Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Kővágószőlős 

A Mecsek nyugati végének déli oldalán fekvő, először 1290 táján említett község az egyike annak három Szőlősnek, mely a pápai tizedet szedők jegyzékében szerepel. Miután az adószedők az egyes községeket látogatásuk sorrendjében írták le, a Cserkút után következő Szőlős ma Kővágószőlős. Dénes nevű papja 1332-ben 20 báni dénárt fizetett, egy év múlva már - ugyan két részletben - 48-at. Ebből arra kell következtetnünk, hogy nagyobb lélekszámú volt a település, temploma tekintélyesebb lehetett. 

A mai templom ezt alá is támasztja. Az épület keletek szentélye félköríves és ami legjobban tükrözi középkoriságát az a nyugati homlokzat elé állított, támpilléres torony. A templom falukép domináns eleme. Felső két szintje az 1772-ben befejezett helyreállításnak köszönhető, ugyanekkor épült a nyugati kosáríves kaput dekoráló íves, valutás oromzat is. Az 1979-re bevégzett helyreállítás azonban feltárta a torony középkori részleteit is, az első és második szintet félköríves, román stílusú ablakpárok törik át, elválasztásként téglából kialakított pálcatagos párkány szolgál. A helyreállítás során eltérő színnel és vakolattal választották el a középkori és a 18. századi periódust A régebbi világosabb és vékony rétegű, a későbbi rusztikusabb és mélyebb színezetű. Az elválasztás így markáns és szakszerű. Számos műtárgy került ide a Jakab-hegyi pálos kolostorból és a pécsi székesegyház barokk-kori berendezéséből. így a kapu előcsarnokában egy kőkereszt Jakab-hegyről, a szószék Pécsről. 

Forrás: Dercsényi Balász: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon - Baranya megye középkori templomai

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Jakabhegy lábánál húzódó települések, Töttös, Cserkút, Kővágószőlős középkori századaira vet újabb fényt az a leletmentés, amit a kővágószőlősi templom mellett végzett el a közelmúltban Nagy Erzsébet, a Janus Pannonius Múzeum régésze. 

1975 óta folynak az itteni műemlék templom helyreállításának munkálatai, és idén tavasszal tereprendezés során bukkantak elő egy középkori lakóház nyomai.  A háromosztatú épület a régész feltevése szerint a régi plébánia, a paplak, amely az 1290 körül említett 13. századi templomhoz csatlakozott valamikor. Az alápincézett pitvaros lakóház szobáját a konyhából nyíló kemencével fűtötték. A kemencébe sározott cserépdarabokból megállapítható, hogy az épület állt már a 15. században, és a 18. század végén bontották le, mivel akkoriban, 1772-ben át barokk stílusban a kővőgószőlősi templomot. A középkori hajót kiszélesítették, s ekkor szorult ki a terepről a régi lakóépület. Falai között voltak az újjáépülő templom meszesgödrei.

Értékes a lelet olyan szempontból is, hogy ezt a pincés lakóháztípust eddig az északnyugat-dunántúli részekre tartották jellemzőnek — s Baranya eddig nem ismert ilyen középkori lakóépületet. Megtalálták a templom hajdani erődjének falait is, melyeket még leír az 1792-es vizitáció. A leletmentés jövőre folytatódik tovább. Nagy Erzsébet akkor a déli bejáratot szeretné tisztázni. 

Forrás: Dunántúli Napló, 1981 július - 1981.07.23. - 200. szám