Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Törökudvar - Gradišće

2014 folyamán a történelmi és levéltári kutatások mellett, régészeti ásatásokat végeztek a középkori Gradišće (Gradišće) helyén, Törökudvar (Turčišće) településen. Ezek a Turčišće-Goričan régészeti projekt részeként zajlottak.

Gradišće a mai Törökudvartól keletre található, Domása-Domašinec településtől keletre,  a Trnava folyó és a Crni Jarak patak mellett. A vár egy központi dombból áll amelyet sáncok és árkok védenek, amelyek egykoron vízzel töltötték fel, átmérője 50 m. A régészeti feltárások szerint a központi dombon egy faszerkezetű épület állt, ezt a földbe ásott faoszlopok támasztották alá, a sarkoknál földbe ásott vízszintes gerendák húzódtak. A  padló a belső térben kitaposott föld volt. A régészeti feltárások során a Gradišće délnyugati részén egy földbe ásott faoszlopot találtak feltehetően egy fahíd alátámasztására használták, amely a központi fennsíkra való feljutást biztosította. A radiokarbonos vizsgálatok eredményei azt jelzik, hogy Gradišće a 12. század közepétől a 13. század közepéig tartó időszakban lakott volt. A 13. század közepén Gradišće leégett, amely után az élet soha nem állt helyre. A történelmi és levéltári kutatások lehetővé tették, hogy összekapcsolják a települést a Damasa nemesi családdal. 

Forrás: Marijana Krmpotić - Andrej Janeš - Petar Sekulić - Gradišće u Turčišću, Međimurje, gradište/mota iz razvijenog srednjeg vijeka

Damasa nemzettségről Dr. KARÁCSONYI JÁNOS - A magyar nemzetségek a 14. század közepéig írásából:

"Zalamegyei, még pedig muraközi nemzetség, a melynek nevét persze elhorvátosítva a mai Damasinecz vagy Domosinecz falu tartotta fenn. Eddigelé két ága ismeretes : a Damasa-ág és Adorján-ág.

Damasa-ág - Márton 1232-ben bizonyítja, hogy a muraközi, Varasddal szemben es Vizmeth (Vizmecz) föld már Róbert püspök idejében a veszprémi egyházé volt. 1257 előtt, körülbelül 1244-ben királyi ember volt azon bizottság mellett, mely a karakai várföldeket vizsgálta. I. Damasa 1236-ban a zalavármegyei várföldek visszavételére kiküldött bizottság egyik tagja volt. Márton fia Sándor 1292-ben, a veszprémi káptalan bizonyságának jelenlétében, mint királyképe, beiktatta a Tomaj nembelieket a zalamegyei, Letenyétől északra eső Tolmács és Kazár falvak birtokába, de ez iktatásról szóló jelentését minden szokás ellenére nem a veszprémi káptalan, hanem a szomszédos új udvari jánoslovagok előtt mondta el. A szokatlan eljárásnak nagy oka volt. Veszprém körül annyi és oly hatalmas ellensége lakott Sándor úrnak, hogy életét tette volna ki veszedelemnek, ha Veszprémbe megy. A határjárás adatai közt megjegyezte, hogy Tolmács és Kazár mellett neki is van egy darab földje. Lászlót és II. Damasát nem irott adat, hanem csak a szokás alapján tartjuk I. Damasa fiainak, mert a fiúk szokták atyjuk nevét kapni. E Lászlóról és II. Damasáról csak annyit tudunk, hogy 1298-ban beleegyeznek Mura nevű nemzetségi birtok eladásába. Sándor névleg föl nem sorolt fiait és Bertalan nevű vejét ugyanez ügyben említik. 

Adorján-ág - Miklós már V. István királynak hasznos szolgálatokat tett. Folytatta hűséges szolgálatait IV. László idejében s azért kapta 1275-ben a zalamegyei Jakus földet.  Magvaszakadván, e birtok testvéreire szállott. I. István, Péter. Mihály és Pál 1298-ban eladják Mura nevű örökölt földjüket. Murán és Redneken eső telekkel együtt, továbbá Béla és Bene-szege (Benezygy) nevű vett földeik egy részét a Nagy-Abod (Nagyobod) nevű erdő egy részével együtt Hahót Istvánnak 20 márkáért. Az adás-vételi szerződésbe fölvett határjárásból kitűnik, hogy az eladott földek mind a Mura folyó és Rednek (Renneki patak mellett estek) és így az örökségi joggal bírt Mura föld körülbelül egy volt a mai Murscsák nevű, Dómasineczhez tartozó pusztával. ... 1349-ben a muraközi Damasa faluhoz Lendvay Miklós bán tart jogot, s felszólal, hogy a király azt le akarta foglaltatni."