Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Nagyvázsony - Csepely

Csepely falut 1086, majd 1135-ös keltezésű hamis, valójában XIII. századi oklevél említi először, mint a bakonybéli apátság szőlőtermő birtokrészét. Az első hiteles adat 1233-ból való. A falu lakói ekkor királyi pohárnokok és királyi vadászok voltak. A XIV. századi adatok szerint is közvetlenül a királynak tartoztak szolgáltatásokkal. E század végén a környék birtokos családjának, a Zádor-vár és a nagyvázsonyi lakótorony építtetőinek, a Vezsenyieknek egyik ága itt lakott. A Vezsenyiek és a faluban lakó kisnemesek között állandó viszálykodások voltak. A periratok sok értékes adatot megőriztek számunkra. Ezekből ismerjük meg a későbbiekben is szereplő Csepelyi család nevét is.

1453-tól a Csepely lakóinak többsége Vásonykő mindenkori urának adózik és neki tartozik szolgáltatásokkal.

1472-ben a vázsonyi várral együtt Csepely is Kinizsi Pál kezébe jut, halála után — özvegye — Benigna asz-szony révén a Kamicsáczi Horváthoké lesz. 1531-ben az adóösszeírások szerint 20 portája van. 1549-ben török kézre kerül, 1557-ben már elhagyott pusztaságként tartják számon. Ám a korábban virágzó szőlőművelés továbbra is megmaradt s így feltehetőleg az élet itt teljesen nem szűnt meg.

A Nagyvázsonytól ÉK-re mintegy 5 km-re levő falu nyomai egy К—Ny-i irányú hosszú dombvonulat D-i lejtőjében, a két forrásból eredő Séd patak K-i ágának Ny-i partján mutatkoznak. Mintegy 1,5 km hosszan és 300 m szélességben húzódik a település É-ról D felé. Templomának romjai a domb lejtőjében ugyan, de a település legmagasabb részén — kis ligetben — állanak. Tőle É-ra, kb. 40 m-re egy nagyobb kőépület falainak maradványait rejti a bozót. Ez utóbbiról tudtuk, hogy 1900-ban a vidék birtokosai, a Zichyek, megásatták.

A falu területén szórványosan mindenütt találtunk Árpád-kori leleteket. Az egyszerű, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, torony nélküli templom is biztosan az Árpád-korban épült. Az ásatások során a templom körül temető támpillérekkel megerősített kerítőfalának részleteit is feltártuk. A szabálytalan tojásdad alakú cinterem a templom déli oldalán volt a legtágasabb.

A templomon kívül a falu legjelentősebb épülete kétségtelenül az a kőház volt, amelynek maradványai a templom közelében állottak. Feltárásánál komolyan megnehezítette a tájékozódást, valamint belső beosztásának és elrendezésének megismerését, hogy többszörösen beleturkáltak, s főként a belsejét át-meg átforgatták. Mégis biztosan megállapíthattuk a következőket: Az épület É—D-i hossztengelyű téglalap alaprajzú volt. Hossza 23, szélessége 8 m. Az átlag 60 cm széles falai szabálytalan alakú mészkődarabokból épültek.

Csepelyi nemesi házakról okleveles adataink is vannak. Az említett kőépület leginkább azzal a kőházzal egyeztethető, amelyet Kinizsi Pál 1486-ban a nagyvázsonyi pálosoknak tett adományáról szóló oklevele említ. Későbbi adatok szerint az egyik legtöbbet emlegetett csepelyi nemes, Csepelyi Simon 1518-ban két nemesi udvarházát hagyja végrendeletében a pálosokra.

Forrás: Kovalovszki Júlia - Ásatások Csepelyen