Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Mosonszentpéter templom

A mai Jánossomorját alkotó három község: Mosonszentjános, Mosonszentpéter és Pusztasomorja mindegyike Árpád-kori eredetű. 

A település — értve alatt mindhárom községet — az I. István alatt kialakult várrendszeren belül királyi birtok volt. Később azonban a királyi birtok egyes részeit maguk a királyok eladományozták híveiknek, különböző főuraknak. Így jutott adományozás útján a XIII. században Szentjános egy része és Szentpéter (12091—1289) a Győr nemzetségből származó Óvári Konrád, illetve utódai birtokába, majd Gesztence fele is, melyet egyházáról Szentmáriának neveztek. Ebből alakult ki később a Samarja, illetve Pusztasomorja helységnév. Az Óvári családtól a három község birtoklása, illetve a család birtokában volt részek 1289 után visszaszálltak az uralkodóra. Megjegyzendő, hogy Pusztasomorja egy része 1226 körül a Győrnembeli—Gesztenczei ág tulajdonában volt. 1242-ben a tatárok Moson megye nagy részét, így a három községet is elpusztították. IV. Béla egyik oklevele szerint a tatár pusztítás következtében e vidék még 1268-ban is majdnem lakatlan volt. A betelepítés érdekében történtek ugyan intézkedések, melyek azonban igen lassú üteműek voltak. 1267-ben pl. Omode győri püspök a vitézi (Mosonszentjános vidékén volt helység, mely később elpusztult) vendégeknek, tehát a betelepülteknek megengedte, hogy szentegyházukat kőből felépíthessék. Ugyanezen telepítést igazolja IV. Béla 1270. április 1-én kelt egyik oklevele, mely az említett Vitéz falu egyházi jövedelmével foglalkozott. A földesurak szorgalmazására az elpusztult községek lassan újra benépesültek. Ezt bizonyítja egy 1402. május 10-én kelt oklevél, melyben IX. Bonifác pápa Móric szentiváni (szentjánosi) plébános egyházi jövedelmével foglalkozott, tehát a község ekkor már újra benépesült. A XV. század elejére mindenképpen teljes értékűnek kellett lennie mindhárom községnek, mert Zsigmond király 1412-ben Magyaróvárt, majd 1414-ben — többek között — Szentjánost és Szentpétert Wolf art Ulrik és családjának adja zálogbirtokul. Ez csak úgy volt lehetséges, ha a jobbágyfalvak lakottak voltak. Pusztasomorja elzálogosítása Zsigmond részéről 1436-ban történt meg Albert herceg javára. A Wolfart család birtokából az óvári uradalom, melyhez ez időtől fogva településeink is tartoztak, beházasodás folytán 1440-ben a bazini grófok kezébe került, s maradt egészen 1526-ig, amikor is az új birtokos, II. Lajos király felesége, Habsburg Mária lett.

A mohácsi vész után csak rövid ideig volt az uradalom Mária királyné birtokában, mert 1528-ban már Miksa trónörökös vette azt át. Később, 1561-ben a még zálogban lévő birtokrészeket — így a Szentjánoson létezett és az Amadé család zálogbirtokában volt részt is — visszaváltotta. Később Pálffy Péter, Lipcsei Gáspár birtokosok. 1564-ben egyéb más királyi birtokokkal együtt az óvári uradalom is a bécsi udvari kamara kormányzata alá került. II. Ferdinánd 1627-ben az egész uradalmat Harrach Lénárd grófnak 460 ezer forintért zálogba adta. III. Ferdinánd 1650-ben a birtok egy részét visszaváltotta ugyan, de ugyanakkor Draskovics József nádornak újból zálogba adta. 1672-ben I. Lipót a teljes birtokot visszaváltotta azután annak kezelését ismét a bécsi udvari kamarára bízta. A birtok később az Esterházy hercegek tulajdonába ment át.

Mosonszentpéter Moson vm., plébánia a győri egyházmegye mosoni esperességének kerületében. A Szent Péter apostol tiszteletére szentelt temploma már 1440-ben meglehetett, mert már ekkor és 1451 és 1455-ben Zenthpether néven szerepel a mai Mosonszentpéter. Templomát 1500-ban Szent Péter és Pál titulusra szentelték, de már korábban állt egy román kori, kéttornyú templom a helyén. A torony és a kórus alatti falrészek, a bejárat és a templom kerítésének egy része római kori kváderkövekből van rakva, amelynek anyagát a környékbeli villagazdaságokból szállították ide. Gótikus átalakítás emlékét őrzik az ablakok és a torony. Templomát 1624. szintén Harrach Károly gróf foglalta el. A lakosság nagyobb és vagyonosabb része 1659. is evangélikus volt. Mint filia 62 frt és 8 garas egyházi adót fizetett, de ennek csak felét kapta a szentjánosi evang. lelkész. Másik fele a plebánusé. 1674-ben is a lakosság hét házon kívül még mind evangélikus volt. A mai templom 1910-ben épült. Nevét egész bizonnyal a védőszent apostoltól vette a község. 

1994-ben a templom É-i oldalán szennyvízcsatorna ásásakor melléklet nélküli, többségében bolygatott csontvázak kerültek elő, a templommal párhuzamosan.

Forrás:

Kulcsár Imre: Jánossomorja • Jánossomorja, Várbalog községek története 

Schwartz Elemér: A templomi védőszentek és a helységnevek (II.)

Magyar Katolikus lexikon

Payr Sándor: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története

Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázis, https://archeodatabase.hnm.hu/hu/node/59022, 2026. január 20.