Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szigliget - Avasi templomrom

A rómaiak i.e. 9-re kiterjesztették a birodalom határait a Duna vonaláig, hatalmuk alá vonva az itt élő kelta lakosságot. A rómaiak a Dunántúl katonai megszállása után hamarosan kiépítették kitűnő úthálózatokat. Az egyik római út a Zala völgye felől, Fenékpusztán, Keszthelyen, Tapolcán keresztül vezetett – Szigligetet megközelítve – Aquincumba. Ennek a római útnak egyik kisebb ága vezethetett – valószínűleg a mai tapolcai út vonalának megfelelően – a szigligeti római telephez, melynek nyomai az Antalhegy déli lejtőjén, az Avasi -templom és a szigligeti malom közti területen mutatkoznak. Feltételezhető, hogy az Avasi -templom helyén álló egykori középkori templom egy római épület egyes részeinek felhasználásával épült.

Honfoglaló őseink a 900. év táján szállták meg a Dunántúl nyugati részét. A törzsek által megszállt területek közti gazdátlan földek, gyepük, az elkobzott birtokok a 10. század vége felé, a 11. század elején a fejedelem, illetve a király tulajdonába kerültek, igazgatásukat egy-egy várispánság intézete. Szigliget is ezen területek közé tartozhatott, mert a 12. század elejéig a Zalai vár birtokai között említik. A kis település központja a „Réhelynek" nevezett részen állott,  az Avasi -templom környékén volt.  A „Réhely" elnevezés arra utal, hogy innét Ládtomajra (ma: Badacsonylábdi) rév közlekedett.  

Szigliget várának megépítésével magyarázható az, hogy az Árpád-kori falu kezd lassan visszafejlődni, s ezzel párhuzamosan a vár alatt, a mai falu helyén egy új település alakul ki. Az Avasi-templom rómaiak által is lakott környékén egy kisebb népesség feltehetően megérte a honfoglalás korát, majd a magyarságba beolvadt, s azokkal keveredve ugyanazon helyen rakta le Szigliget falu alapjait. E feltevést megerősítik a 12 – 13. század fordulóján épült, románkori Avasi-templom környékén talált Árpád-kori edénytöredékek és egy 1420-ban felvett határjárás. A régi faluban, melynek ekkor már nincsenek lakói, még áll a Mindszentek tiszteletére épült kőtemplom, amely korábban plébániatemplomként is szolgált. 

Nem tartjuk valószínűnek, hogy a zalai vár joghatósága alá tartozó Szigligeten a XI. században kőtemplomot építettek volna, vagy később, a XII . század első felében az Atyusz nemzetség felépítette volna a most megismert, egyenes szentélyzáródású templomot. Az azonban feltételezhető, hogy a templom helyén álló római épületnek ez időben egyházi rendeltetése volt. Emellett szól az, hogy a feltehetően XIII . században épült egyenes szentélyzáródású templomot e helyen, a régi épület egy részének felhasználásával alakították ki, amint azt számtalan példánál is láthatjuk. Ilyenformán a feltárt falmaradványok egy részét — az építés idejét tekintve — máris több csoportba sorolhatjuk. Legkorábban egy feltehetően téglalap alaprajzú római épület állt e helyen, amelynek egy részét a XIII . században épült egyenes szentélyzáródású templom építésénél is felhasználták. A XIII . században épült templomnak azonban nem volt tornya. A most is álló tornyot valamivel később, de még a XIII . században építették hozzá a templom homlokzatához. A XIV. században építhették a hajó keleti fala mellett feltárt sekrestye-kápolnát. (Ennek teljes feltárására nem került sor, így végleges választ csak újabb ásatás adhat e kérdésre.) A sekrestye-kápolna falainak vastagsága különböző. A középkori templom diadalívének vonalában folytatódó legvékonyabb fal alapjaiban római kori is lehet. A fal iránya és vastagsága felveti ezt a lehetőséget is. Legkésőbb épült a szentély melletti csontház (ossarium), feltehetően a XIV—XV. században, amikor a temető kezdett már megtelni.

