Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Alparét - Bábolna-hegy

A román régészeti adatbázisban az alparéti Bábolna-hegy Hallstatt, kora bronzkori erődített telepként, kód: CJ-I-s-A-06970 van nyilvántartva.

Orosz Endre - Ujabban fölfedezett erdélyi őstelepek írásában:

"Bábolna hegyi őstelep (Szolnok-Doboka m.). Alparét községtől délre emelkedik a történelmileg nevezetes 695 m. magas Bábolna (Bábgyi) hegy, melyről geológiai tárgyú közleményeikben dr. Koch Antal és dr. Mártonfi Lajos, Szolnok-Doboka vm. Monographiájában pedig Kádár József is megemlékeznek, mint őskori cseréplelhelyről. A hegytetőnek kétségtelenül prehisztorikus telep jellegét 1905 szeptember 17 és 18-án állapítottam meg a hegyplateau keleti szélének 2 keskeny terrasseán a külsejükön feketeszinü és ujjbenyomatos díszű edénycserepek tömeges előfordulását észlelvén. Ilyenek a hidegszamosi Várhegy és a várfalvi Fiityer jelentékeny magasságú őstelepek keramikájának és egyben kultúrájának is teljes analógiáját mutatják."

Berecki, S. – Czajlik, Z. – Soós, Z. (eds.), Historical landscapes. Aerial Photographs of Transylvanian Archaeological Sites and Monuments, CMM, I, L’Harmattan–Mega, Budapest–Târgu Mureş, 2012. könyvben:

"A földvár a községtől délre, a Bábolna és Lozsárd  vízválasztója fölött fekvő Bábolna-hegyen található, Déstől 18,5 km-re nyugatra. A dombtetőt  korábban földművelésre, napjainkban legelőként használják. Tengerszint fölötti magassága  695 m. Már a 20. század elején említik a lelőhelyet.  Orosz Endre majd Ferenczi István terepbejárásaik alkalmával kerámiatöredékeket gyűjtöttek be, ugyanakkor egy ismeretlen körülmények  között felszínre került arany gyűrűt vagy hajkarikát is említ a szakirodalom. A domb északi  oldala felől megközelíthetetlen, a keleti oldalán  kelet–nyugat irányú tájolással erődítési nyomok – földhányás és árok – igyelhetők meg. A  hajdani település határait 2010-ben GPS segítségével Nagy József és Dinu Bereteu rögzítették,  ugyanekkor kora vaskori (HaA–HaB) piros-fekete, fényezett, besimításos kerámiatöredékeket gyűjtöttek."

A Bábolna-hegy az 1437. évi erdélyi parasztlázadás helyszíne, emlékműve ma is áll.

Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme írásából:

"Az erdélyi lázadók, talán azért, hogy szamosközi és nyirségi elvtársaikkal közelebbi érintkezésbe jussanak, mind északabra húzódtak, majd 1437 nyarán azok nagy tömege Belső-Szolnok megyében Alparét határában a Bábolna hegyen gyült össze és követeket küldött Csáki László erdélyi vajdához, a sérelmek orvoslását kérendők. De a vajda a követeket elfogatta és lefejeztette. Ezek után Csáki a Lépes Loránd, Tamásy Henrik és Kusali Jakch Mihály székely ispánok vezetése alatt álló nemesi és székely csapatokkal megindult Bábolna felé és az ott táborozó lázadókat megtámadta. Az ütközet eldöntetlen maradt; egyik fél se nevezhette magát győztesnek, de a nemesek jóval nagyobb veszteséget szenvedtek, mint a pórság. Az ütközet befejezte után Csáki hívta fel alkudozásra a pórhadak vezéreit s a tárgyalások alatt a parasztság és az erdélyi birtokos osztály mint két egyenjogú fél állott egymással szemben. Az egyesség a kolosmonostori konvent előtt 1437 július 6-án létre is jött, melyben a jobbágyoknak jelentékeny kiváltságokat sikerült maguknak kierőszakolniok. Igy többek között a püspök-tized joga minden húsz kereszt után egy forintban állapíttatott meg; a kilencedet egyszerűen eltörölték s egyben visszaállították a jobbágyok régi jogát, hogy szabadon költözködhessenek s javaikról tetszés szerint végrendelkezhessenek. ... A Bábolna hegyen a táborozás sáncainak nyomai még ma is láthatók."