Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Rajka - Szent Márton-templom

A település első hiteles középkori említése 1208. A század első felében Rajka és tartozékai a Héder nb. Dénes ispán kezén vannak, majd bizonyos kihágásai miatt a király elveszi tőle. Az új birtokos Simon ispán, aki örökös nélkül hal meg, így ismét a királyra száll az uradalom. 

IV. Béla király 1262-ben Herrandus főlovászmester trencséni ispánnak adja Rajkát és tartozékait. Herrandus, Dénes ispán fia, a király iránti hűségéért, az Ottokár elleni stájer és morvaországi hadjáratokban tanúsított vitézségéért kapja vissza az egykor apjától elkobzott birtokot, majd négy évvel később Oroszvárt, ahol akkor már castellum áll. Az előbbi birtokokat - kiegészítve Szerdahellyel és Csütörtökhellyel - Herradus fia, Jakab 1297-ben elcseréli Monyorókerék királyi uradalmával. 

Rajkát a további századokban nemesi családok, ill. az óvári vár tulajdonában találjuk. 

A mai település keleti felében áll a község plébániatemploma. A templom tömege szokatlanul egyedi: keleten áll négyszintes, falazott sisakú tornya. A toronyhoz csatlakozik a boltozott szentély, majd a nagyméretű ugyancsak boltozott hajó. Az oldalhomlokzatokhoz különböző toldalékok csatlakoznak, sekrestye, kapuépítmény. 

A torony földszintjét gótikus boltozat fedi, falait több szinten mérműves ablakok törik át. Mindezek érthető módon már a 19. század második felében felhívták a figyelmet az épületre. Rómer Flóris a tornyot a 14. századra datálja.

A templomról középkori adattal nem rendelkezünk. A legkorábbi formájában egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom korát a 13. század végére, következő század elejére tehetjük. A téglából épített, déli homlokzatán kisméretű résablakokkal megvilágított templom vélhetően síkfödémes volt. Eredeti párkánymagasságát nem ismerjük. A 14. század közepén a szentély keleti oldalához, vele egyező szélességű, falazott sisakú, mermuves ablakokkal ellátott tornyot építenek. A torony boltozott földszintjét az egykori keleti szentélyfalba tört diadalív kapcsolja a korábbi templomhoz. A toronyalj lesz az új szentély, míg a korábbi négyezeti térként funkcionál. A diadalív északi oldalán szentségtartó fülkét építenek. A torony déli külső homlokzatát - ma már azonosíthatatlan témájú - falképpel díszítették. 

A középkori templomot a 17. sz. elején magasítják; a hajót és a románkori szentélyt boltozzák. A mintegy 3 m-es magasítással egyidőben külső támpillérekkel erősítik meg a falakat, a boltozatot. A szentélyként szolgáló tornyot újravakolják, sarkait festett armírozással díszítik. A magasított hajóban keskeny, magas íves záródású ablakokat képeznek ki. A 17. század közepétől vannak templomlátogatási jegyzőkönyvek; adataik lényegesek az építéstörténet felvázolásához. 

A török birodalom utolsó nagy hadjárata, Bécs elfoglalásának utolsó kísérlete idején a rajkai templomot is felégetik. A század végére befejeződött újjáépítés során a templomot egyharmadával meghosszabbítják nyugat felé; a bővítményben folytatják a korábbi boltozatot. A templom bejárata - legkésőbb ekkor - a rendkívül puritán nyugati homlokzat közepére kerül. A korábbi ablakokat alacsonyabbra veszik. A templom ekkor téglapadozatú, fakarzatos. 

Az 1763-as nagy földrengés után ismét felújítják, kifestik. Új sekrestyét építenek a déli oldalra. A templom déli oldalán álló kálváriát 1774-ben állítják föl. Ugyanazon évben új nagyharangot kap a templom, legkésőbb ekkor kerül sor a torony legfelső szintjén a négy mermuves ablak közül háromnak barokk kőkeretes nagyablakká való átalakítására. A déli bejárat elé ekkor építenek kétszintes oratóriumot, amelynek felső szintjét a két támpillér közé beépített boltozott lépcsőfeljáró tette megközelíthetővé. A nyugati karzat a század második felében készül, 1784-ben új orgonát helyeznek el rajta. Az északi falon lévő szószék egy barokk ablak helyére kerül, lépcsőjét a templom külső falához épített feljáró rejti magába. 

A 20. század elején a nyugati bővítményben lévő kripta külső megközelítésére az utolsó támpillér mellé lejáró előépítményt emelnek. Ez a helyreállítást megelőző utolsó lényegesebb beavatkozás az épület külsején. A belsőben 1929-ben került sor nagyobb munkára; a hajó boltozatát festette ki Pandúr József.