Utolsó frissítés: 2024.12.20.
Székelyvaja református templom
Az ősrégi székely falu házai mögötti dombon áll a kis középkori templom, melynek papja 1332-ben fizette már a pápai tizedet. A jegyzéken a falu neve VOYA formában szerepel, míg az 1567. évi összeíráskor WAYA néven. A római katolikus falu templomát a Szent Benedek-rendi fehérbarátoknak tulajdonítják, a reformáció után a református vallás követői használják.
Szentélye XIII-XIV. századi, félkörívű záródású, a román építészeti stílus jellegzetes formáját mutatja. A szentély boltozatát félkörívu dongaboltozattal toldották meg, így annak méretével az ún. "templom piaca" térré formálódott. Ez a megoldás rokonságot mutat a már ismertetett marosszentannai és a marosszentkirályi templomokkal. Sajnos, a szentély boltozati rendszerét ismeretlen oknál fogva lebontották, és síkmennyezettel cserélték fel, melynek kevés stukkódísze a barokk hatását mutatja. A szentély végében oltár helyett fából ácsolt karzaton orgonát helyeztek el.
A templom hajója későbbi, a gótika jegyében épült magas oromfallal, félkörívű diadalívvel kapcsolódik a szentélyhez. Bejáró ajtaja csúcsíves, a késő gótikára jellemző formát mutatja, keretezése béletes megoldású. Az ajtónyílás feletti timpanonja (ívmezője) eredetileg domborművel díszített volt, melynek nyomai a múlt század közepén még jól látszottak. Jelenlegi síkmennyezete ugyancsak stukkó díszével barokk hatásra vall. A szószéket téglából rakták. A hajó nyugati végében, részben pilléreken, a legények karzata áll.
A templom tornyát 1820-ban építették, a hajó magas oromafa elé falazva. A templomocska évszázadokon át torony nélkül állt, az 1497-es évszámmal öntött harangját egy különálló haranglábban szólaltatták meg. A vastag fallal épített torony négyszintes, legfelső szintjén nagy, félköríves záródású zsalugáteres ablakokat készítettek, a közti szinteken csak lőrésszerű nyílásokat. A hajó nyugati falát, a torony két oldalán, egy-egy támpillérrel támasztották meg, a tornyát átlós irányúra, nagyméretű támpillérrel biztosították.
A templomszentély padlózata alatt a hagyomány szerint falazott kripta van, de erre vonatkozóan csak ásatási-kutatási munka adhat választ.
A templomnak eredetileg csúcsíves ablakai voltak kőből faragott mérműves megoldással. Feltételezhetően a múlt századi építkezés alkalmával szélesbítették meg az ablakok nyílásait és félköríves záródással hidalták át a megnagyobbított nyílásokat. A templom déli oldalához 1880-ban egy portikust építettek, mely a védett bejáratot biztosítotja. 1943-ban javítási-meszelési munkák alkalmával felszínre került két ablak kőből faragott mérmuve, melynek fényképét a Magyar Építőművészet c. lap 1944. januári száma közölte a 18. oldalon. Kislégi Nagy István és Pogány Frigyes ismertetője szerint a két ablak faragott köveit a helyszínen tanulmányozták. 1962-ben, a műemlékek számbavételekor, a faragott kövek összességét módomban volt látni és leírni. A napokban (jún. 28-án) tett látogatásom alkalmával a faragott kövek egy részét a portikusban láttam, de a fényképen látható csúcsíves záradékkő hiányzik. A fénykép és az ott található darabok alapján a teljes mérmű rekonstruálható.
A templombelső falfelületeit festett falképekkel díszítették, melyeket a reformátusok lemeszeltek (levakoltak). A falképek a XV. század végéről vagy a XVI. század elejéről származnak. Orbán Balázs a falképek maradványairól írt. Jelenleg két helyen látható a feltárt képtöredék. Egyik képtöredéken egy, a másikon két alak (szent?) körvonalait lehet látni, egyébként a kép színezete kopott, színevesztett.
A szentély belső falán két falazott fülke látható. Az egyik félköríves (kissé csúcsosódó) záródású, melyet jelenlegi méretével nem lehet ülőfülkének minősíteni, hanem csak kegytartó fülkének. A másik fülke hegyes záródású, de keskeny méreténél fogva csak virágváza elhelyezésére volt alkalmas.
