Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

AZAUM, ODIAVUM - Almásfüzitő

Azaum castelluma az első erődítmény Brigetiotól keletre. Az erőd neve és azonosítása körül korábban bizonytalanság uralkodott, de az újabb kutatás megegyezik abban, hogy az Almásfüzitőtől keletre eső, régóta ismert erődöt hívták így. Az erőd területén talált oltárkövön lévő felirat - col(legium) fab(rum) Odiavensi(e)/(ium) - szolgál példaként a helynév későbbi megváltoztatásához.

A kezdeti palánkperiódus után Antonius Pius idejében emelték a 166x203 m kiterjedésű kőerődöt. Melyet a IV. században jelentősen átalakítottak, majd végül a praetentura sinistra-ban kiserődöt létesítettek, amelynek többször megújított járószintjeiről V. század eleji leletek kerültek elő. Az erőd területe azóta csaknem teljesen elmerült a közeli timföldgyár 6-8 méter vastag iszaptengerében, így további régészeti kutatására már alígha lesz lehetőség.

A régészeti adatok nagy részét Fülep Ferenc 1959-1960 években folytatott ásatásai, valamint Bíró Endre 1970-1973 között végzett feltárásai szolgáltatják. Ezek a feltárások az erőd falairól, tornyairól, és kapuiról adtak információkat. Ezen kívül már csak régebben készült légifelvételek adhatnak támpontot néhány további kérdésre.

Az erődben állomásozó csapatok az ala I Britannica, ala I Bosporanorum, ala III Thracum sagittaria, equites Dalmatae voltak.

Forrás: https://www.ripapannonica.hu/

HUN-REN BTK Régészeti Intézet honlapjáról:

2021. november 3-án nyílt meg az Interreg V-A Szlovákia-Magyarország Együttműködési Program „HUSK Limes Romanus knocking on UNESCO´s door” című pályázat (SKHU/1601/1.1/229) keretében megvalósuló AZAUM RÓMAI TÁBOR állandó kiállítása Almásfüzitőn. A kiállítást Horváth Friderika, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet tudományos főmunkatársa nyitotta meg.

A kiállítás anyagában a Horváth Friderika által 1998 és 2007 között a település római kori vicusában folytatott feltárás válogatott leletei kerülnek bemutatásra, melyek mellett a tábor korábbi ásatásainak néhány jelentős tárgya is helyet kapott. 

Almásfüzitő Kiskolónia településrészének határában végzett kutatások legkorábbi emberi megtelepedésre utaló leletei az őskőkor, majd a neolitikum, illetve a rézkor időszakából származnak. A térség életében a Római Birodalom terjeszkedése jelentős változást hozott és olyan nyomokat hagyott hátra a tájban –  római út és zsilip –, melyek hosszú időn keresztül meghatározták a terület történelmi szerepkörét és sorsát.

Az egykori ala-tábor ma már a zagytározó fogságában van, sorsa a 70-es évek közepén azzal fonódott össze. A birodalom határzónájában a katonaság létesítményei mellett azonban fontos szerep jutott a táborok közvetlen környezetében kialakuló, velük szerves egységet alkotó polgári településeknek is. A tábor körüli falunak jelenleg csak az erődtől nyugatra fekvő sávja kutatható, ahonnan a leletek származnak.

A tábor és a körülötte kialakult vicus nagysága a szomszédos Brigetioéval ugyan nem vetekedhet, de fontos láncszemét képezte a ripa-nak, a dunai határnak. A középső császárkorban a birodalom öt lovasíjász alakulátának egyikét Azaum/Odiavum erődjébe vezényelték, akik a késő császárkorig a tábor helyőrségét alkották. A lovasalakulat hagyatéka, a katonai lószerszám hámszíjait gazdagon díszítő apró veretek széles választéka, sok egyéb tárgyi emlék mellett az újonnan berendezett kiállítótérben tekinthető meg.

A kiállítás helyszíne: Almásfüzitő-Felső, Azaum Római Tábor történelmi szabadidőpark (Duna út 1. hrsz: 110/1).