Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Királyhelmec - Szentlélek-templom

Királyhelmec és Felső-Bodrogköz általában a térség legrégebben állandóan lakott területei közé tartozik. A város, illetve a város területén kialakított lakott település létezését bizonyító első írásos emlék már az 1214-es esztendőből származik. 

Az 1214-es adománylevélre való tekintettel bizonyos, hogy Helmec első ismert feudális birtokosa Boleszló váci püspök volt. A püspök a birtokot valószínűleg az édesapja után örökölte, aki feltételezhetően a 12. század második negyedében szerezte azt. A 13. század elején Helmec falu új birtokosa a szomszédos Lelesz községben található Premontrei Prépostság lett.  A falu, ill. annak egy része viszont nem maradt sokáig a kolostor birtokában, még a századvég előtt a feudális birtokosok tulajdonába került. 

A mezőváros jelentős vallási, ill. egyházi központként is funkcionált, feltételezhető, hogy már a 13. században volt temploma. A helmeci Szentháromság-templomot viszont csupán a következő évszázad 30-as éveiben jegyzik a pápai dézsmában. Egészen a középkor végéig a helmeci plébániát a prépost képviseletében a szomszédos Lelesz szerzetesei igazgatták. A 15. és a 16. század fordulóján, az 1500 - 1501 esztendőkben a helmeci lelkipásztor 10 arany dézsmát szolgáltatott be. A 90- es évek első felében a plébánia élén a helmeci Péter állt. Helmec egyházigazgatási központjába tanult és tehetséges papokat helyeztek. Ennek jelentőségét bizonyítja az a tény is, hogy már a 15. század végén a papjai és káplánjai a Szentlélek Társulat tagjai voltak. A régi helmeci temploma középkorban többször is átépítésre került. Figyelembe véve, hogy a mai templom legrégebbi részei a 14. század közepéből származnak, az első átépítés, vagy az új templom építése már akkoriban megvalósult. A helmeci templom további kiterjedt átépítése a Pálócziak uralkodásának idejére, a 15. század közepére tehető. A templom egyúttal új patricíumot kapott, a Szentléleket.

A 17. század elején Királyhelmec az azonos nevű kisebb uradalommal együtt a Báthory-család birtokában volt. 1604-ben Helmec Zemplén vármegye több uradalmának tulajdonosa, Nyáry Pál birtokába került. Azonban hamarosan ő is életét veszítette, így a mezőváros és az uradalom 1609-ben az özvegye tulajdonába került. Már a rákövetkező esztendőben Helmec uradalmat kastélyostul az uralkodó Nyáry Pál fiának, Nyáry Istvánnak adományozta. A Nyáryak uralkodása idején Helmec és a Perényi-kastély lett e főnemesi nemzetség egyik székhelye. Bizonyára ezen okból kifolyólag tartották az akkori református templomban (a mai római katolikus templom) 1618. november 15-én Nyáry Krisztina és Thurza György nádor fiának, Thurza Imrének esküvőjét. A 40-es évek végén további változás következett be Királyhelmec és a hozzá tartozó uradalom birtokjogi viszonyában. Új nagybirtokosai I. Rákóczi György erdélyi fejedelem, majd özvegye, Lórántffy Zsuzsanna lettek. Így került még a 17. század közepe előtt Helmec az ország egyik leghatalmasabb főúri nemzetségének, a Rákócziak birtokába. II. Rákóczi György erdélyi fejedelem édesanyja, Lórántffy Zsuzsanna után lett a helmeci uradalom birtokosává. A református egyházi gyülekezet Királyhelmecen megszakítás nélkül egészen 1671 nyaráig tevékenykedett. A lelkészség átmeneti megszűnése, a templom és további ingatlan vagyona elkobzása erőszakos úton történt, feltehetőleg 1671. július 12-én. Ezen a napon foglalta el ugyanis darabontjai kíséretében a helmeci templomot I. Rákóczi Ferenc. A reformátusoknak csak a II. Rákóczi Ferenc-féle felkelés alatt sikerült a templomot ismét visszaszerezniük. Annak ellenére, hogy a felkelés vezetője szigorúan megtiltott mindennemű templomfoglalást, amely az országgyűlés tanácskozásának tárgyát képezte, Helmecen a reformátusok már 1703 nyarán elfoglalták a templomot. 

A rekatolizációs törekvések legfőbb kivitelezője Királyhelmecen a város földesura, a Leleszi Prépostság volt. II. Rákóczi Ferenc szabadságharcát követően a prépostsághoz tartozó uradalmakban a rekatolizáció erős támogatóra lelt a konvent által a morva Loukyban kinevezett új prépost, Tahy Károly Ferenc személyében. Tahy még 1711-ben kiutasította a városból a református prédikátort és jelezte igényét a felkelés óta a reformátusok által használt plébániatemplomra. Azt, hogy a temploma prépostsághoz került, meggyorsíthatta az a tény is, hogy 1718-ban a templomkiégett és a hívők nem tudták biztosítani annak rendbehozatalát. Az épület azon részét, ahogy az istentiszteletek alkalmával a nők ültek, befedték szalmával, de a többi része tető nélkül maradt. A Leleszi Prépostság csakhamar, 1718-ban, utasítást kapott III. Károly uralkodótól a helmeci református templom, a parókia és valószínűleg az iskola vagy egyéb birtok átvételére. Az átvétel zavargások nélkül zajlott le. A Leleszi Prépostság rekatolizációs intézkedései a római katolikus plébánia megújulásához vezettek Királyhelmecen. A római katolikus hívők száma az újonnan betelepülő lakosok növekvő száma ellenére sem volt magas, így valószínűleg ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a prépost nem fejtett ki túlzott igyekezetet annak érdekében, hogy megjavíttassa a kiégett templomot, melyet még az 1733-as feljegyzések is tető és boltozat nélkülinek írnak le. A templom széleskörű rekonstrukciója Kunitz Károly prépost kezdeményezésének köszönhetően csak az évszázad közepén valósult meg. A templom nagyszabású, barokk stílusú átépítésének kivitelezője az 1751- es évben az uradalom gazdasági intézője, Szmercsek Flórián volt. Az átépítés során a templomot barokk boltozattal és tetőzettel látták el, kívül és főleg belül pedig több barokk díszítésű kiegészítő kelléket kapott. Megújult a város templomtornya is, amelyet jellegzetes barokk kupola díszített. Az új templomot ünnepélyes keretek közt a Szentléleknek szentelték. Még ugyanazon évben a prépost Eötvös Imre személyében kinevezte a felújított plébánia első lelkészét.

A királyhelmeci római katolikus lelkészi hivatallal kapcsolatban bővebb információkkal szolgál a 19. század első negyedében az 1815- ben készült kánoni vizitáció. A plébánia a régi középkori, 1713-ban a reformátusoktól elfoglalt és a 18. században felújított templomot használta, melynek hossza 10 öl, szélessége pedig 5 öl volt. A falazott templomdombra épült, és a hozzá tartozó temetővel együtt fallal volt körbekerítve. A templomhoz hasonlóan a három haranggal felszerelt, kőből épült torony is jó állapotban volt. 

Forrás: Kónya Péter (szerk.): Királyhelmec története (Prešov, 2013)