A szigligeti Avasi-templomrom esetében egyelőre nem tudjuk pontosan eldönteni, hogy azt a bencések építtették-e. (A pannonhalmi apát 1260-ban megkapta Szigligetet IV. Bélától, hogy ott várat építsen, de miután azt felépítette, 1262-ben elcserélte Szigligetet a király más birtokokért.) Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az Avasi-templom már a bencések birtoklása előtt felépült. A templomnál később épült torony félköríves bejáratai és koragótikus felső ablakai arra utalnak, hogy az már a tatárjárás után épült, mint a szomszédos Szent Kereszt-kápolna. Igen érdekes az, hogy a nagy pusztítás után néhány évvel már több helyen is találkozunk templomépítkezés nyomaival. A torony formája is arra mutat, hogy az a XIII . század második felében épült. A római épület felhasználásával készült, egyenes szentélyzáródású templom építési idejét tehát a XIII . század közepe tájára tehetjük. Lehetséges, hogy ez az építkezés valamivel a tatárjárás előtt történt. Sajnos, Szigliget birtoklására vonatkozólag éppen ebből az időből bizonytalanok a történeti adatok. A pannonhalmi apátság részére történt adományozás okleveléből tudjuk, hogy Szigliget 1260 előtt Kalián zalai ispáné, előtte pedig az Atyusz nemzetségé volt. A nemzetségnek nagy birtokai voltak e vidéken a XII . században, központjuk Szigliget közelében volt, amire nemzetségi monostoruk (Almád) utal. Valószínűleg a tatárjárás után vesztette el a nemzetség szigligeti birtokát, amelynek közelében ez időben jelenik meg birtokosként a sajói ütközetben a király életét megmentő Móric comes, aki a Pok nemzetség mórichidai ágának megalapítója. A nemzetség az 1260 —62-ben felépült szigligeti várban őrzi a nemzetség egyházi felszerelését, kincseit valamikor az 1275 és 1289 közti időben.

Ezen adatok alapján az Avasi-templomot vagy az Atyusz nemzetség építtette, vagy a pannonhalmi apát. A templomot az eddigi kutatás alapján Szigliget vagy Újfalu középkori templomának tartjuk, amelyet a Mindenszentek tiszteletére szenteltek. Azonosítását egy 1420-ban írt határjárás alapján igyekeztünk elvégezni. Ebben azt olvashatjuk, hogy egy határjeltől lefelé haladva az elhagyott faluba érünk, ahol még áll a Mindenszentek tiszteletére szentelt kőtemplom. Az említett határjeltől három nyíllövésnyire említik Újfalut, amely nem lehet más, mint a mai falu őse. Valószínű, hogy éppen az említett Újfalu miatt hagyták el részben a régi települést lakói és költöztek új helyre. Természetesen még számtalan nyitott kérdés van Szigliget történetében, amelyre a végleges választ csak a további kutatás eredményei adhatják meg. A fent említett adatok alapján valószínű, hogy az A vasi-templom utolsó bővítése (sekrestye-kápolna, ossarium) legkésőbb a XIV XV. század fordulója táján már megtörtént, mert a falut két évtized múlva elhagyatottként említik. Utána az idő pusztítja az elhagyott épületet, majd később az emberek. A XIX . században csak a templom tornya áll. 

Forrás:

https://szigliget.hu/

Veszprém megyei közutak története (Veszprém, 1990)A hűbériség korának úthálózata. Kereskedelmi utak, hidak és városok vámja, postautak

Kozák Károly: A ROMÁN KORI EGYENES SZENTÉLYZÁRÓDÁS HAZAI KIALAKULÁSÁRÓL - A SZIGLIGETI AVASI-TEMPLOMROM FELTÁRÁSA