Várak és erődített helyek a Kárpát-medencében

Szentgyörgy Pusztatemplom

A Szentgyörgy melletti Pusztatemplom története legalább a 15. századig nyúlik vissza. Több átépítés után azonban a gótikus eredetű zarándokkápolna, a Szűz Mária mennybemenetele kápolna már nem sokra emlékeztet.

Az épületet egy enyhe dombon, a várostól délnyugatra építették, legkésőbb a 15. században, mivel az első írásos említésben, 1548-ból, már „egy elhagyott templomként” szerepel. 

A régebbi irodalom 1459-et, illetve 1499-et jelöli meg építésének idejeként, azonban egyik dátum sem igazán bizonyított. 

A szakrális épület minden valószínűség szerint zarándokkápolnaként épült, mivel már az említett 1548-as oklevélben is említés van Szent Imre ünnepére és a kérés idejére szervezett zarándoklatokról. Nem kizárt, hogy a kápolnának eredetileg Szent Imre volt a védőszentje. 

Az épület a reformáció miatt vált elhagyatott templommá, amelynek keretében Szentgyörgyben még a római katolikus plébánia is megszűnt. A plébánia 1628-as helyreállítása után sem javult a helyzet, mivel a városban csak kevés katolikus élt, és nem volt szükségük a Szentgyörgyön kívüli kis kápolnára.

1685-ben a városban letelepedtek az evangélikusok, akik 1697-ben megszerezték a romos kis templomot. Még ugyanebben az évben újraindították a zarándoklatokat a kápolnához, ezúttal már a Nagyboldogasszony ünnepére, augusztus 15-re. A zarándoklat után, amely még a romos épülethez vezetett, megkezdődött annak felújítása is. 

1715-ben a kápolna mellett letelepedett egy remete, a volt katona, Henrich Kilhausen testvér. Ott élt, és gondozta a kápolnát és környékét. 1719-ben halt meg. Halála után további remeték éltek a kápolna mellett, amíg II. József uralkodó 1782-ben be nem tiltotta a remeteséget.

Az 1781-es látogatás során a kápolnában három oltár volt, mellette pedig egy romos, két helyiséges remeteház állt. 1783-ban pénzhiány miatt abbahagyták az épület felújítását. Ezt követően megszűntek a rendszeres misék, és a kápolna feleslegessé vált. 

Az esztergami érsekség a kápolnát megszüntette. Az épületet ezután átadták a hadseregnek, amely néhány évig lőporraktárként használta. 

Az épület eredeti rendeltetéséhez egy özvegyasszony 400 arany adománya révén tért vissza, amely lehetővé tette a kápolna 1807-es felújítását. Ugyanebben az évben újra felszentelték, és ismét zarándoklatot tartottak ott.

A kápolnát 1948-ban és 1993-94-ben is felújították. 2013-ban új homlokzatot kapott. 2015-2016-ben a kápolna környékének, beleértve a kalváriát is, átfogó revitalizációs projektjét valósították meg. 

A gótikus épület, amely 1963 óta nemzeti kulturális emlékmű státusszal rendelkezik, eredeti formájában maradt fenn, mint egy keletelt egyhajós templom poligonális presbitériummal. A sarkokban támasztóoszlopok találhatók, amelyek arra utalnak, hogy eredetileg bordás boltozata volt. 

Forrás: https://apsida.sk/