Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Bükkszenterzsébet-Nagy-kő 

Bartalos Gyula több helyen említi. Szerepel Soós Elemérnél ,a „sáncos pogányvár"at Pásztor József is ismerte." 

A Nagy-kő-tető Bükkszenterzsébettől északnyugatra, a község közepétől számítva 2,5 km-re emelkedik. A „Nyilazó-tető" (helyesen „Nyilaszó") nevű, hosszan elnyúló, északnyugat-délkelet irányú hegyvonulat déli, kiszélesedő végét jelenti. Keskeny, alig bemélyedő nyereggel függ össze a tőle északnyugatra emelkedő, magasabb hegyvonulattal. 

A Nagy-kő-tető déli, délkeleti oldalát 250 m hosszan, ívelő vonalban hatalmas, közel függőleges, 30-40 m mély homokkőfal határolja. A hegy keleti és nyugati oldala is igen meredek, a hegytetőre az említett hegynyergen lehet feljutni, északnyugat felől. 

A felszínen csak a nyereg felől látni egy sáncot, amely majdnem egyenes vonalban halad a keleti és nyugati oldal között, hossza 82 m. Rendkívül alacsony, belső magassága alig 10-20 cm, külső magassága valamivel több, mint 1 m. Árok egyik oldalán sem látszik, de a sánc alatti külső terület 1-2 méterrel alacsonyabban folytatódik.  A belső terület középen kissé domború, délnyugat irányában erősen lejt. Délnyugati, déli és délkeleti oldalát éles, természetes eredetű perem jelzi, ez alatt rövid, rendkívül meredek oldal után következik a homokkő sziklafal szakadéka. A perem több mint 50 m hosszan elmosódottá válik, majd a keleti oldalon ismét folytatódik, egészen a sánc keleti végéig. Utóbbi oldalon 15 méterrel távolabb, 6 méterrel alacsonyabb szinten, a hirtelen meredekebbé váló hegyoldal felett újabb perem van, amely tovább vonul a nyereg alá. A perem a nyugati oldalon ismét elmosódottá válik egy szakaszon, majd a sánc nyugati vége alatt, de azzal nem összefüggve, tovább folytatódik a hegynyereg alá. 

Az őskori telepet a sánc és a hozzá csatlakozó peremek jól behatárolják, csak a nyugati szélét nehéz közelebbről meghatározni. Az így körülhatárolható terület hossza 170, szélessége a magasabb részen kb. 50-55 m. Nem világos, hogy a keleti és nyugati oldal alsó pereme, amelyek mindkét oldalon a hegynyereg alá indulnak, az őskori telep szélét jelentik-e. 

Néhány kisebb megbolygatott részen sok őskori cserép gyűjthető, közelebbi kormeghatározásra alkalmas darabokat nem találtunk. A hegy fekvése és jellege alapján legvalószínűbb, hogy a lelőhely a késő bronzkor erődített telepei közé tartozik. 

Forrás: Nováki Gyula-Baráz Csaba  - ŐSKORI ÉS KÖZÉPKORI ERŐDÍTETT TELEPEK, VÁRAK HEVES MEGYE MÁTRÁN KÍVÜLI TERÜLETÉN