Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Jobbágyi - Szt. György-templom

Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - Nógrád vármegye monográfiájában: "E község és vidéke már az ősidőkben is megült terület volt, mert határa gazdag lelőhelye a kő-, bronz-, népvándorlás-, sőt honfoglaláskori leleteknek. A Szent-Ivány Farkasné kisjobbágyi-pusztai birtokos tulajdonában látható gazdag és érdekes régészeti gyűjtemény legnagyobb része mind e vidékről került ki. 1342 táján az Aba nemzetségből származott Szalánczi Miklós, a Jobbágyi család őse szerezte meg Szurdokpüspökivel együtt. 1344-ben e helységékre szabad ispánságot nyert és utóbb át is költözött Jobbágyiba. Fia Péter (1363–1375) is itt volt birtokos. 1424-ben Tari Lőrincz ég fia Rupert nyerik adományul Zsigmond királytól. 1454-ben Tari Rupert fia György birtokában találjuk. 1465-ben Tari György, Guthi Országh Mihálynak zálogosította el. Halála után az Országh és a Nánai Kompolthi családokra szállott. 1598-ban Török István volt a földesura. 1715-ben 20 magyar és négy tót, 1720-ban 24 magyar, két német és két tót háztartást írtak benne össze. 1754-ben Kanyó György volt itt birtokos, 1770-ben báró Haller Samu tábornok, báró Révay László, Bossányi Júlia és a Nikházy család, 1826-ban pedig gróf Berényi Terézia, Baloghy Lajos, gróf Stahrembergné és a Fáy család. Később Sréter György, Cebrián Antal, Baloghy Lajos, Dobóczky Ignácz, Reviczky Mária, özvegy Koósné szül. Fáy Zsuzsánna. A XIX. század közepén Posztóczky János, Frivaldszky Imre, gróf Cebrián Ferencz és Meskó Johanna. Jelenleg Szent-Ivány Farkasné szül. Patay Jolán, Bérczy Géza s neje Bencsik Mária, továbbá gróf Degenfeld Lajos a legnagyobb birtokosai. A községbeli régi kúriát, mely most Bérczy Gézáé, még Sréter György építette. A Bérczy Gézától jelenleg magtárul használt épületet Koósné Fáy Zsuzsánna a XIX. század első felében szüreti ünnepélyekre használta s itt Fáy András is gyakran megfordúlt. 1831-ben a kolera miatt zendülés tört ki a községben, 1856-ban a község nagy része leégett és 1873-ban ismét a kolera dühöngött a lakosok között. A róm. kath. plebánia már 1332-ben fennállott. A török hódoltság alatt megszünt, de 1693-ban ismét helyreállították. A mostani templom a plebánia helyreállításakor már megvolt, de 1789-ben kibővitették. A torony 1801-ben épült hozzá".

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A templom középső része már 1693-ban állt, később elől és hátul hozzáépítettek. A régi templom gótikus stílusú volt. Az 1711-es, 1715-ös és 1725-ös Canonica Visitatio szerint a kőtoronnyal ellátott, teljesen beboltozott templomnak három oszlopa volt, (»cum tribus columnis«). Mint az 1781-es átépítési terv mutatja, kéthajós templom volt Szószéke és keresztelő medencéje kőből készült. Négy oltárt említ, régi táblaképekkel és egy szárnyas- oltárt (»una super asseres picta cum clausulis suis pariter ex asseribus«). Az 1727-es Canonica Visitatio új felszerelést említ a negyedik oltáron. Az 1746-os szerint a templom régi, sok nehézséget átélt, nem régen restaurálták. 1733-ban felállították az ötváltós orgonát, 1742-ben Berkes István plébános új főoltárt emelt, a régit, mely az 1711 -es Canonica Visitatio szerint barokkstílü volt, átadták Szarvasgedének, ahol mint harmadik oltár szerepelt. A negyedik oltárt 1746-ban már nem is említik. A mai szentélyt és a hajó egyrészét 1775-ben Eősz Ferenc plébános átépíttette. 1781-ben Pfisterer (Fisterer, Fiszter) Ferenc bujáki kőművesmester költségvetést és tervrajzot készít a templom átépítésére, amikor a régi templom alaprajzát is elkészíti. A szentélyt és a sekrestyét alapjaitól újjá akarja építeni, a hajót újraboltozni és új karzatot is óhajt készítem. Az eredeti gótikus szentélyt és sekrestyét teljesen el akarja bontani, csak a hajó hosszfalait használná föl. A nyugati részt a toronnyal együtt 1802-ben építették az alapjaitól kezdve. Egyik helyreállítás alkalmával a déli oldalon, közel a sekrestyéhez, befalazott ajtót találtak, mely a régi bejárat volt. Az északi oldalon is több befalazott ajtót és befalazott kriptabejáratokat találtak. Kőből épült. Megújítva 1829-ben. A templomot köralakban fal vette körül (ennek alsó része köröskörül még ma is megvan, támpillérekkel). Ez a rész 1332-ből való. A fal és a templom északi oldala közötti területen boltíves falazást találtak, de nem tárták fel. A templom körül valamikor temető volt. 

Forrás: MAGYARORSZÁG MŰEMLÉKI TOPOGRÁFIÁJA - SZERKESZTI: BERCSÉNYI DEZSŐ - III. KÖTET - NÓGRÁD MEGYE MŰEMLÉKEI