Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Pula – Tálod, Szent Ilona-templomrom

Tálod legrégebbi említése 1171-ből: "Az alábbiakban tehát rövid részletet közlünk BENEDEK (BENEDICTUS) veszprémi ispán(comes) 1171-es (MCLXXI) latin nyelvű végrendeletéből (BENEDICTO comitis: Super predio Ireg, Zamard, Kaluzd et Kai), amely az eddig ismert legrégebbi írásos említése a Pula közigazgatási körzetéhez tartozó egykor Tálod falunak. Az ispán Ireg, Zamárdi, Kálózd s Kál községben fekvő ingatlanait s népeit az Egyházra hagyta, többi vagyonát pedig, közte a Tálad községben lévőket is leányára, s EGYED (EGIDIUM) testvére fiára, kit fivére halála után fiává fogadott". Forrás: Náczihegyi Tükör XIX. évfolyam, 1. szám

Tálod (első említés 1171, Benedek Veszprémi ispán végrendelete) a Rátót nemzetség birtoka volt, akik 1324-ben a falubeli birtokukat az általuk a 13. század végén alapított tálodi kolostornak adományozták azzal a kikötéssel, hogy a birtok egy rész kivételével még 86 évig a család (Keszi Lőrinc fiai) kezén marad. Templomának építésére a 12-13. században került sor. Patrocíniuma a pápai tizedjegyzékekben és a már kiapadt Szent Ilona-forrás nevében maradt fenn. Forrás: https://sematizmus.vefleveltar.hu/

Az újkori Pula határának keleti felén volt a középkori Tálad falu a mai Tálod-dűlőben. Volt templomának romjai pedig a patak bal partján, a faluval átellenben állott. Tálad 1548-tól, Pula 1557-től vált pusztává, azaz lakatlanná. Mindkét falu a devecseri Csóron család tulajdona volt, s az 1620-as évektől lett a Pápát és Devecsert is birtokló Esterházyaké. Tálad többé már nem épült újjá. Forrás: https://www.pula.hu/

Pulától délkeletre, Nagyvázsonytól nyugatra, a Vázsonyi-Séd déli partja közelében, a Kecske-hegy lejtőjének alján, erdőben, de annak széléhez közel, kis lejtő pihenőjén álló, keletelt, egyhajós, középkori falusi templom konzervált romja. Kb. 8 méter hosszú, téglalap alakú hajóból és keskenyebb, közel négyzet alaprajzú, egyenes záródású szentélyből álló, mészkő-törtkő falú templom. Bejárata a hajó Ny-i oldalán nyílott, a kőkeret részei megmaradtak. A nyílás 120 cm széles volt. A szentély pillér nélküli diadalívvel csatlakozott a hajóhoz. A hajó ÉK-i és DK-i sarkában később épített oltárok tömbjei kerültek elő. A templom járófelületét téglaburkolat fedte. A templom falai 70-80 cm vastagok, 1-1,5 méter magasan maradtak fenn. A templom mellett további maradványok (?), temetőkerítés, esetleg a plébános házának maradványai is kivehetők. Forrás: https://sematizmus.vefleveltar.hu/

Sz. Burger Alice (szerk.): AZ 1970. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek I/24. (Magyar Nemzeti Múzeum Budapest, 1971) - Magyar közép- és újabbkor dokumentációjában: A középkori elpusztult Tálod falu templomát helynévanyagban fennmaradt Szt. Ilona-forrás elnevezés útbaigazítása alapján 1969-ben az erdőben fedeztük fel. A kisméretű románkori, egyenes szentélyzáródású rom falai 1 - 1,5 m magasak. Kidőlve találtuk meg a Ny-i homlokzat közepén nyiló ajtó nyiláskerettöredékeit. A hajóban és a szentély egy részében feltártuk a teljesen ép téglapadlót, a törmelékből igen sok tetőcserép töredéke került elő. A padlóburkolat és a tetőfedés a XV. sz.-i átalakítás bizonyítéka a hajó két mellékoltérával és az ornamentikus diszü freskófestés töredékeivel együtt. (Éri István)