kő magas fekvése és a sáncvár viszonylag nagy kiterjedése alapján az erődítmény keletkezése a késő bronzkorra tehető.

Forrás: NOVÁKI GYULA – BARÁZ CSABA – DÉNES JÓZSEF – FELD ISTVÁN – SÁRKÖZY SEBESTYÉN - HEVES MEGYE VÁRAI AZ ŐSKORTÓL A KURUC KORIG - Castrum Bene Egyesület – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság - Budapest – Eger, 2009