Utolsó frissítés: 2025.12.22.
Féltorony, Várhely - Alsó-udvar - később Vörös udvar (Roter Hof)
Féltorony (Halbturn) község Nezsidertől 14 km-re délkeletre, Mosonmagyaróvártól 20 km-re nyugatra, a magyar határtól alig 3 km-re fekszik. A település nevének eredete homályba vész, mely félbehagyott tornyú templomára, vagy korai várának - kastélyának romos tornyára utalhat.
Lehetséges, hogy Gáloshoz hasonlóan ez is besenyő határőrök települése volt. Egy 1208-ból származó dokumentum említ egy "Zerk" nevű falut a Rajka környékén. Nem világos, hogy ez Féltoronyra, Miklóshalmára vagy egy másik, később elnéptelenedett településre utal-e. A Zerk név a szláv Zarek (égett hely) szóból származhat. Az 1278-ban említett Turdemech, vagy az 1323-ban említett Turendach (a Tvdonec = romos torony szóból) helységet általában Miklóshalmára azonosítják. Azonban az is lehet, hogy ez a korábbi Zerk volt.
Első igazolt említésére csak 1466-ban került sor egy határvita kapcsán, majd 1487-ben "Felthoron", 1493-ban pedig "Holbenthurm" néven szerepel az írott forrásokban. Féltorony egykor Óvár várának birtoka volt. Régi temploma 1500-ban már állt. A falut a törökök 1529-ben elpusztították, melyet követően 150 évig nem is települt újra. 1672-ben alapították meg az új falut, mely 1683-ban szintén a török áldozatául esett. Később „Császári” faluként különösen sokat szenvedett a kuruc időkben is.
Féltoronyt, mint császári birtokot 1701-ben Alois Thomas Raimund Harrach grófnak adták zálogba 50 000 guldenért a magas háborús költségek fedezésére. 1711-ben Harrach gróf építette fel Lucas von Hildebrandt tervei és irányítása alatt barokk stílusú vadászkastélyát. Az uradalmat és benne a vadászkastélyt később Habsburg III. Károly (VI. Károly néven császár és magyar király) felesége, Erzsébet braunschweigi hercegnő eljegyzési ajándékként kapta, amely ezt követően a császári család nyári rezidenciája lett. 1740-ben itt betegedett le III. Károly egy vadászatott követően, melynek kövezkeztében pár napra rá el is hunyt. Ez az esemény a Habsburg-ház utolsó egyenes ági férfisarjának a végzete is lett. Halálát követően lánya, Mária Terézia követte őt a császári trónon.
A "Vörös Udvar" eredetileg a Harrach kastély egykori kúriagazdaságaként, az úgynevezett „Alsó Udvar” néven volt ismert. A napjainkban használt elnevezés csak a 20. század elején honosodott meg, miután Frigyes főherceg, a kastély akkori ura, 1902-ben az istállókban keletkezett tüz után piros cserepekkel fedte be az épületet.
Kevesek által ismert, hogy a "Vörös Udvar" helyén állt egykor Féltorony vára a középkorban. Régi feljegyzések szerint ezt a várat már 1529-re lebontották, de nem kizárható, hogy a törökök 1529-es hadjáratában pusztulhatott el. A 17. században itt épült új (vár)kastély épülete szintén elpusztult az 1683-as török invázió során.
Az Alsó-udvar későbbi kastélyszerű kialakítása a korábbi épületek felhasználásából történt, amelyet valószínűleg a Harrach kastéllyal egy időben, a 18. század elején építettek. Ekkor háromszárnyú, kétszintes épület volt toronyszerű oldalsó kiugrásokkal. Az Alsó-udvar a Féltorony uradalmi birtokhoz tartozó kiterjedt mezőgazdasági gazdaságok adminisztratív központjaként szolgált. Számos vendéget szállásoltak el és étkeztettek itt vadászatok és fesztiválok idején. A Harrach kastélyról és a kissé várszerűnek ábrázolt Alsó-udvarról ismert egy festmény 1730-ból. Ez a festmény a falu 1714-ben épített, napjainkban is álló templomát is mutatja, erős fallal, árokkal körülvéve. Megjegyzendő, hogy a templomtorony mai is szűk, lőrésszerű nyílásokkal rendelkezik. Körítőfalából már csak a déli és keleti szakasz látható, a kastélykert lezárásaként. A terepviszonyok azonban kirajzolják egykori vonalát.
1809-ben egy tűzvész súlyos károkat okozott az Alsó-udvar épületeiben. Az újjáépítése neobarokk stílusban történt meg. Amikor Frigyes főherceg 1903-ban a tisztviselők és a birtok személyzetének szállásává jelölte ki az udvart, ennek megfelelően átalakíttatta. Az utolsó szerkezeti változtatásokra a 20. század második felében került sor.
Miután a Harrach kastélyt 1949-ben tűzvész pusztította el, azt többé nem használták birtokosai rezidenciális célokra. A II. világháborút követően 1960-ban tulajdonosai szőlészettel és borászattal kezdtek foglalkozni. A napjainra szépen felújított Harrach kastély épülete ma is magántulajdonban van, az egyik leszármazott, a Waldbott-Bassenheim bárói család tulajdona, és rendkívül színvonalas kiállításoknak és rendezvényeknek ad helyet. A tulajdonos család a park szélén elhelyezkedő, egykor kúriagazdaságként funkciónáló Alsó-udvart, a Roten Hof " Vörös Udvar" nevű kastélyt használja rezidenciaként.
A "Vörös Udvar" hatalmas belsejét keresztirányú épületek osztják két nagy téglalap alakú udvarra, amelyek békeidőben lakó- és mezőgazdasági célokat szolgáltak, de fenyegetés esetén jelentős számú falusi lakos befogadására is alkalmasak voltak. A nyugati szárny, kétszintes középső része elsősorban a tulajdonosok rezidenciájaként szolgál. Csak 1903-ban építettek hozzá egy további emeletet, és szélesítették ki az udvari oldalt. Középtengelyében egy szegmens alakú boltíves átjáró vezet az első udvarba, onnan pedig a második udvaron és egy másik széles kapun keresztül a környező mezőgazdasági területre. A középső ív felső szintjén található két, szegmensíves párkányzatú ablak felett egy díszes, okulusszal ellátott oromzat hangsúlyozza az épület impozáns jellegét. 1983-ban egy üvegezett árkádot építettek a nyugati oldal középső részéhez csatlakozó, udvarra néző, egyemeletes összekötő szárnyakhoz.
Keserű László, 2025
Források:
Das Dehio-Handbuch: Österreichs - Burgenland, 1976
Österreichische Kunsttopographie, Bookset Part 59 Bezirk Neusiedl, 2012
Georg Clam Martinic: Österreichisches Burgenlexikon, 1992
Schloss Halbturn vom 18. bis zum 21., 2011
Halbturn - Roter Hof, https://www.burgen-austria.com/archive
Atlas-Burgenland.at: https://atlas-burgenland.at, Halbturn
A Harrach kastély honlapja: https://schlosshalbturn.com/
Keserű László: Terepbejárási feljegyzések, Féltorony, 2025 www.varak.hu
