Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Modor, Keresztelő Szent János-templom

A templomot a 13. század második felében építették, egyhajós építményként, sokszögű presbitériummal és északi sekrestyével. Építői valószínűleg a Héder nemzettség egyik ága a Kőszegi család tagjai voltak.

Az épület belsejét két szakaszban (kb. a 13. század harmadik negyedében és a 13. és 14. század fordulóján) freskókkal díszítették. A 14. század folyamán az épület több átalakításon esett át, amelyek nagyban eltakarták korai gótikus megjelenését. A 14. század utolsó negyedében a hajó nyugati homlokzatát lebontották, és a teret nyugati irányban körülbelül kétharmadával meghosszabbították. A nyugati homlokzathoz egy torony épült, amelynek alapjai 3 méter vastagok voltak. Ugyanakkor a hajó külső falait körülbelül 150 cm-rel megemelték. A keskeny korai gótikus ablakokat befalazták, és a déli oldalon sokkal nagyobb, íves ablakokkal helyettesítették őket. Ebben az időben az eredeti déli bejáratot is befalazták. Funkcióját a mai napig megmaradt portál vette át, amely a meghosszabbított hajó közepén helyezkedik el. Egy másik bejárat is létesült a hajó nyugati falán. 1561-ben a templom rossz állapotban volt, ezért 1562-ben felújították, amelynek során a belső falfestményeket eltüntették. Valószínűleg a 16. század közepén lebontották a nyugati tornyot.

A protestantizmus Modorban 1573-ban lépett föl először nyiltan, Wolf Jakab prédikátorsága alatt. 1594-ben Agricola Gáspár jött ide Nürnbergből és itt alkotta iskolai szabályzatait. Hogy lakosai mily nagy súlyt helyeztek a művelődésre, bizonyítja, hogy a wittenbergi egyetem anyakönyveiben több modori hallgatónak a nevével találkozunk. A 16. és 17. század fordulóján a korábban lapos mennyezetű hajót boltívesre alakították. A hajó nyugati részén tégla tribün épült, a nyugati bejárat elé pedig tégla előcsarnok, amely északon és délen széles boltívvel nyílt. Valamikor ebben az időszakban a hajó északi falához kétterű csontkamrát építettek. Pázmány érsek jegyzékében a város, Modra néven, a pozsonyi prépost alatt álló plébániaként van fölemlítve, a mi azt bizonyítja, hogy itt az új hit terjedése nem semmisítette meg, legfeljebb gyengítette a katholikus vallást, sőt a katolikusok 1635-ben visszavették a templomot.

A presbitérium nagy változáson ment keresztül az 1763-as átépítés során. Akkor bővítették a diadalívet, és a szentély új boltozatot kapott. A leszerelt gótikus boltozat elemeit felhasználva új ablakokat építettek. A presbitérium déli oldalához új sekrestyét építettek. Ebből az időszakból származnak az oltárok és a belső tér egyéb berendezései is.

A 19. és 20. században is kisebb átalakításokon esett át az épület. A Szent István plébániatemplom felépítése óta a téren (1876-ban szentelték fel) csak korlátozott mértékben használták. A 2011-2018 közötti időszakban kiterjedt felújításra került sor, amely tisztázta az épület építészeti fejlődését, középkori freskókat tárt fel és a templomot a mai napig használható állapotba hozta.

Forrás:

MAGYARORSZÁG VÁRMEGYÉI ÉS VÁROSAI (MAGYARORSZÁG MONOGRÁFIÁJA) - POZSONY VÁRMEGYE - POZSONY SZ. KIR. VÁROS, NAGYSZOMBAT, BAZIN, MODOR ÉS SZENTGYÖRGY R. T. VÁROSOK

Magyar Katolikus Lexikon

https://apsida.sk/