A székelyvajai templom építészeti értéke a gótika idején alakult ki (főkapu, mérműves ablak, freskó). Az évszázadok alatt végzett változtatások ellenére a templom román kori eredetét (alaprajzi elrendezését) megőrizte. Örvendetes lenne, ha az elkövetkezendő években féltő gonddal őriznék a templom régiségét tanúsító részeket.
Forrás: Keresztes Gyula: A székelyvajai középkori templom
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
1332-ben Voya néven mint önálló egyházközség szerepel*. Az 1567-i regestrumban Waya néven 9 kapuval fordul elő*. A fehér barátok által épitettnek hiszik Vaja ref. templomát is, melyben mostani átalakult, elferditett alakjában is egy román izlésű egyház töredékeire ismerhetünk, a mennyiben erre utal szentélyének félkörű apsisa, melynek kezdetleges donga boltozata nem régen szedetett le; ugy leszedetett köríves metszetű diadalíve, valamint kitágittattak keskeny, köríves nyilatú ablakai is. Már most, ha ezen épitészeti idomok ujjmutatása szerint a szentélyt a román korban (tehát a XII. században) épültnek elfogadjuk is, nem mondhatjuk ezt a hajóról, mely valószinüleg később toldatott hozzá, legalább az itt egyedül megmaradt régi idom, a torony alatti főportalé, a késő gótikára (a XV. századra) utal; mert e kapunak kül-záródása csúcsíves, tagozata két horony közé helyezett félhenger, melyet belülről kajács (Schrage, biseau) szegélyez, az ajtó nyilata pedig elcsapott lóherivvel alakult, az ekként keletkező ívmezőn (tympanum) most semmi ékitmény; de hogy eredetileg ott féldombormű díszeskedett: annak némi nyomai most is látszanak. Itt régebb 1442 volt bevésve, mi most már eltünt. Sőt régi maga az ajtószárny is, mely egészen vastag, sürűn egymás mellé helyezett vas lemezekkel van bevonva. Ily szerkezetű a külső toronyalji ajtó is, melynek vas lemezei össze vannak tolypasztva. A hagyomány azt tartja, hogy azok tatárnyíl-nyomok, kik ellen sikeresen védte magát a templomba huzódott nép. A felhozottakon kívűl e templom régiségére utalnak a fecskefarkú régi fedélcserepek is, melyek egyikén egy dicsfénybe foglalt kereszt, alatta: „pro nomine P. M. 1667” van bekarczolva. Valamint érdekes régi műemlék nagyobbik 6 mázsás harangja is.
...
A vajai egyházközség jegyzőkönyvében ez egyházra vonatkozó igen érdekes bejegyzés van, miből egyetmást közölni szükségesnek látok: „A M.-Vásárhelyről délre másfél órányira fekvő Vaja falunak ritka régiségű ev. ref. imaháza, melynek históriája a sötét régiségbe hajlik, honnan kibuvárolni szintén már lehetetlen, mi kibuvárolható, közlöm. Ez imaház, mint a torony alatti fehér kőkapu szemöld felirata jelenleg mutatja, 1442-ben készült* Továbbá a sanctuarium és a templom eleje (hajó) is merőben terméskőből van, holott ily kő az egész környéken nincsen; oklevelek bizonyitják, hogy e követ a Vajától nyugatra eső Bánya patakból hozták. A magas szarvazat leszedésekor a szemesebb munkások a sanctuarium falában vad méhjárás után egy sing 6 hüv. hosszu, 1 láb 6 hüv. széles rejtekhelyet fedeztek fel, de mivel éjszaka szentségtelen kezek kibontották, tartalmát nem lehet tudni; sokan viharos időkben oda rejtelt templomkincsét gyanitották. Az oldalajtó lesülyedt, a torony alatti bejáró (főkapuzat) egy lábbal kisebbre vétetett stb. Elaggott vének a templom alatti kriptáról beszélnek, melyet még nem kerestek fel; különben a domb, melyen a templom fekszik, annyira be van plántálva embercsontokkal, hogy a templom porticusa ujitásakor több szekér mennyiségű embercsontra bukkantak, valamint a közel levő egyik egyházi telek is csak pár lábnyira ásva is, embercsontokkal teljes stb. Végre a még ma bántatlanul álló templom hátulsó részén a harmadik meszelési réteg alatt durva fekete és téglaszin cartonfestés (valószinüleg fresco-falfestvény) találtatik.”
Forrás: Orbán Balázs - Székelyföld leírása
