Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

„Római sánc”: A magyar fejedelemség szállásterületét nyugatról védo gyepu belso vonalának egy részét képezte a Vasi Hegyhátat a legkeskenyebb ponton átszelo és elzáró hosszúsánc. A sáncon egyetlen átjáró volt, a „Vaskapu” amely a „Katonák útja” néven ismert Itália felé tartó kereskedelmi út és a sánc keresztezodésénél volt. A nyolc kilométer hosszú sáncfal építésére valószínuleg a 10. század második felében, az augsburgi vereség után került sor. A sáncvonal fo védelmét a nyugatról elotte húzódó árok és a töltésen felépített fa szerkezetu, földdel feltöltött függoleges falú fa sánc alkotta. A sáncon mellvéd helyezkedett el és rendszeres távolságra fatornyokat is építettek. Az így megerosített védelmi vonal több hadi esemény részese volt. Eloször III. Henrik német császár 1051 évi hadjáratában, majd 1118-ban III. Lipót osztrák orgróf és Bozsivoj cseh herceg támadásában kapott szerepet. A második támadás során az erodítmény megállította az elorenyomuló sereget. A sánc valószínuleg a 13. századig volt használatban, utána felhagyták és késobb (1327-ban és 1334-ben) már csak árokként említik. Régészeti vizsgálatára 1959-60-ban és 1985-ben került sor. A Vaskaput és szuk környezetét az 1985-ös régészeti kutatás után 2001-ben eredeti nagyságában helyreállították.

Ispáni vár:

Vasvár ispáni vára, amely egyben a megyeszékhely névadó vára is volt, a Rába fölé emelkedo földnyelven, a mai temeto helyén helyezkedett el. Eredetileg a vasi Hegyhátat lezáró gyepu északi végének ellenorzésére építették, valószínuleg a gyepu építésével egy idoben, a 10. század végén. A megye központjává a 11. század elejétol vált. A várban állt a Szuz Mária titulusú foesperesi templom, itt volt az ispán és az esperes háza, a börtön, a vas és sóraktár is, amelyekre késobbi forrásadatok utalnak. Ispánjáról 1108 óta maradtak fenn adatok. Az ispáni várat 1118-ban a III. Lipót osztrák orgróf és a cseh Borzsivoj herceg által vezetett had elfoglalta és felégette. Az elszenvedett károk után valószínuleg helyreállították a várat, mert 1242 elején még úgy tartották, hogy képes lesz ellenállni a tatároknak. Azonban a tatár sereg elfoglalta és elpusztította az erosséget, legalábbis a várban lévo templom még fél évszázad múlva is romokban állt.

Városkapu:

Vasvár városkapuját a Szent Mihály templom javait összeíró 1217-ben kelt oklevél említi. helye a mai Csipkés- és Bél pataknak nevezett vizek összefolyásánál volt, ahol a Szentgotthárdra vezeto út a délrol érkezo „Római sánc” és az észak felé futó patakok vizébol felduzzasztott halastavak közötti keskeny részen áthaladt. Eredetileg a gyepuvonal egyik védelmi eleme volt, akárcsak a tole délre 3,5 km-re található Vaskapu. Ez a kapu határolta nyugat felol a tole keletre idoközben létrejött váralja települést. Vasvár 1741-es térképe a városkapu helyét nyugatabbra jelzi, így valószínuleg a középkor folyamán a régi kaput áthelyezték.

Sechtinus vára:

A várat egy Sechtinus nevu zsidó ember építette a késobb róla Zsidóföldének elnevezett birtokán, amelyet IV Béla királytól kapott 1276 elott. A kisméretu vár vagy inkább erodített lakhely valószínuleg egy lakótornyot és annak tartozékait foglalta magában. Helyét Vasvár 1741-bol származó térképe pontosan jelzi az egykori ispáni vár maradványainak lábánál. A várat késobbi tulajdonosai, a Koszegiek is használták, de 1339-ben már biztosan nem állt, mert egy per során kastélyhelyként említik. Régészeti kutatása nem volt.

A domonkosok Szent Kereszt temploma és kolostora:

A kolostort a hagyomány szerint IV Béla király alapította. A vasvári domonkosok elso említése 1254-bol való, amikor a király egy földdarabot ajándékozott a kolostornak. Maga a váralja település szélén álló rendház az 1250-60-as években épült fel. A Szent Kereszt tiszteletére szentelt temploma nagyméretu, egyhajós késo román stílusú épület volt. Tornya a rend szabályai szerint a szentély mellett kapott helyet. A rendházat a török veszélytol tartva a szerzetesek 1557-ben elhagyták, és a Gersei Petho család vette birtokba. 1597-ben a Rába orizetére rendelt katonaság költözött az épületbe. 1644 után Ákosházi Sárkány János egerszegi fokapitány és dunántúli vicegenerális kezére került, aki falait kijavíttatta és az épület délnyugati sarkán megépíttette az új bástyát, a Sárkány-tornyot. A kolostor romos épületeit az 1684 után visszatéro domonkosok barokk stílusban építtették újjá. A kolostor épületében 1985-86-ban régészeti és muemléki kutatás történt. Az utóbbi években az épületen jelentos helyreállítási és felújítási munkákat végeztek, amelyek során a késobbi, nem odaillo épületrészeket elbontották.

Forrás:

Kiss Gábor-Zágorhidi Czigány Balázs: Vasvár /Inn:Castrum 2007/l.,Bp. 2007.161-171. 
Iványi Béla : A középkoriVasvár. Vasvár 1992. 
Kiss Gábor: Topográfiai megfigyelések Vas vármegye kora Árpád-kori központjaiban (Kisné Cseh Julianna szerk: Központok és falvak a honfoglalás és kora Árpád-kori Magyarországon /Tatabányai Múzeum Tudományos Füzetek 6./ Tatabánya, 2002)